Génmódosított növényekben a jövő?

Az utóbbi időben a mezőgazdasági géntechnológia alkalmazása mellett leggyakrabban hangoztatott érv, hogy a föld népességének rohamos növekedésével egyre nagyobb kihívás előtt áll az élelmiszerellátás, ami szoros kapcsolatban van a mezőgazdasági produktivitás gyengeségeivel. Ennek okai közé tartozik a talajerózió, az elégtelen ivóvíz minősége és mennyisége, és a megművelhető területek hiánya.

Mivel a földön éhező népesség közel fele kisgazdaságokhoz tartozó háztartásokban él, ezért saját létfenntartásukhoz sem tudnak elegendő élelmiszert termelni. A legégetőbb szükség tehát termékeny talajra, megfelelő vízellátásra és minőségi vetőmagvakra lenne.

Előrejelzések szerint 2050-re a világ lakossága közel 50 százalékkal megnő, ehhez pedig mezőgazdasági termelésnek is legalább ilyen arányban kell növekednie, melyet a GM-növények mellett érvelők szerint csak új termelési módszerekkel és nagyobb termelékenységű vetőmagvakkal lehet elérni.

A biotechnológia egyik ígért előnye az, hogy a GM-növények bevezetésével a gyom- és rovarirtó szerek használatát szignifikánsan le lehet csökkenteni, ezért a GM-növények környezetre gyakorolt hatása pozitív. További pozitív hatásként szokták említeni, hogy a biotechnológiával előállított vetőmagvak használatával jelentősen csökkenthető az üvegházhatású gázok kibocsátása, mivel kevesebb növényvédőszerre van szükségük, a technológiai folyamatok egyszerűsödnek és a termelési ciklusok is változnak, így az üzemanyag felhasználása is csökken.

A felsorolt néhány támogató érv mellett számos ellenvélemény is létezik (egészség- és környezetkárosító hatásról egyaránt), amely nem csak a közvéleményt, de a tudóstársadalmat is megosztja. Ezekre a vitákra valószínűleg addig nem is kerül pont, amíg nem szerzünk olyan hosszú időt felölelő tapasztalatra szert, amely igazolná, hogy a génmanipulált növények fogyasztása, termesztése nem okoz egészség-, illetve környezetkárosodást, még generációk múlva sem.

Az úgynevezett első generációs GM-növények legfőbb előnyének azt tekintik, hogy ellenállóvá válnak a gyomirtó szereknek és a rovaroknak. Vannak aztán második-, harmadik-, sőt negyedik generációs GM-növények is, melyek már vírusellenállóak vagy módosított béltartalmúak (például több vitamint termelnek), hideg-, és szárazságtűrők, vagy akár gyógyszert, enzimet termelnek.

Ugyanakkor léteznek olyan kutatási eredmények is, amelyek azt igazolják, hogy a GM terményeket termelő gazdák ugyanannyi, illetve sok esetben jóval több gyomirtót alkalmaznak, mint amennyit a hagyományos földművelés megkívánna. A viták során tehát sokszor egymásnak teljesen ellentmondó eredmények születnek.

A génmódosított termények közül az egyik legtöbb támadást ért növény, az amerikai Monsanto által termesztett MON810-es génmódosított kukoricafajta. Kutatási eredmények szerint ez a kukorica több, mint 100 km-es távolságban is "szennyezhet", vagyis a nem génmódosított növények is beporzódnak tőle. A MON810-es génmódosított kukorica képes olyan vegyület előállítására, amellyel el tudja pusztítani legfőbb kártevőit, azt azonban még nem tudni, hogy más élőlényekre milyen hatással van ez az anyag, ráadásul egy idő után a kártevők képesek lehetnek immunissá válni a vegyülettel szemben.

Természetesen a GMO-k termesztése számos egyéb kérdést is felvet. Ilyen például az is, hogy miképp lehet egy GMO által okozott esetleges kárra biztosítást kötni. Nagyon nehéz ugyanis erre az esetre biztosítási konstrukciót kidolgozni, mivel nincsenek pontos adatok arra vonatkozóan, hogy a GMO-k mekkora távolságig képesek beszennyezni más növényeket. További kérdés az is, hogy kit biztosítsanak a biztosító társaságok: azt, aki GMO-t vet, vagy azt, akinél ez kárt okozhat?

A biogazdálkodók körében szintén sokan aggódnak amiatt, hogy amennyiben egy biogazdaság véletlenszerűen bármilyen szinten is fertőződik, úgy a biogazdálkodó nemcsak az az évi termését veszíti el, hanem a fertőzött parcellát akár vissza is minősíthetik hagyományos gazdálkodásra alkalmas területté.

De számos egyéb aggály, illetve nézőpont is létezik, többek között a kérdés etikai vonatkozása, amely azt veti össze, hogy a géntechnológiának köszönhetően, amennyiben valóban segíteni tud a világ éhezőin, milyen árat kell ezért fizetni.

Akik egyértelműen a génmódosítás mellett kardoskodnak...

A világ legnagyobb növényvédőszer- és vetőmaggyártói közé tartozik a Pioneer, a DuPont, a Novartis, az AstraZeneca, a Syngenta és a Monsanto, de természetesen a sor ezzel még nem zárult le.

A Monsanto az amerikai kontinens piacvezető növényvédőszer-gyártója és a világ második legjelentősebb vetőmag termelője. Termékeivel a világ minden táján jelen van: Észak-Amerikában a legmagasabbak az eladásai, ezt követi Dél-Amerika, majd Európa és Afrika és végül Ázsia.

A felsorolt cégek többsége újabban hihetetlen sikereket könyvelhet el magának, részvényeik értéke az egekbe szökött, amely leginkább az Európán kívüli GMO termékek sikerének köszönhető. A Monsanto nyeresége egy év alatt megháromszorozódott, míg üzleti forgalma 37%-kal meghaladta a várt eredményt, ami a latin-amerikai piacok, valamint Kína és India fokozódó keresletének tudható be.

Rohamosan nő a génpiszkált növények termesztése

Egy biotechnológiával foglalkozó nemzetközi szervezet, az International Service for the Acquisition of Agri-biotech Applications (ISAAA) jelentése szerint 2007-ben a genetikailag módosított növények termesztésébe vont területek nagysága 12 százalékkal emelkedett, és így elérte a 114 milló hektárt. A listát továbbra is az USA vezeti, de Argentína, Brazília, India és Kína is jelentősen növelte géntechnológiának szentelt területeit.