Mire költjük a pénzünket? Jut belőle ételre is?

2005-ben kezdődött el az a mai napig is tartó élelmiszer drágulás, amilyet utoljára a 70-es évek elején tapasztalhattunk. A 2000. évi árszinthez képest mintegy megduplázódott a rizs ára, míg a gabonáé megháromszorozódott. A legnagyobb mértékű áremelkedés ez idáig 2007-ben volt, amikor is a FAO globális élelmiszer-indexe 40 százalékkal emelkedett a 2006-os 9 százalékhoz képest.

Az egyik legkézenfekvőbb indok, amihez nem kell bonyolult gazdasági találgatásokba bocsátkozni, a fogyasztói kereslet növekedése. Az elmúlt húsz évben, de különösen ebben az évezredben a globális gazdaság növekedése jelentősnek mondható, melynek legfontosabb motorja a kínai gazdaság gyors fejlődése volt.

A másik kiemelt tényező a drágulás mögött a gabonafélék ipari hasznosításának előretörése, amely 2000 óta - a tanulmány szerint - 25 százalékkal emelkedett. Egyedül az USA etanol előállításhoz használt kukorica mennyisége ötszörösére nőtt 6 év alatt, ami jelentősen növelte a kukorica árát, ugyanakkor azáltal, hogy más gabonafélék helyett kukoricatermelésre tértek át, a szűkülő kínált miatt a többi gabona ára is emelkedett.

Ez tehát már a harmadik okot is előrevetíti, vagyis az élelmiszer előállításra használt földterületek csökkenését. De a termelés hatékonyságában is problémák rejlenek, Kínában például a mezőgazdasági területek ipari hasznosítása esetén nem kapnak kielégítő kompenzációt a földművelők, így aztán nem is éreznek ösztönzést azok fejlesztésére.

Természetesen a sokat emlegetett globális felmelegedés és klímaváltozás is okolható az élelmiszerek drágulásáért. Ausztráliában a szárazság miatt tavaly például felére csökkent a betakarított búza mennyisége egy átlagos évi termeléshez képest. De az Észak-Európában jellemző árvizek és a déli országokban gyakori szárazság sem tesz jót a terményeknek.

Az olaj drágulása mindeközben rekord magasságokba tör, megemelve az előállítási és szállítási költségeket. A '73-as olajválság szintén hasonló helyzetet teremtett, jelentősen megemelve az élelmiszerek árát, igaz később az olajárak "normalizálódásával" az inflációval korrigált élelmiszerárak is csökkenni tudtak. Az termelési és szállítási költségek növekedésén túl a műtrágyák árát is növeli a fekete arany árának emelkedése, ami hosszú távon akár a termelési hatékonyság csökkenéséhez is vezethet.

Ha a dráguló élelmiszerek hatásait nézzük, sajnos azt kell mondani, hogy ez a probléma is leginkább a szegény országokat sújtja, ahol a hatóságok egyre kevésbé tudják finanszírozni az élelmiszertámogatást. De több olyan hír is napvilágot látott az utóbbi hetekben, melyek szinte pánikhangulatról adtak számot világszerte üzleteket elözönlő felvásárlási hullámok miatt.

A sok rossz mellett azonban van valami jó is, hisz a drágább élelmiszerek miatt talán csökken az emberek kalória-bevitele is, ami indokolatlanul magas a mai, jórész ülőmunkát végző társadalmakban. Egy mai átlagos ember ugyanis hozzávetőleg ugyanannyi kalóriát fogyaszt, mint 200 évvel korábbi felmenői, akik azonban jóval megerőltetőbb fizikai munkát végeztek.

Természetesen hosszú távon a termelők, illetve kereskedők stratégiáját is befolyásolja a magas élelmiszer ár, már csak a fogyasztók átalakuló szokásai miatt is. A dráguló élelmiszerek mellett ugyanis egyéb társadalomformáló tényezők is hatnak a fogyasztókra. Az egyre rövidülő szabadidő miatt hajlandóak vagyunk megfizetni a gyorsan elkészülő ételeket, de egészségtudatosabbak is lettünk, sőt azt is megválogatjuk, hogy az élelmiszert előállító, forgalmazó cég mennyire környezettudatos, felelősségteljes munkájában. A Deloitte egyik nemzetközi felmérése alapján a vásárlókat leginkább a kényelmi szempontok, valamint a premizálás befolyásolják élelmiszervásárlásról szóló döntéseikkor.

Hogy az élelmiszerárak emelkedése hosszútávon is folytatódik-e, vagy ez csak egy átmeneti jelenség, kérdéses még szakértők számára is. Amennyiben a kínálatban növekedés áll be, például azáltal, hogy az USA megszünteti az etanol gyártás támogatását, és ismét élelmiszer előállításra használnák a földeket, csökkenhetne az ár is. Ez tehát politikai döntés kérdése, azonban számos árfelhajtó tényező, mint a klímaváltozás, vagy a fejlődő piacok növekvő szükséglete már nehezebben oldható fel.