Húsbavágó hírt kapott rengeteg 40-50 év körüli magyar munkavállaló: így menekülhetnek meg a legrosszabbtól, ha beüt a krach

Egy átszervezés, egy megszűnő munkakör vagy egy új vezető érkezése is elég lehet ahhoz, hogy valaki hosszú idő után ismét álláskeresőként találja magát. Aki húsz-harminc évet töltött egy szakmában, esetleg ugyanannál a cégnél, annak ilyenkor a jelentkezések összeállításánál jóval összetettebb feladattal kell megküzdenie: fel kell mérnie, hol és milyen feltételekkel tudja tovább hasznosítani mindazt, amit megtanult.

Hasonló kérdések merülhetnek fel akkor is, ha a munkahely megvan, de a mindennapokat már az állandó túlterhelés, a bizonytalanság vagy az érdektelenné vált feladatok határozzák meg. Ilyenkor a maradásnak és a váltásnak egyaránt lehet ára. Az egyik oldalon a biztos fizetés áll, a másikon az a kérdés, hogy a jelenlegi munkát lehet-e, érdemes-e még hosszú éveken át ugyanígy végezni.

Az Independent pályaváltásról szóló cikke arra hívta fel a figyelmet, hogy az életközépi újratervezés során a korábban megszerzett tapasztalatokra is lehet építeni. A gondolat a magyar olvasók számára is releváns: egy munkahelyváltás, egy másfajta munkakör vagy a munkavégzés feltételeinek átalakítása is hozhat érdemi változást, teljes szakmaváltás nélkül.

Egyszerre szorít a munka és a család

Az ötven körüli élethelyzet egyik nehézsége, hogy a szakmai bizonytalanság mellé többféle családi kötelezettség társulhat. A gyerekek még anyagi támogatásra szorulhatnak, miközben az idősödő szülők már egyre több segítséget igényelnek. Ehhez jöhetnek a lakhatás költségei, a hiteltörlesztés és a saját időskorra való felkészülés terhei.

Ebben a helyzetben a munkahely elvesztése az egész háztartás mozgásterét szűkítheti. Aki pedig még dolgozik, könnyen érezheti úgy, hogy bármennyire elégedetlen, nem engedheti meg magának a változtatást. Közben az új technológiák elsajátítása, a munkakörök átalakulása és a teljesítményelvárások is alkalmazkodást követelhetnek.

Az álláskeresés során az életkorral kapcsolatos előítéletek tovább nehezíthetik a helyzetet. Az ismétlődő elutasításokat könnyű a saját szakmai értéktelenség bizonyítékaként megélni, pedig egy sikertelen pályázatból nem következik, hogy az addig megszerzett tudás feleslegessé vált. Ahogy az sem, hogy minden akadályt megfelelő hozzáállással lehet elhárítani: a kiválasztás gyakorlata és a rendelkezésre álló állások köre is meghatározza a lehetőségeket.

Először azt kell tisztázni, min szeretnénk változtatni

A továbblépés első lépése annak elkülönítése lehet, hogy pontosan mi okozza az elégedetlenséget. Maga a szakma vált érdektelenné? A munkahelyi légkör elviselhetetlen? A munkarend ütközik a családi feladatokkal? Vagy az a gond, hogy a dolgozó évek óta ugyanazt végzi, előrelépési lehetőség nélkül?

Ezek eltérő problémák, ezért eltérő megoldást is kívánnak. Aki szereti a szakmáját, de kimeríti az állandó túlóra, annak egy kiszámíthatóbb beosztású állás jelenthet előrelépést. Aki a vezetői felelősségből szeretne visszavenni, annak egy szakértői munkakör lehet vonzó. Másnak új feladatokra vagy egy másik ágazatra lehet szüksége ahhoz, hogy ismét érdeklődéssel végezze a munkáját.

A különbségek felismeréséhez időt kell hagyni a mérlegelésre. Egy különösen rossz munkanap vagy egy elutasító levél után könnyű az egész addigi pályát zsákutcának látni. A napi ügyintézéstől elkülönített, nyugodtabb gondolkodási idő segíthet végigvenni, mely nehézségek átmenetiek, és melyek térnek vissza hónapok vagy évek óta.

Érdemes azt is megfogalmazni, mitől lenne elfogadható egy következő állás. A fizetés mellett ilyen szempont lehet a kiszámítható munkaidő, a rövidebb ingázás, az önállóság, a tanulás lehetősége vagy az, hogy munka után maradjon idő és energia a családra. Az ezek közötti sorrend ötvenévesen egészen más lehet, mint a pálya elején.

EZ IS ÉRDEKELHET

Elképesztő indokkal rúgnak ki rengeteg magyar munkavállalót: küszöbön egy újabb elbocsátási hullám – a dolgozók tehetetlenek

Egyre több vállalat kapcsolja össze létszámleépítéseit a mesterséges intelligencia terjedésével

A tapasztalat értékét meg is kell mutatni

Hosszú szakmai múlttal a háta mögött valaki könnyen a korábbi munkaköreivel azonosítja magát. Pedig ugyanazon beosztás mögött többféle, más területen is használható képesség állhat: ügyfelek kezelése, konfliktusok rendezése, munkafolyamatok szervezése, új kollégák betanítása vagy váratlan problémák megoldása.

Az új lehetőségek keresésekor azt is érdemes végiggondolni, milyen feladatokat tud valaki jól megoldani, és erre hol lehet szükség. Egy kereskedelemben dolgozó munkavállaló például az ügyfélkapcsolati tapasztalatát, egy műszakvezető a szervezési gyakorlatát, egy tapasztalt adminisztrátor pedig a folyamatok és hibalehetőségek ismeretét viheti tovább más munkakörbe. Ezek lehetséges irányok, amelyeknél külön meg kell vizsgálni a belépési feltételeket és az esetleg hiányzó tudást.

Ehhez hasznos lehet három dolgot összeírni: mely feladatok mentek jól, melyeket végezte szívesen az érintett, és milyen helyzetekben számítottak rá rendszeresen mások. A közös pontok megmutathatják, mire lehet építeni a következő lépést. Korábbi kollégák, vezetők vagy szakmai ismerősök visszajelzése is segíthet felismerni azokat az erősségeket, amelyek a mindennapi rutin részeként már fel sem tűnnek.

Az önéletrajzban és az állásinterjún ezeket konkrét példákkal lehet érthetővé tenni. A hosszú szolgálati idő mellé odakerülhet, milyen feladatokért felelt valaki, milyen problémát oldott meg, vagy hogyan segítette a csapat munkáját. Így a leendő munkáltató könnyebben felmérheti, hogyan kapcsolódik a jelentkező múltja a meghirdetett feladatokhoz.

A váltásnak a családi költségvetésben is el kell férnie

A pályamódosításról szóló lelkes történetekből könnyen kimarad a legfontosabb gyakorlati kérdés: miből lehet megélni az átmenet idején? Egészen más lehetőségei vannak annak, aki hónapokra elegendő megtakarítással rendelkezik, és annak, akinek a következő fizetésből kell rendeznie a számlákat.

A tervezéshez ezért érdemes felmérni a háztartás rendszeres kiadásait, a szükséges havi bevételt és a rendelkezésre álló tartalékot. Számolni kell azzal is, ha egy új munkakör kezdetben alacsonyabb fizetést kínál, tanulást igényel, vagy hosszabb utazással jár. Az új irány vonzerejét ezekkel a feltételekkel együtt lehet megítélni.

Akinek erre van lehetősége, kisebb lépésekben is tájékozódhat: megnézheti, milyen tudást kérnek a kiszemelt állásokban, beszélhet az adott területen dolgozókkal, és felmérheti a jelenlegi munkahelyén elérhető belső váltásokat. Így még egy nagyobb döntés előtt kiderülhet, mennyire illeszkedik az elképzelés a valós lehetőségekhez.

Előfordulhat az is, hogy előbb egy átmeneti, biztosabb megélhetést adó állást kell találni, és csak utána lehet a hosszabb távú iránnyal foglalkozni. Ez is része lehet egy működő tervnek. A változtatás ütemét a tényleges mozgástérhez kell igazítani.

Egy régi kolléga új lehetőségekről is tudhat

Az álláshirdetések mellett a tágabb szakmai kapcsolatrendszert is érdemes áttekinteni. Korábbi kollégák, régi üzleti partnerek, szakmai rendezvényeken megismert emberek olyan területekre láthatnak rá, amelyekről a közvetlen környezetnek nincs információja.

Egy ilyen beszélgetés célja lehet egyszerű tájékozódás is: milyen feladatokra keresnek embert, milyen készségek hiányoznak a jelentkezőknél, és hogyan néz ki a mindennapi munka a kiszemelt területen. A válaszok segíthetnek eldönteni, merre érdemes tovább keresni, és milyen tudást kell még megszerezni.

A megkeresések akkor lehetnek igazán hasznosak, ha az érintett valamennyire már meg tudja fogalmazni, mit keres és miben erős. A „bármilyen munka érdekel” mögött érthető megélhetési kényszer állhat, de kevés kapaszkodót ad annak, aki segítene. Egy-két lehetséges munkakör vagy a vállalható feladatok megnevezése már könnyebbé teszi, hogy mások releváns lehetőséget ajánljanak.

A munkáltatóknak is van felelősségük

Az életközépi álláskeresés nehézségeit nem lehet kizárólag a jelentkezőkre hárítani. Ha egy cég az életkorból következtet valakinek a tanulási hajlandóságára, alkalmazkodóképességére vagy teljesítményére, olyan tapasztalatról is lemondhat, amelyre szüksége lenne. A készségek tényleges felmérése, a betanulás támogatása és a kiszámítható munkafeltételek a tapasztalt dolgozók számára is megkönnyíthetik a belépést.

Az álláskereső oldaláról közben az jelenthet előrelépést, ha a bizonytalan jövőkép helyére fokozatosan konkrét válaszok kerülnek: milyen munkát tud elvégezni, mit szeretne megtartani a korábbi pályájából, mennyi bevételre van szüksége, és mit kell megtanulnia a következő lépéshez. Ötven körül még hosszú munkával töltött időszak állhat valaki előtt. Éppen ezért számít, hogy a következő állás a megélhetés mellett tartósan vállalható mindennapokat is kínáljon.