Ennyit keres Stohl András: fülig érhet a szája

Folyamatosan zajlik a színészválogatás Gesztesi Károly legújabb filmjéhez, amelyben Stohl András is szerepet kap majd - írja a Bors. Ugyan szerződést még nem kötöttek, de a bulvárlap szerint Gesztesi hajlandó mélyen a zsebébe nyúlni. Egy a lap által megszólaltaott, a gyártásban jártas szakember szerint könnyen elképzelhető, hogy

Ezt támasztja alá az az értesülés is, amely szerint Stohl árfolyama egy nagyjátékfilmre 3-5 millió forint körül mozog, de egy-egy kiemelt produkciónál akár tízmilliót is kaphat. Biztosat azonban nem lehet tudni, Gesztesi ugyanis titkolja a gázsikat.

- mondta a lapnak a film producer-rendezője, aki Sümegen és a Balaton-felvidéken forgatja majd a Bujtor István filmjei ihlette jeleneteket.

Fülig érhet(ne) Stohl szája a boldogságtól

Ha Stohl Andrásnak a boldogsághoz 400 ezer forintnál valamivel több is kellene, a magyarok nagy részének viszont már fülig érne a szája ekkora bevételtől.

A Gallup-Healthways 2014-es felmérése szerint ugyanis a magyarok mindössze 18 százaléka érzi boldognak magát. A szomorú statisztika pedig főként az anyagi helyzetre vezethető vissza:

Ezt támasztja alá az Eurostat legfrissebb jóléti indexe is, amely szerint Észak-Magyarország a 8. legszegényebb az Európai Unió 273 régiójából. Ráadásul hazánk többi régiója sem teljesít sokkal jobban; a 7 régiónkból 4 a legszegényebb 20 uniós között szerepel.

A pénz (nem) boldogít?

Hogy a pénz boldogít vagy sem, nehéz eldönteni, a témáról ugyanis közgazdászok is évtizedek óta vitatkoznak. Van, aki azt állítja, hiába a gazdasági növekedés, az anyagi jóléttől nem leszünk boldogabbak. Sőt, a sok pénzzel csak a baj van. Mások amellett kardoskodnak, hogy a gazdagságban keresendő a boldogság kulcsa.

Richard Easterlin még 1974-ben azzal a meglepő állítással állt elő, hogy a gazdasági teljesítmény, a GDP növekedése nem teszi boldogabbá az embereket. A kutató azt mondta, nincs szoros összefüggés aközött, hogy a gazdagabbak jobban is érzik magukat, vagyis hiába növekszik az anyagi javakban mérhető jólétünk, nem leszünk szükségszerűen boldogok. Ez az Easterlin-paradoxon.

A közgazdász állítása akkor forradalminak tűnt, mert megdőlni látszott a fogyasztói társadalom alapvetése, mely szerint a nemzetek gazdaságának és polgárai jólétének növekedésével automatikusan növekszik a szubjektív jóllétük is. Ez a szubjektív boldogság tudományos megnevezése (nem keverendő össze a jóléttel), és azt mutatja meg, hogy az emberek hogyan értékelik saját életüket: ha valaki kielégítőnek találja az életét és több pozitív érzelmet él meg, mint negatívat, akkor magas szubjektív jóléttel rendelkezik, azaz boldog.