Zajos a munkahelyed? Mehetsz a főnökhöz reklamálni!

A munkavédelemről szóló törvény szerint ilyen kockázatnak minősül a dolgozót a munkahelyén érő olyan hatások, amik befolyásolják az ilyen hatásokra adott válaszreakciókat, így stresszt, munkabalesetet, vagy lelki eredetű szervi megbetegedést okozva. Ezek a hatások sokfélék lehetnek, ráadásul minden dolgozóra különféleképpen hatnak. Van akinél már az is stresszt okoz, ha nem úgy alakul a munkarendje, ahogy eltervezte, de az esetek legnagyobb részében a sok túlóra, a konfliktusok, vagy a munkahely bizonytalansága a leginkább rossz hatást kiváltó tényező.

Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) annak érdekében adta ki tájékoztatását, hogy a munkáltatók alkalmazkodni tudjanak az új helyzethez, megfelelően értelmezve a törvények új szabályait, ezzel is elősegítve a dolgozók helyzetének stresszmentessé tételét.

A stresszt okozó úgynevezett stresszorok jelen vannak a munkahelyi fizikai, szociális, társadalmi környezetünkben egyaránt. Kifejezetten zavaró lehet egy olyan munkahelyen napi 8 órát eltölteni, ahol szinte állandó zaj van. Ez különösen a fokozott figyelmet igénylő feladatoknál van így. Kiválthatnak stressz emellett akár a klimatikus hatások is.

A hatályos jogszabályok ezért normatívákat és határértékeket határoznak meg, amelyek betartása megfelelő védelmet jelenthet a fizikai környezet hatásai következtében kialakuló stressz ellen. Ezeket az előírásokat az OMMF munkatársai rendszeresen ellenőrzik is. Az egyre nagyobb figyelemre azért van szükség, mert egy hazai felmérés szerint, melyet a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete folytatott le, minden ötödik felnőtt lakos az idült stressz állapotában van.

Nem betegség...

Az általános tévhit ellenére a stressz nem betegség, ugyanis az ezt kiváltó hatások, a munkahelyi kihívások, az elérendő célokért való küzdés szükséges egy ember lelki fejlődéséhez. A probléma akkor keletkezik, ha valaki hosszú távon van kitéve stresszhelyzetnek, ez ugyanis már okozhat fizikai problémákat is, viszont mindig vannak tünetei.

A stressz jelei könnyen felismerhetőek, ide tartozik az ingerlékenység, a fokozott dohányzás, a csökkenő munkateljesítmény, de akár az alkoholfogyasztás is. A pszichológiai tünetek között pedig olyan jelek szerepelnek, mint a depresszió, az agresszió vagy a figyelmetlenség. Ezen túlmenően már komolyabb tünet, amikor fizikai dolgokat vesz észre a dolgozó, mint az állandó fejfájás vagy a vérnyomás emelkedése. Ezek után a következő lépcsőfok az emésztőrendszeri, a szív és érrendszeri megbetegedések.

A tartós stresszt leginkább a bizonytalan munkahely, a képességeket meghaladó munkahelyi, társadalmi, vagy akár családi elvárások, de az állandó konfliktus sem tesz jót sem a munkatársakkal, sem a főnökkel, sem a családdal, és ha egy mód van rá, akkor a túlórákat sem szabad túlzásba vinni. Az sincs jó hatással a dolgozó lelki világára, ha egyáltalán nem engedik beleszólni a dolgozót abba, hogyan végezze a munkáját, vagyis semmilyen önálló munkavégzésre nincs lehetősége az illetőnek.

Miből tudja a főnök, ha baj van?

A dolgozók mellett sokszor a munkáltatónak is fel kell hívni arra a figyelmét, hogy valami nincs rendben a munkahelyen annak ellenőre, hogy itt is vannak jelek, amik arra utalnak, hogy a dolgozók nem szeretnek az adott helyen dolgozni. Ilyen többek között a magas fluktuáció, a nem szervi betegségekkel járó, ismétlődő távollétek, a határidők be nem tartása, vagy a fegyelmi problémák, balesetek, tévedések.

Erre utal az is, ha a dolgozóknak visszaesik a munkateljesítmény, de jelentheti a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa is, hogy a kötelező alkalmassági vizsgálat során több dolgozónál is erre utaló jeleket talált.

Mit tehet ellene?

Jogszabály szerint először is fel kell mérnie, hogy valóban van-e probléma, illetve ha van, akkor mekkora és az mekkora kört érint. A szükséges intézkedések kitalálásához pedig igénybe lehet venni akár a dolgozók segítségét is, az alkalmassági vizsgálatot végző orvost, illetve a területen jártas szakértők segítségét is.

Jelenleg azonban problémát jelent, hogy a munkáltatók mindössze kis százaléka van tisztában azzal, hogy a stressz csökkentéséhez különleges eszközökre és intézkedésekre van szükség, nem elegendőek a hagyományos munkavédelmi intézkedések. Nagy szerepe van a stresszoldásban többek között az egészségmegőrző kezdeményezéseknek, vagy az olyan tréningeknek, amelyek a konfliktuskezelés fejlesztését szolgálják.

Komoly előrelépést okozhat az is, ha egyszerűen többet kommunikálnak a dolgozóval, ezzel világossá válnak a feladatok, de az is, hogy ha egyenetlenül van elosztva a munka, ami miatt az egyik dolgozó túlórázik, a másik viszont nem tud mit kezdeni magával már a munkaidő alatt sem.

Ki a felelős érte?

Az új szabályok a törvényben viszont nem csak a dolgozóknak és a munkaadónak jelentenek eddig nem ismert feladatot, az eddigi hatósági fellépés és az ellenőrzési, szankcionálási gyakorlat sem alkalmas.

Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles figyelembe venni az általános követelményeket, amelyek mellett több elvárás amolyan cselekvési szemléletet fogalmaz meg a munkáltató felé. Ezek át kell hogy hassák a tételes kötelezettségeken alapuló teljesítés módját. Nehezen elképzelhető, hogy ellenőrizni és szankcionálni lehessen a műszaki fejlődés kínálta eredmények alkalmazásának mellőzését, ha egy egyszerűbb, régi, de hatékony, az előírt védelmet megvalósító műszaki megoldást alkalmaz a munkáltató.

Emellett további elvárásként és nem szankcionálható tételes kötelezettségként a munkáltató köteles teljes felelősséggel megtenni minden szükséges intézkedést a munkavállalók biztonsága és egészségvédelme érdekében, figyelembe véve a változó körülményeket is, valamint törekedve a munkakörülmények folyamatos javítására.