A világ leggazdagabb kormánya: meglepő?

Az orosz parlamentben helyet foglaló politikusok 12 tagjának összvagyona meghaladja a 41 milliárd dollárt, de a többi törvényhozó sem birtokol kevesebbet néhány száz milliónál.

A listát Suleiman Kerimov, a 42 éves tőzsde mogul vezeti, 17,5 milliárd dollárral. Nyolc évig volt tagja a parlament alsóházának, mígnem Putyin kijelentette, nem akar több milliárdost a Dumában. Persze Putyin kijelentése mögött egy esetleges, adóhatóság által kirobbantott botrány elkerülése is meghúzódik.

De a listát lehetne még folytatni. Ott van például Gleb Feistov, 3,9 milliárdos vagyonával, aki 2005 óta tagja a parlamentnek. Erre az összegre az Alfa Group kereskedőjeként tett szert, újabban pedig az Alfa telekommunikációs holdingjában, az Altimoban vannak érdekeltségei. Törvényhozóként elsősorban a nagyvállalatok deregulációját szorgalmazta, és nem meglepő módon az Alfa Csoport elsőszámú lobbistájaként tartották számon.

Természetesen a politikai hatalom - vagyonosság páros nem új jelenség, sem Oroszországban, sem a világ más részén. Azonban ennek mértéke összehasonlíthatatlan más országokban tapasztalttal.

Az oroszországi törvényhozás hasonlóan működik, mint az Angliában működő alsó és felsőház. Az orosz alsóház, a Duma, 450 tagot számlál, és a helyeket a pártok töltik fel, a választásokon elért szavazatok arányában. A felsőházban, a Szövetségi Tanácsban 168 szenátor foglal helyet, akiket a 84 régió kormányzói és törvényhozói választanak. Ez a választási rendszer azt teszi lehetővé, hogy a régió kormányzói szövetségeseiket, barátaikat nevezzék ki képviselőiknek, nem utolsó sorban azzal a szándékkal, hogy térségükbe vonzzák az üzleti befektetéseket.

Ez természetesen nyerő helyzetet jelent mindkét fél számára, hisz a megválasztott szenátor előnyös helyzetbe hozhatja saját vállalkozását, és a régió gazdaságát is felvirágoztathatja.

Felmerül a kérdés, hogy vajon összeegyeztethető-e a törvényhozás, vagy bármilyen politikai szerepvállalás az üzleti élettel? A válasz Oroszországban is: nem. Az ottani jogi szabályozás sem teszi ugyanis lehetővé, hogy a parlament tagjai saját vállalkozást vezessenek. Persze ez az akadály könnyen kijátszható a vállalkozásban való részesedés családtagoknak, vagy barátoknak való átruházásával, vagy elajándékozásával. Ha máshogy nem is, hát papíron.

A helyzet tehát változott: míg a cárizmusban a politika az arisztokrácia privilégiuma volt, addig manapság már nyitott az ajtó mindenki előtt. Persze nem árt, ha rendelkezik az illető néhány millióval.