A munkahelyi túlterheltség a leggyakoribb stresszor

A szervezetünket érő stresszhatások a szervezet számára lehetnek kedvezőek - előremozdítanak, a megküzdésre serkentenek, az alkalmazkodó készség növelésével pedig pszichés és fizikai állóképességünk javulását eredményezhetik. A negatív stresszhatásokat distressznek nevezzük - mai szóhasználatunkban ezeket a szervezetünket érő kedvezőtlen, erőszakos, kellemetlen ingereket nevezzük stressznek. Feszültséget, szorongást, levertséget okoznak és tartós hatásuk esetén szervi tüneteket is kiválthatnak.

A stressz napjaink velejárója. A GfK LHS HealtCare 2007-ben a 18 éves és idősebb lakosság körében 500 fő megkérdezésével elvégzett telefonos interjúinak eredményei szerint a lakosság 85 százaléka saját bevallása szerint rendszeresen stressz hatása alatt él, 12 százalék ritkán és csupán 3 százalék nem szokta magát stresszesnek érezni.

A felnőtt lakosság számára a stressz legkellemetlenebb tünetei közé az idegesség (36 százalék), a feszültség (23 százalék) és a szorongás (14 százalék) tartozik.

A stressz leggyakoribb kiváltó oka a megkérdezettek bevallása szerint a munkahelyi túlterheltség (23 százalék), a határidők (15 százalék) és magánéleti problémák (9 százalék). Az ilyen állapotban lévők jellemzően minden rossz érzéstől (23 százalék), a kiváltó októl (21 százalék), a feszültségtől (19 százalék) és az idegességtől (14 százalék) szeretnének megszabadulni.

A túl sokáig és túl erősen ható negatív stressz, valamint a nem megfelelő stresszkezelő készség és képesség következtében pszichoszomatikus jelzések, a későbbiekben pedig betegségek is kialakulhatnak. A tartós stressz leggyakrabban érzékelt fizikai jelzései az idegesség, gyomorproblémák, a tehetetlenség és feszültség, magas vérnyomás, koncentrációs problémák, valamint fejfájás és rossz közérzet.

A GfK LHS HealthCare felmérése szerint tízből nyolc válaszadó érezte már, hogy mindenképpen meg akar szabadulni a stressztől - ami leginkább a feszültség oldását (20 százalék), illetve a helyzeten való túljutást (15 százalék) jelenti.

A stresszes állapot enyhülését a megkérdezettek általában abból érzékelték, hogy megnyugodtak (31 százalék), közérzetük jobb lett (27 százalék), megkönnyebbültek (11 százalék).

A fizikai aktivitás jelentős szerepet kap a stressz leküzdésében úgy az ülő mint a fizikai munkát végzők esetében. Legtöbben a stressztől sporttal, valamilyen testmozgással és sétával (33 százalék) igyekeznek megszabadulni, ám vannak, akik inkább szembenéznek a problémával, és megszüntetik annak okát (15 százalék). A stressz levezetésének gyakori formája továbbá az alvás és a relaxálás (9-9 százalék), de van, aki egyszerűen igyekszik elterelni figyelmét a helyzetről és mással foglalkozik, és van, aki kibeszéli magából a problémát (7-7 százalék).

Akik nehezebben alkalmazkodnak a stresszhez, jellemzően könnyebben választanak a stressz levezetésére hosszú távon veszélyes technikákat - így dohányzáshoz, vagy kényszeres evéshez folyamodnak (saját bevallásuk szerint 4-5 százalék).