Végrendelet: amire mindenképp oda kell figyelni!

Valamely rokonunk elhalálozása esetén a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyző először mindig az alábbi kérdést teszi fel: volt az illetőnek végrendelete? Ha ugyanis volt, akkor az az elsődleges, ha nem volt, akkor pedig a törvény szabja meg, hogy ki, és hogyan fog örökölni.

Mivel az emberek sokszor nem írnak végrendeletet, nézzük meg először azt, hogy jogszabály szerint kik is az örökösök! A törvény csoportokat alkot, és sorrendben osztja a hagyatékot a közelebbi rokonoktól a távolabbiak felé haladva.

Ha az örökhagyónak voltak gyermekei, akkor ők örökölnek, vagyis az egyenesági lemenők képezik az első csoportot, természetesen mindenkor egyenlő arányban. Kiesésük esetén (ha hamarabb elhaláloznak, mint az örökhagyó) pedig az ő lemenőik, vagyis az unokák, dédunokák, stb...

Emellett van az öröklési jogban egy sajátos kategória, az özvegyi jog. Ez azt jelenti, hogy a gyermekek mellett a házastárs minden vagyontárgynak - legyen az ingó, vagy ingatlan - a haszonélvezeti jogát örökli. Vagyis hiába örökölnek a gyermekek, addig úgymond nem "használhatják" a vagyontárgyakat, ameddig a házastárs él.

Második eset, mikor az örökhagyónak nincsenek leszármazói, de ismét van házastársa. Ekkor a volt férj / feleség lesz az örökös, ez a második csoport. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy mi történik akkor, ha az illetőnek több felesége / férje is volt életében? Természetesen végrendelet hiányában csakis a legutolsó, "jelenlegi" házastárs örököl.

Ha se gyermekek, unokák, stb., se házastárs nem volt, akkor a harmadik csoportot a szülők alkotják. A negyedik csoport a nagyszülőké, az ötödik pedig a további felmenőké. Minden egyes csoportban érvényesül a fent leírt "kiesés" szabálya, így részesülhet az örökségből bizonyos esetekben a testvér, az unokatestvér, és egyéb oldalági rokonok.

Egyetlen kivétel az utolsó, a nagyszülőkön túli felmenők csoportja, ahol fokozattól függetlenül minden felmenő (legyen az dédnagymama, vagy ükapa) egyenlően örököl, kiesésük esetén pedig már nem léphetnek be az oldalági rokonok. Jogi műszóval ezt "csonka parentélának" nevezik, míg a többi a teljes parentéla. Bonyolult családfák, sok rokon kiesése esetén még a közjegyzők is rajzolgatni szoktak, hogy világos legyen a fenti képlet.

Végül pedig, ha az elhunytnak se kutyája, se macskája nem volt, vagyis nincs senkije, akire háramolhatna a vagyona, akkor mindene az államra száll.

Végrendeletes történetünk pedig ezen a ponton kezdődik: akinek a fent felvázolt sorrend nem tetszik, az módosíthat rajta. Végrendeletben ugyanis a vagyont nem csak a rokonokra lehet hagyni, hanem bárki másra: ismerősre, barátra, akár egy alapítványra stb... Valaki rendelkezhet a teljes vagyonáról is, vagy annak akár egy részéről. Ha ez utóbbit választja, a végrendeletből kihagyott vagyontárgyak továbbra is a törvény szerint fognak öröklődni.

Természetesen tovább árnyalja a képet az, ha a végrendelet tétele után még szerez vagyont az örökhagyó, vagy ha többször is, egymásnak ellentmondóan végrendelkezik. Sajnos itt nem lehet fekete-fehér szabályokat alkotni, az utóbb szerzett vagyon sorsa függ attól, hogy arról pótlólag végrendelkeznek-e, ki volt az eredeti végrendeleti örökös (mert ha egy személy, akkor az az általános vélelem, hogy az elhunyt egész vagyonát neki szánta, így a később szerzett dolgokat is), és más egyéb szempontok is szerepet játszhatnak a mérlegelésnél. Többszöri végrendeletnél pedig mindig az utolsót veszik figyelembe azoknál a vagyontárgyaknál, amikről több végrendeletben is szó van. Viszont ha pl. egy ritka családi ékszerről 5 végrendelet közül csak egyben esik szó, akkor az lesz az érvényes és hatályos még akkor is, ha az nem az időben utolsó végrendeletben található.

Most pedig nézzük hogyan is kell szabályosan végrendeletet csinálni a gyakorlatban! Ugyanis nagyon szigorú alakszerűségeknek kell eleget tenni, amelyek nélkül a végrendelet érvénytelen lesz, vagyis visszajutnánk oda, ahonnan elindultunk, a törvényes örökléshez.

Hogyan kell végrendeletet írni?