Egyenlő elbánás? Mennyit adóznak itthon a külföldiek?

A külföldiek Magyarországon történő munkavállalásáról szóló első cikkünkben (Megnyíltak a határok: miért jönnek a külföldiek?) bemutattuk, hogy vannak olyan esetek, amikor a dolgozónak lehetősége van megválasztani az alkalmazandó jogrendszert, ami viszont az adózásra is befolyással van. A következőkben ezeknek a hatásai vizsgáljuk.

Magyar jogviszony

Ilyenkor ugyanazok a szabályok érvényesek a külföldiekre, mint a magyar munkavállalókra. Vagyis adóazonosító jellel, TAJ-kártyával kell rendelkezniük, ezek nélkül ugyanis nem fizethető ki a munkabér. A munkabért forintban kell meghatározni, és kifizetni is, és a dolgozó minden olyan kifizetésben és juttatásban részesedik, mint a magyar kollégái, de ugyanazokat az adókat és járulékokat is fizetnie kell.

Bár azért van némi eltérés, ugyanis abban az esetben nem kell TB-járulékot fizetni (ideértve a munkaadói és munkavállalói járulékot is), ha a dolgozó után valamilyen okból kifolyólag megfizetik a járulékokat másik országban. Ilyenkor egy úgynevezett E101-es nyomtatvány beszerzésével lehet igazolni az adóhatóság felé, hogy sem a dolgozónak, sem a cégnek nincs járulékfizetési kötelezettsége.

Ennek ellenére 11% egészségügyi hozzájárulást viszont fizetni kell azoknak, akik a TB törvény szerint belföldinek minősülnek, vagyis valamelyik EGT (Európai Gazdasági Térség) országból származnak. Ez egyes szakemberek szerint azonban jogtalan azokkal szemben, akik nem itthon vannak biztosítva, ugyanis így gyakorlatilag két helyen kell fizetniük.

Külföldi jogviszony

Ha a munkavállaló a külföldi jog hatálya alá tartozik, akkor több esetről is lehet szó. Az első, amikor rövid távra érkezik, és nem keletkezik munkaviszonya a magyar cégnél, ami a kiküldetés esetén a leggyakoribb. A második eset pedig mikor hosszabb távra rendezkedik be, mert például egy 5 éves kirendelésről van szó. Mindenképpen szükséges az adó- és TB-kártya beszerzése, mivel bármilyen itteni kifizetés csak ezek megléte esetén teljesíthető.

Az első esetben nem kérdéses, hogy melyik országban fog adózni a dolgozó. Magyarországon gyakorlatilag a saját munkaviszonyának keretein belül tartózkodik néhány hónapig, ami miatt itt nem keletkezik adófizetési kötelezettsége.

A második esetben viszont már egy magyar leányvállalatnál dolgozik, vagyis Magyarországon folytat kereső tevékenységet, annak ellenére, hogy nem a magyar céggel van szerződése. Ez már bonyolítja a helyzetet, ugyanis meg kell vizsgálni, hogy hol is kellene adóznia.

Ha a külföldi állampolgárnak Magyarországon van az állandó lakhelye, akkor itt kell adóznia. Az állandó lakcímnek van egy meghatározása, mely szerint például a lakásnak bármikor rendelkezésre kell állnia, vagyis nem lehet kiadni. Így előfordulhat, hogy több országban is van állandó lakhelynek minősülő lakása az illetőnek. Ilyenkor következnek a további lépcsőfokok.

Vizsgálni kell, hogy hány napot tölt az országban egy évben, a családja vele utazott-e az itt tartózkodása idejére, illetve hogy a fogadó és a küldő cég között van-e költségáthárítási megállapodás, ugyanis ennek is lehet döntő szerepe annak megítélésében, hogy végül minek minősül a dolgozó adózás szempontjából, belföldinek, vagy külföldinek.

Viszont van egy adott kör, ami után mindenképpen adózni kell itthon, még akkor is ha nem a magyar cég adja az illető havi fizetését. Ez az adott ösztönzők köre, mint például a bónusz, vagy a részvényjuttatás. Ezek után akkor is meg kell fizetni az adót, ha a dolgozó már nem tartózkodik az országban, az adó befizetése viszont ilyenkor személyesen az ő felelőssége. Bár kérdéses, hogy egy magyar nyelven nem beszélő külföldi hogyan fogja kitölteni az elektronikus bevallás rublikáit.

A fizetés nem minden!