Kegyetlen bérolló tátong Magyarországon: borzasztó, mennyiért robotolnak a legszegényebb melósok

A 2025 harmadik negyedévére vonatkozó nettó átlagkereseti adatok ismét markáns területi különbségeket mutatnak. Budapest 573 ezer forintos nettó átlaga messze kiemelkedik a mezőnyből, közel 100 ezer forinttal haladja meg az országos átlagot (475 978 forint). Ez jól mutatja a „budapesti vízfej” hatását: a főváros magas bérei érdemben felfelé húzzák az országos mutatót, miközben a legtöbb vármegye ennél jóval alacsonyabb szinten áll. A fővárosi bérszint nélkül a „vidéki Magyarország” kereseti valósága jóval szürkébb képet fest.

Fontos árnyalat, hogy még a második helyen álló Győr-Moson-Sopron vármegye is közel 77 ezer forinttal marad el a fővárosi átlagtól, 496 201 forintos nettó átlagfizetéssel ez az egyetlen térség, amely az országos átlagbérszint felett van.

A rangsor elején jellemzően az iparilag erős, nyugati és közép-dunántúli térségek találhatók. Komárom-Esztergom még valamennyire tudja tartani a lépést az országos átlaggal a 469 010 forintos értékkel, de a negyedik helyezett Fejér vármegye már jocskán elmarad ettől a szinttől - 459 665 forintos nettó átlagfizetéssel.

A lista végén Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye áll, ahol 357 587 ezer forint volt a nettó átlagfizetés a vizsgált időszakban. Második legkevesebb Békésben (363 876 forint), a harmadik legalacsonyabb érték pedig Nógrádban (371 740 forint) volt.

A különbség a legjobban és a leggyengébben fizető térségek között kifejezetten nagy: Budapest és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye (357 587 forint) között havi szinten mintegy 215 ezer forint az eltérés, ami több mint 60 százalékos különbséget jelent.

A KSH szerint a tavalyi harmadik negyedévben országos szinten a nettó átlagkeresetek - a közfoglalkoztatottakat is beleszámítva - 9,2 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi szintet. A bérek minden vármegyében emelkedtek, a legnagyobb növekedést Baranya, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Tolna és Hajdú-Bihar vármegyékben mérték (10,3-10,5 százalék), míg

a legvisszafogottabb bérdinamika Győr-Moson-Sopronban és Nógrádban volt megfigyelhető (7,6, illetve 8,1 százalék).

Az alkalmazásban állók száma országosan 0,7 százalékkal nőtt, így átlagosan 3 millió 858 ezren dolgoztak hazai székhelyű munkáltatóknál. A foglalkoztatotti létszám a fővárosban és a vármegyék többségében emelkedett vagy stagnált, a legnagyobb bővülést Csongrád-Csanád és Hajdú-Bihar vármegyékben regisztrálták (2,5-3,0 százalék). Ezzel szemben a legjelentősebb visszaesés Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében történt, ahol 2,4 százalékkal csökkent az alkalmazottak száma.

Ők vannak a bérrangsor élén

A vármegyénként legmagasabb nettó átlagkereseteket vizsgálva jól látszik, hogy minden esetben szellemi munkakörökről van szó, és a kiugró jövedelmek döntően néhány, speciális nemzetgazdasági ághoz kötődnek. Különösen markáns a villamosenergia-, gáz-, gőzellátás és légkondicionálás ágazat dominanciája, amely több mint fél tucat vármegyében adja a legjobban fizető szellemi állásokat.

A lista élén Tolna vármegye áll, ahol ebben az energetikai ágazatban 1,16 millió forintos nettó átlagkereset a mérce, ami országosan is extrém magas szintnek számít - itt vélhetően a paksi atomerőmű speciális szaktudást igénylő állásairól van szó. Szintén figyelemre méltó, hogy Pest vármegyében és Budapesten is ez az ágazat vezet, 900 ezer forint feletti nettó átlaggal, vagyis még a fővárosban sem az IT vagy a pénzügyi szektor adja a legmagasabb megyei szintű átlagot.

A másik meghatározó terület a bányászat és kőfejtés, amely több – jellemzően ipari vagy nyersanyag-kitermeléshez kötődő – vármegyében kerül az élre. Fejér, Csongrád-Csanád, Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar esetében is ez az ágazat biztosítja a legmagasabb szellemi nettó keresetet, jellemzően 700-880 ezer forintos sávban. Ez arra utal, hogy a bányászathoz kapcsolódó mérnöki, irányítási és szakértői pozíciók bérezése messze meghaladja az adott vármegyék általános bérszintjét.

A feldolgozóipar elsősorban a nyugat- és közép-dunántúli térségekben jelenik meg csúcskereső ágazatként. Győr-Moson-Sopron, Veszprém, Vas és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében ez a szektor adja a legmagasabb nettó átlagot, jellemzően 630–780 ezer forint között. Ezekben az esetekben a magas hozzáadott értékű ipari termeléshez kötődő szellemi munkakörök – mérnökök, termelésirányítók, fejlesztők – húzzák fel az átlagot.

Érdekes kivételek is megjelennek a listán. Somogy vármegyében a szállítás és raktározás, Nógrádban pedig a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat a legjobban fizető terület szellemi szinten, ami arra utal, hogy egy-egy megye gazdasági szerkezete önmagában is képes „felülírni” az országos trendeket. Szabolcs-Szatmár-Beregben pedig a vegyes ipari kategória vezeti a rangsort, viszonylag alacsonyabb, de helyi szinten még így is kiemelkedő, közel 586 ezer forintos nettóval. Szembeötlő az is, hogy

a leggyengébben fizetett megyei csúcskeresők nem visznek haza érdemben többet a budapesti nettó átlagbérnél.

A lista alsó végén szereplő szellemi munkakörökben ugyanis a nettó átlagos jövedelmek jellemzően 580-630 ezer forint között voltak, ami csak mérsékelten haladja meg a fővárosi, 573 ezres átlagos kereseti szintet. Azaz kimondható, hogy Budapesten az átlag is olyan magas, amelyhez a leszakadó országrészekben már csak a legjobban kereső, szűk szakmai rétegek tudnak közel kerülni.

Összeszedtük a top 20 legjobban fizető nemzetgazdasági ágat is országosan, azaz erre a listára egy megyéből több ágazat is bekerülhet. A 2025. harmadik negyedévi adatok alapján ezt a rangsort is Tolna vármegye vezeti: a villamosenergia-, gáz-, gőzellátás és légkondicionálás ágazatban 1,16 millió forintos nettó átlaggal messze kilóg a mezőnyből. A második és harmadik helyen Pest vármegye és Budapest ugyanebben az energetikai ágazatban szerepel, 900 ezer forint körüli nettóval - az első három egybecseng az előző, megyei csúcskereseteket bemutató toplista élmezőnyével.

A top 20 alapján egyértelműen Tolna vármegye a legnagyobb nyertes: összesen öt különböző ágazattal van jelen a listán, 791 ezer és 1,16 millió forint közötti nettó átlagkeresetekkel - itt is érdemes megemlíteni, hogy a megyében található az ország talán legkomplexebb, legbiztosabb szaktudást igénylő munkahelye, a paksi atomerőmű. 

Budapest szintén erősen reprezentált: hat ágazattal került be a top 20-ba. Az energetika és a bányászat mellett megjelenik az információ és kommunikáció, valamint a pénzügyi, biztosítási tevékenység is, 760–820 ezer forintos nettó átlagokkal. Ez azt jelzi, hogy a főváros nem egyetlen szektorral, hanem több, magas hozzáadott értékű területtel tartja fenn a kiemelkedő kereseti szintet.

A középmezőnyt elsősorban az ipari profilú vármegyék adják. Győr-Moson-Sopron vármegye három ágazattal szerepel a top 20-ban (feldolgozóipar, ipar, ipar víz- és hulladékgazdálkodás nélkül), jellemzően 770-783 ezer forintos nettó átlagkeresettel. Heves vármegye két ágazattal (energetika és bányászat), míg Fejér, Csongrád-Csanád és Baranya egy-egy, de szintén magas bérszintet képviselő bányászati ággal kerültek fel a listára.

Súlyos, mennyit keresnek a legszegényebb dolgozók

A megyénként legrosszabbul fizető nemzetgazdasági ágak listája éles kontrasztot mutat a korábbi csúcskereseti rangsorokhoz képest: mindenhol fizikai munkáról van szó, és a nettó átlagkeresetek több esetben a 200 ezer forintos szint környékén ragadnak. A lista legalján Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye áll, ahol a közigazgatásban mindössze 181 625 forint a nettó átlag, ami országos összevetésben is rendkívül alacsonynak számít.

A legrosszabbul fizető ágazatok között messze a közigazgatás, védelem és kötelező társadalombiztosítás fordul elő a leggyakrabban: több keleti és dél-dunántúli vármegyében is ez adja a megyei bérminimumot. Ez arra utal, hogy az alacsony hozzáadott értékű, kötött bértáblás fizikai munkakörökben a területi különbségek sem tudják érdemben felfelé húzni a kereseteket.

Szintén visszatérő elem az oktatás, valamint a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás, amelyek több vármegyében is a legalacsonyabb nettó átlagot produkálják. Ezek az ágazatok különösen érzékenyek a szezonális foglalkoztatásra, a részmunkaidős jelenlétre.

Érdekes módon ugyanaz az ágazat egy másik kontextusban teljesen eltérő bérszintet mutathat: míg a korábbi listákon a bányászat és kőfejtés több vármegyében a legjobban fizető szellemi munkákat adta, itt Tolnában és Somogyban éppen ez az ágazat szerepel a legalacsonyabb fizikai nettókkal.

A fővárosi adat önmagában is beszédes: Budapest esetében a legrosszabbul fizető ágazat a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat, 294 588 forintos nettó átlaggal. Ez közel 113 ezer forinttal magasabb, mint a lista legrosszabb értéke Szabolcs-Szatmár-Beregben.

Az összes ágazatra kiterjedő alsó toplista még plasztikusabban mutatja meg, hol koncentrálódnak az ország legalacsonyabb fizikai nettó keresetei, egy-egy vármegye több ággal is felkerülhetett a listára. A rangsor legalján Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye közigazgatási területei állnak, 180 ezer forint körüli nettó átlaggal, ami már önmagában is a bérminimum közeli szintet jelenti.

A megjelenő ágazatok alapján egyértelmű mintázat rajzolódik ki: messze a közigazgatás, védelem és kötelező társadalombiztosítás a leggyakrabban előforduló terület a listán. Több vármegyében - köztük Nógrádban, Baranyában, Hajdú-Biharban, Békésben és Jász-Nagykun-Szolnokban - ez az ágazat adja az egyik legalacsonyabb fizikai nettó keresetet, jellemzően 220–240 ezer forintos sávban.

A második leggyakrabban visszatérő kategória az egyéb szolgáltatás, amely Nógrád, Baranya, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Békés vármegyében is felkerül az alsó húszba.

Nógrád három, Szabolcs-Szatmár-Bereg négy különböző nemzetgazdasági ággal került be az alsó toplistába, ami arra utal, hogy ezekben a térségekben nem egy-egy kiugróan gyenge szektor, hanem szélesebb körű bérprobléma van jelen a fizikai munkakörökben. Érdekes ellentmondás, hogy a pénzügyi és biztosítási tevékenység is megjelenik a lista alsó felében, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Bács-Kiskun vármegyében.