Csányi: több ezer milliárd profit hiányzik a banktulajdonosok zsebéből

Csányi Sándor többek között az alábbiakról beszélt a bankszektor elmúlt három évtizedes történetére visszatekintő előadásában:

• 1987-ben a jegybank vállalati tevékenységeinek leválasztásával indult el a kétszintű magyar bankrendszer megvalósítása Magyarországon, az új kereskedelmi bankok azonban alultőkésítettséggel és gyenge portfólióminőséggel küzdöttek már a kezdetekkor.
• A kilencvenes évek elején kiderült, hogy a bankszektor tőkearányos megtérülése -100%, vagyis egy év alatt elvesztette a tőkéjét. A számviteli, a hitelintézeti és a csődszabályozás 1991-es megalkotása után hitelkonszolidációra, adóskonszolidációra és bankkonszolidációra került sor Magyaroszágon, igazságtalanság érte azonban a lakosságot: a lakosság nem részesült adóskonszolidációban.
  
• 1994-ig az MHB 155, a K&H 68, a Budapest Bank 35, az MKB 23, az OTP 21, a Postabank 20, más bankok 103 milliárd forintos állami segítséget kaptak (1994-es áron számolva). Ennek köszönhetően a kilencvenes évek második fele már egyértelműen a modern banki infrastruktúra megteremtéséről szólt.
  
• 1996-ban a 32 kereskedelmi bankból már 26 külföldi tulajdonban volt, és sorra jelentek meg újabb külföldi szereplők a magyar bankpiacon. 1999-től a bankok is végezhettek befektetési szolgáltatási tevékenységet. Az OTP volt az egyetlen nagybank a régióban, amely tőzsdei bevezetés révén külföldi stratégiai befektető nélkül kapott a privatizáció során szórt tulajdonosi struktúrát.
  
• A kilencvenes évek elején sokkal rosszabb adóssághelyzetet örökölt Magyarország, mint a régió többi országa, de sikerült kimászni a gödörből. A szocialista kormányok kétszer száznapos programja aztán borzasztó csapás volt az országnak, így "sikerült" 2002 és 2008 között ugyanoda vagy még rosszabb helyzetbe visszalökni az országot.
  

Összehasonlítanád a személyi kölcsönöket? Keresd fel kalkulátorunkat

• A rossz monetáris politikával együtt a fiskális túlköltekezés a devizahitelek bevezetéséhez vezetett, amelynek piacára az OTP a nagybankok közül utolsóként lépett, miután piaci részesedése a lakáshitelek területén a 2004-es 55%-ról 2005-re 35%-ra csökkent. Ennek az időszaknak a nagy tanulsága volt, hogy nem szabad minden áron növekedni.
  
• A prudenciális hatóságoknak nem kellett volna engedélyezniük a devizahitelezést. A devizahitelezés az akkori bankfelügyelet és az MNB engedélyével került bevezetésre, és ezt követően is hibát követtek el azzal, hogy még verbálisan sem óvták a szereplőket a devizahitelektől. A legnagyobb hiba pedig az volt, hogy a lakosságot senki sem készítette fel a banki termékek kockázataira.
  
• A válság során 2008-as csúcshoz képest közel 32%-kal esett vissza a teljesítő hitelállomány, a GDP-arányos hitelpenetráció pedig 58%-ról 34%-ra csökkent. A Magyar Nemzeti Bank új vezetése fordította meg ezt a folyamatot a kamatcsökkentéssel és az ország sérülékenységének csökkentését célzó lépésekkel. A devizahitelesek fizetésképtelenségéből fakadó terheket viszont még a forintosítás után, ma is viselnie kell a bankszektornak.
  
• A speciális adók összességében 2400 milliárd forint terhet jelentettek eddig a magyar bankszektornak, és a tulajdonosok jóval kevesebb osztalékot vettek ki a bankokból, mint amennyi tőkeemelést végrehajtottak. Évekig a hitel nélküli növekedés időszakát éltük, amiből a Növekedési Hitelprogram és a CSOK segített kikerülni.
  
• 2016 óta robusztus növekedés jellemzi a szektort, kimagaslóan teljesít ezen belül az OTP Bank, amelyet az európai nagybankok közül csak a Sberbank előzi meg tőkearányos megtérülést tekintve, és miközben az európai bankok nagy része 1 alatti P/BV aránnyal forog a tőzsdén, az OTP esetében ez 1,9.
  
• Van még tér a növekedésre, a magyar hitelpenetráció alig több mint fele a többi visegrádi ország átlagának. Hosszú távon fenntartható növekedésre van kilátás a bankszektorban.
  
• A magyar bankszektor 32 év alatt közel 5000 milliárd forinttal termelt kevesebb profitot, mint amennyit a befektetők a nemzetközi sztenderdek szerint elvárnak. Ezt a pénzt vissza kellene számukra keresni, hiszen ennyivel kevesebb profitot realizáltak ahhoz képest, mintha állampapírba tették volna a pénzüket.
  
• A jövő teljesen egyértelműen a digitalizációban van. A bankok állni fogják a versenyt a fintech szereplőkkel, a komplex szolgáltatásokat az ügyfelek még mindig a fiókban akarják igénybe venni, a hagyományos szereplők válságállóbak, mint az újak, és a bankszektor sokkal többet költ az IT-biztonságra. A fintech szereplők elsősorban a tranzakciós területeken tudnak üzletet csípni a bankoktól, de a bankok itt is képesek lesznek ügyesen alkalmazkodni.