Argentin csoda: hitelek nélkül növekvő gazdaság

Mióta Argentína kilábalt a 2001-2002-es pénzügyi válságából, a világ leggyorsabban fejlődő országai közé lépett elő és várakozások szerint idén is gyorsabb növekedést tud majd produkálni szomszédainál.

Az említett pénzügyi válság a túlzott import miatt következett be, ami tönkretette az ország iparát, nagyarányú munkanélküliséget okozott, a valutát szinte értéktelenné tette és krónikus költségvetési deficithez vezetett. Ezt tovább súlyosbította külföldi befektetők menekülése, amire a kormány a betétek befagyasztásával reagált. A válság igazi megoldását azonban az importkorlátozások, exporttámogatások és az összehangolt pénzügyi intézkedések jelentették.

Egy ilyen válságot megélt ország azonban jóval óvatosabb hitelfelvétel szempontjából, többek között ez az oka az azóta rendkívül alacsony lakossági bankhitel állománynak is. 2000-ben még a GDP 23,8 százalékának megfelelő mennyiségű bankhitellel rendelkezett a lakosság, ami azóta 13 százalékra mérséklődött. (Összehasonlításképp ez Brazíliában közel 36,5 százalékos).

A hitelek ilyen alacsony mértékű igénybevétele mellett szerény befektetési kedv és alacsony gazdasági növekedés lenne természetes. Ezzel ellentétben a befektetések GDP-hez mért aránya megkétszereződött a válság óta.

Mégis miből finanszírozzák a növekedést?

2002-ben, a kormányváltás után Argentína befektetési paradicsommá vált. A 25 százalék feletti munkanélküliség lefelé nyomta a béreket, és a peso gyengülése is versenyelőnyhöz juttatta az exportőröket a külföldi versenytársakkal szemben. A krízis következtében kihasználatlanná vált termelő kapacitások miatt hitelek nélkül tudtak a vállalatok bővülni. Ezen kívül az élelmiszerárak rekord magassága miatt a mezőgazdasági exportőrök is váratlan profitra tehettek illetve tesznek szert. A megnövekedett nyereség szintén a hitelek kikerülésével teszi lehetővé a befektetések növelését. Így következhetett be az, hogy Argentína gazdasága évi 9 százalékkal tudott növekedni az elmúlt években.

Azonban a tényezők ilyetén véletlen egybeesésére ritkán kerül sor és nem is tartható sokáig az állapot. 2005-ben például az emelkedésnek induló infláció jelezte, hogy a termelő-kapacitások határukhoz érkeztek, a bérek és nyersanyagárak gyorsan emelkedtek, ami a vállalati nyereség csökkenéséhez vezetett. Ezen kívül a mezőgazdasági exportra kivetett adó közel megduplázása is nagy nyomást jelentett a termelőkre. Ez tehát azt jelenti, hogy amennyiben a vállalatok továbbra is ilyen szintű növekedést szeretnének elérni, a visszaforgatott nyereségen kívül hitelekre is szükségük lesz.

Eljött tehát az ideje az ország pénzügyi rendszerének újraélesztéséhez. Ez azonban koránt sem egyszerű. Hitelfelvevői oldalról nézve: az ország GDP-jének közel 40 százalékát kitevő feketegazdaság résztvevői ugye nem juthatnak hitelhez, hacsak nem akarják felhívni magukra a revizorok figyelmét, de többi vállalat sem teszi ezt szívesen korábbi negatív élményeik miatt. De a gyenge peso és az infláció sem kedvez a folyamatnak, utóbbiról ráadásul nincs is megbízható információ, hogy mekkora. Egyes becslések szerint a fogyasztói árindex közel 25 százalékos, ami a jegybanki alapkamatot reál értéken szinte negatívba fordítja, eltántorítva ezzel az embereket a megtakarítástól.

Az alacsony hitelállománynak tehát ára van. Egyrészt a bankbetétek állománya rendkívül alacsony és a piac sem működik kellően hatékonyan ahhoz, hogy a megtakarítások és befektetések találkozni tudjanak. Ha ez tovább folytatódik, az csak az argentín életszínvonal stagnálása mellett képzelhető el.