Kiszáradt a Tarna is: nemcsak a folyó, az egész vízi élővilág óriási bajban van

Az elmúlt öt évben másodszor száradt ki a Tarna, a Bükki Nemzeti Park (BNPI) területének egyik legfontosabb vízfolyása. A mostani helyzet a vízfolyás több részét érinti. Kápolna, Verpelét és Szajla térségében is olyan szakaszok alakultak ki, ahol a mederben már csak néhány természetes mélyedésben maradt víz. Ez különösen súlyos a Tarna élővilága szempontjából, hiszen a folyó és vízrendszere értékes halfaunának ad otthont - írta a nemzeti park.

Egy 2022-ben publikált, majd későbbi kutatásokkal is kiegészített halfaunisztikai vizsgálat szerint a 105 kilométeres Tarnából 1979 és 2022 között összesen 41 halfaj került elő. A fajok között számos természetesen honos és természetvédelmi szempontból értékes hal található. A kutatók azt is kimutatták, hogy 2022 nyarán a Tarna középső, Aldebrő és Tarnaméra közötti szakasza több mint másfél hónapig száraz volt.

Nem csak egy folyó tűnik el, amikor kiszárad a meder

A kiszáradás nem egyszerűen azt jelenti, hogy eltűnik a víz a mederből. Vele együtt az élőhely is megszűnik, ami különösen érzékenyen érintheti a vízhez kötődő fajokat. A korábbi kutatások szerint a Tarna halfaunája természetvédelmi szempontból is jelentős: a vizsgált vízfolyásokból kimutatott fajok között 12 védett és egy fokozottan védett halfaj is szerepel. A folyóban olyan fajokat is megfigyeltek, mint a sujtásos küsz, a kövicsík, a halványfoltú küllő és a magyar bucó.

A kiszáradó vízfolyások ráadásul egymástól elszigetelt élőhelyekké válhatnak. Ha egy teljes vízrendszerben eltűnik a víz, a későbbi újratöltődéskor sem biztos, hogy minden faj vissza tud települni.

Egyre több vízfolyás küzd a kiszáradással

A Tarna esete nem egyedi. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság júliusi tájékoztatása szerint a Tarna mellett több környékbeli vízfolyáson is jelentős vízhiány alakult ki. A folyót tápláló időszakos és állandó mellékvízfolyások jelentős része szintén kiszáradt vagy a kiszáradás közelébe került. A vízszint érdemi emelkedéséhez jelentős mennyiségű csapadékra lenne szükség a vízgyűjtő területen.

A probléma közben messze túlmutat a Tarna vízgyűjtőjén. Az elmúlt években több alkalommal is súlyos aszály sújtotta az országot, miközben a kis- és közepes vízfolyások egyre érzékenyebben reagálnak a csapadékhiányra.

A felszín alatti vízkészletek miatt is fontos a helyzet

A kiszáradó patakok és folyók nemcsak a felszínen látható vízhiányra hívják fel a figyelmet. A felszíni vízfolyások vízhozamának jelentős részét a felszín alatti vizek táplálják, így a vízfolyások állapota a mélyben lévő vízkészletekről is árulkodhat. Magyarországon az ivóvízellátásban is kiemelt szerepük van a felszín alatti vízkészleteknek: a hivatalos stratégiai dokumentumok szerint a hazai ivóvízkészlet mintegy 95 százaléka ilyen forrásból származik.

A mostani helyzet ezért jóval több annál, mint hogy egy nyári aszályban kiszáradt egy folyó. A Tarna ismételt eltűnése arra figyelmeztet, hogy a víz egyre nagyobb érték, a csapadék helyben tartása, a vízkészletek megőrzése és a vízfolyások természetes állapotának helyreállítása pedig nem pusztán természetvédelmi kérdés, hanem hosszú távú társadalmi érdek is.