Döbbenetes! Katasztrófa a Balatonnál: tömeges a halpusztulás - minden ebbe az irányba mutat

A Balaton déli partján létesített, bővített vagy átalakított kikötők mindegyikénél hasonló ökológiai kockázatok jelentkeznek, különösen ott, ahol nagy kiterjedésű, mélyített és erősen védett öblözetek jöttek létre. A jelenség tehát nem köthető egyetlen beruházáshoz - írta Facebook-bejegyzésében Vasas Gábor,  a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet főigazgatója

Ahogy közölték, a klímaváltozás miatt a Balaton telei egyre gyakrabban jégmentesek, miközben a tó továbbra is sekély és szélnek kitett. Ez a körülmény a nyílt vízen télen is erős hullámzást és folyamatos vízmozgást eredményez, ami a halak számára jelentős energiafelhasználással jár. A halak ezért a téli időszakban menedékhelyet keresnek, amelyet a déli parton létesített, védett kikötőmedencék kínálnak.

Oxigénhiányos állapot kialakulásának kockázata

A zárt, gyenge átkeveredésű kikötőmedencékben a halak nagy sűrűsége, az üledék oxigénfogyasztása és az algák téli alacsony oxigéntermelése együttesen oxigénhiányt idézhet elő. Ilyen körülmények között rövid idő alatt tömeges halpusztulás alakulhat ki, akár külső zavarás nélkül is.

Északi és déli part közötti különbségek

Az északi parton a mélyebb víz és a part menti morfológia lehetővé teszi az „átfolyós” kikötők kialakítását, míg a déli part sekély vízviszonyai miatt jellemzően zárt, mélyített medencék jönnek létre. Ezek előhelyi csapdaként működnek a halak számára. Kivételt jelentenek azok a déli parti kikötők, ahol jelentős vízbetorkolás biztosítja az átöblítést, például Balatonmáriafürdő, ahol nincs ilyen kockázat.

Őshonos, kulcsfontosságú halfajok érintettsége

A téli halpusztulás elsősorban a Balaton őshonos halfajait érinti, például a dévérkeszeget, karikakeszeget, bodorkát, küszt és süllőt. Ezek a fajok:

• alapvető szerepet játszanak a tó táplálékhálózatában
• hozzájárulnak az ökoszisztéma stabilitásához
• meghatározóak a halgazdálkodás és a horgászat szempontjából
• Ezért a probléma nem csupán gazdasági, hanem ökológiai kérdés is, amely a Balaton működését érinti.

A kárókatonák szerepe

A HUN-REN kutatóintézet szerint a kárókatonák jelenléte nem az elsődleges ok, hanem a halak tömörülését erősítő tényező. A beszorult rajokban a madarak vadászata tovább növeli az oxigénhiányos állapotot, de a hosszú távú megoldás a kikötők átjárhatóságának és vízáramlásának javítása.

A szakemberek szerint a Balaton természetes vízszint-ingadozása nem áll közvetlen kapcsolatban a jelenséggel. A téli halpusztulás inkább a klímaváltozás és az emberi partbeépítés (kikötőépítés) együttes hatásából ered. Rövid távú intézkedések, mint a levegőztetés vagy a kárókatonák riasztása, csak tüneti megoldások. A tartós megoldás szakmailag megalapozott kikötőtervezést igényel, amely figyelembe veszi:

• a klímaváltozás hatásait 
• a kikötők geometriai és hidraulikai sajátosságait 
• a halállomány viselkedését 
• a Balaton egészének ökológiai működését.

A Balaton déli partján tapasztalt téli halpusztulások tehát nem elszigetelt jelenségek, hanem komoly ökológiai kockázat jelei.