Ilyen nincs! Nem létező fajként azonosította zsákmányát a dunai horgász, a szakértők is meglepődtek

Meglepő esetről számolt be a Magyar Haltani Társaság (MHTT) „Mit fogtam?” rovata: egy horgász olyan halat küldött be azonosításra, amelyet ő maga a fenékjáró küllőként határozott meg – csakhogy ez a faj a mai rendszertan szerint már nem is szerepel Magyarországon. Az eredeti levelet T–L. Á. küldte, aki az Által-ér Dunához közeli szakaszán fogta ki a példányt, és szerette volna szakértői megerősítést kapni - írta a Pecaverzum.

A társaság válaszából azonban kiderült, hogy a helyzet jóval összetettebb: a korábban fenékjáró küllő néven ismert taxont az utóbbi években genetikai vizsgálatok alapján három külön fajra bontották, amelyek közül hazánkban csupán kettő, a dunai és a tiszai küllő él. A két faj közti különbséget laikus szemmel nem, vagy csak nagyon nehezen lehet megállapítani, ezért a szakemberek szerint az azonosításnál az élőhely és a genetikai vizsgálat a döntő.

A beküldött fotó alapján a szakértők végül arra jutottak, hogy a horgász egy dunai küllőt (Gobio obtusirostris) fogott – tehát valódi ritkaságot, de semmiképp sem egy „nem létező” fajt.

A példánynál megfigyelt erősen pettyezett hát- és farokúszó ugyan tényleg a korábbi fenékjáró küllőre emlékeztet, de mivel az egykori taxon ma már felosztásra került, a horgász tévedése érthető és gyakori jelenség a terepen.

Nem ez az első rendszertani meglepetés: törpecsík, márna, Petényi-márna
A haltani szakirodalom az utóbbi években több hasonló revízión ment keresztül. A törpecsík esetében például szintén kettéválasztották a korábbi egységes fajt, balkáni és bolgár csíkra.

A Petényi-márna története pedig még ennél is kalandosabb: bár 1847-ben önálló fajként írta le Johann Jakob Heckel, a hazai faunaterületről máig nincs bizonyított előfordulási adat. A későbbi taxonbontások eredményeként mára az látszik, hogy Magyarországon két márnafaj él biztosan: az Északi-középhegység és a Felső-Tisza vízfolyásaiban a kárpáti márna, míg a határainkon kívüli Maros–Körös vízrendszerben a Petényi-márna.

A Dráva felső vízgyűjtő területe a balkáni márna, a Sebes-Körös pedig a bihari márna lelőhelye, ez utóbbi pedig igazoltan jelen van Magyarországon is.

A történet tanulsága: a Duna élővilága még ma is tartogat meglepetéseket

A mostani eset újra rámutat arra, mennyire dinamikusan változik a hazai halfauna tudományos háttere. A laikus számára egymásra megszólalásig hasonlító fajok mögött összetett genetikai különbségek húzódnak, amelyek új fényt vetnek Magyarország vízi élővilágára.

A dunai küllő előkerülése pedig jó hír mindazoknak, akik szerint a hazai vizek biodiverzitása még ma is sok rejtett titkot őriz – és amelyek feltárásában egy-egy figyelmes horgász is komoly szerepet játszhat.