Ez a profi kertészek filléres trükkje: így termeszd talaj nélkül, gyorsabban a zöldségeidet

Azoknak, akik szeretnének ugyan kertet, de a vele járó koszra egyáltalán nem vágynak, ideális módszer lehet a hidropónia, ehhez a technikához ugyanis egyáltalán nincs szükség talajra. A növények megfelelő fejlődését a tápanyagban gazdag víz biztosítja, ráadásul további előny, hogy minimális hely kell hozzá, illetve hogy nagyjából 90 százalékkal kevesebb vizet kell használnunk a folyamat során, mint ha hagyományosan kertészkednénk. Bónusz, hogy az így növekedő növények még gyorsabban is fejlődnek. A következőkben bemutatunk két olyan hidroponikus termesztési módszert a Modern Farmer cikke alapján, amit otthonunkban is könnyen alkalmazhatunk néhány eszköz segítségével, ráadásul nem is kell vagyonokat fizetnünk érte.

Élet talaj nélkül: így lehetséges

A hidrokultúra vagy hidroponika művelésére már az ókorban is létezett példa. Bár természetes körülmények között a csapadék a termőföld közvetítésével dúsul tápanyagokkal és jut el a gyökerekhez, maga a talaj nem létszükséglet a fejlődés szempontjából.

Ha nagyobb léptékben nézzük, a vízkultúrás megoldás előnye, hogy kíméli a talajt, és kifejezetten pontosan lehet eljuttatni a növényekbe a tápanyagot. Jövedelmezőség szempontjából a nagyobb terméshozamok és a növények egészsége, tisztasága miatt kifizetődő az eljárás. Hátránya viszont, hogy az ilyen termesztés komoly technikai hátteret igényel, ezért költséges a beruházás, az átállás erre a módszerre. További feladat, hogy a felesleges tápoldatot ki kell vezetni a rendszerből, így sokak szerint környezetszennyező.

A rendszerben a növényeket egy olyan komplex öntözőrendszer látja el tápanyaggal, ami a vizet és az abban oldott ásványi anyagokat juttatja el közvetlenül a gyökérzetbe.

Ez a termesztési rendszer a hagyományos mezőgazdasághoz képest akár 70 százalékkal kevesebb vizet használhat fel.

További előny az időjárástól való függetlenség: a növényeket zárt térben is meg lehet termelni, ahol különféle műszerek és berendezések biztosítják az ideális hőmérsékletet, páratartalmat és fényt.

A hidropóniát azzal kapcsolatban is érik azonban támadások, hogy az így megtermelt növények vajon valóban rendelkeznek-e azokkal a mikrotápanyagokkal és nyomelemekkel, mint a talajban nevelkedett társaik. A vélemények ezzel kapcsolatban eltérnek, de az biztos, hogy a jelenlegi táplálkozásunkat nem lehet fenntartani kizárólag hidropóniából.

Vannak olyan növények, amik eleve nem alkalmasak a hidropóniás termesztésre, ugyanakkor a változatos táplálkozás szempontjából szükség van rájuk: ilyenek például a különféle gabonák, burgonya, kukorica, tök vagy a gyökérzöldségek. És bár technológiai tudásban Magyarország még nagyon messze jár attól, hogy nálunk is meghonosodjon ez a módszer (a hidrokultúrás üvegházaknak nincs komoly hagyománya nálunk), a lehetőség bárki számára adott, hogy otthon kísérletezzen vele és learassa a munkája gyümölcseit.

10 zöldségféle, amit könnyen megtermelhetünk otthon is úgy, hogy szinte csak egy bögre víz kell hozzá:

• Bordáskel (bok choy vagy pak choi)
• Káposzta
• Sárgarépa zöldje
• Zeller
• Édeskömény
• Metélőhagyma
• Zöldhagyma
• Póréhagyma
• Citromfű
• Saláta

Otthon is alkalmazható módszerek

1. Álló tápoldatos módszer

Az ilyen technikával termelt növény egy tápfolyadékot tartalmazó edényben él, ez lehet például befőttes üveg, műanyag vödör vagy kád. Főleg azoknak ideális, akik kisebb léptékű, házi növénytermesztésben gondolkodnak. Az oldat legtöbbször mérsékelt levegőztetésnek van kitéve, erre a célra egy akváriumi levegőztető is alkalmas lehet. Ha a tápoldat oxigénellátása nem megfelelő, akkor a növény gyökerének csak egy része merül alá a folyadékba, hogy a gyökér levegőn levő részén keresztül elegendő mennyiségű oxigén jusson be. A vízzel érintkező részeket "víz-gyökereknek", a levegővel érintkezőket "levegő-gyökereknek" nevezik. A víz-gyökereknek az a feladata, hogy a vizet és a benne oldott tápanyagokat felvegyék, a levegő-gyökerek pedig oxigénhez juttatják a növényt. A tápoldatot lehet cserélni periodikusan, például hetente, de a tápanyag-koncentráció csökkenése elektromos vezetőképesség-mérővel is mérhető.

2. A Kratky-módszer

Névadója Bernard Kratky, a Hawaii Egyetem professzora, aki többek között kiskereskedelmi és háztartások számára is használható, egyszerűsített rendszereket tervezett. Lényege, hogy csak a kezdéshez kell vízzel és tápanyaggal feltölteni ezeket, és kitartanak egészen a szüretig. Ehhez egy nagy műanyag tartályra van szükség, amibe vizet töltünk, 4 literenként 5 gramm hidropónikus műtrágyát használunk. A tartály fedelén lévő nyílásokba kell helyezni az ültetőközeget, például agyaggranulátumot tartalmazó hidropónikus kosarakat, ezekbe ültethetjük a palántákat. Az alja beleér a tápoldatba, ahogy pedig a növények növekednek, a víz egyre inkább fogy, így egyre több gyökér fejlődik a levegőben. Amikor a tápoldat koncentrációja a töredékére csökken, a növényt be is lehet takarítani. 3-5 ciklusonként kell kitisztítani a tartályt.

Érdemes nap mint nap figyelemmel kísérni a növények fejlődését, és azt is, hogy elegendő fényt kapnak-e. Legalább 10-11 órás napsütésre van szükségük, hogy kellően megerősödjenek és egészségesek legyenek.

A termelt növények fajtájától függően alakulhat az is, mennyi a víz ideális pH-szintje. Ha azt tapasztaljuk, hogy a növények nem gyarapodnak, lehetséges, hogy a pH-szinttel van probléma - ilyen esetben ellenőrizhetjük a szintet kertészetekben kapható vagy online is rendelhető tesztek segítségével.