Hatalmas tévhit terjed a magyar euróról: rengetegen rettegnek a bevezetésétől, pedig a kőkemény valóság teljesen más

A közös európai valuta gondolata és bevezetésének felgyorsítása szorosan összefonódik a vasfüggöny leomlásával és a német újraegyesítéssel. Az 1990-es évek elején Franciaország történelmi és gazdasági okokból egyaránt tartott egy újra megerősödő Németországtól. Helmut Kohl akkori német kancellár komoly árat fizetett a francia diplomáciai jóváhagyásért. Belement abba, hogy országa feladja a rendkívül stabil német márkát, és felgyorsítsák az euróra való átállást. Bár a franciák a közös pénztől a német gazdasági fölény letörését várták, az eredmény épp az ellenkezője lett. Az exportvezérelt, magas termelékenységű és szigorú költségvetési fegyelmet tartó német gazdaság óriásit profitált az euróból, és megszilárdította vezető szerepét Európában.

A közös fizetőeszközzel kapcsolatban napjainkban is számos tévhit él a társadalomban. A leggyakoribb vád az, hogy az euró minden csatlakozó országot egyformán károsít, és rontja a versenyképességet. A valóságban azonban a hatások eltérőek. Míg például Németország és Hollandia egyértelműen nyertesei a stabil valutának, addig egyes dél-európai államok nehézségeit nem a közös pénz okozta. Ezek mögött sokkal inkább belső gazdaságpolitikai és strukturális problémák húzódtak meg. Szintén gyakori érv, hogy az euró a felelős az európai gazdaság alacsony növekedéséért. Az elmúlt évtizedek gazdasági stagnálása és a válságok mögött azonban jellemzően a magas államadósság, a felelőtlen fiskális politika, vagy éppen geopolitikai feszültségek álltak.

Különösen makacs az a hiedelem, miszerint az átállás drasztikus áremelkedéssel és a vásárlóerő csökkenésével jár. Ez a hatás valójában nagyrészt pszichológiai jellegű. Az euró bevezetésekor a mindennapi fogyasztási cikkek és szolgáltatások árának felfelé kerekítése miatt a lakosság valóban drágulást érzékelt. A hivatalos statisztikák szerint azonban az infláció csak átmenetileg és minimálisan, 1-2 százalékkal emelkedett. Hosszú távon az euró kiszámíthatóbbá tette az árfolyamokat és a kamatkörnyezetet. Ez javította az árstabilitást, megvédte a lakossági megtakarításokat, és kedvezett a hitelezésnek.

Az euró hazai bevezetése már a kétezres évek közepén is napirenden volt. Az átállás az Európai Központi Bank (EKB) monetáris politikai szabályainak elfogadásával jár. Egyúttal a kormányok elveszítik a nemzeti valuta leértékelésének lehetőségét, amellyel korábban mesterségesen javíthatták az export-versenyképességet. Ezt a kiskaput a csatlakozás után a tiszta és átlátható árverseny váltja fel. Ahhoz, hogy egy ország vállalatai sikeresek maradjanak ebben az erős nemzetközi mezőnyben, folyamatos innovációra, magas hozzáadott értékű termékekre és szigorú fiskális fegyelemre van szükség. Látva a régiós trendeket és az euróövezet folyamatos bővülését, a csatlakozás megfontolása ismét időszerű lehet. Ennek alapfeltétele azonban a gazdaság és a társadalom alapos, tudatos felkészítése.

Mondd el, mit gondolsz: segíts formálni a Pénzcentrum jövőjét!

Segíts nekünk még jobbá tenni a Pénzcentrumot! Egy rövid, anonim kérdőívvel szeretnénk jobban megismerni, hogyan használod az oldalt, milyen témák érdekelnek, és miben fejlődhetnénk tovább. A válaszaid alapján finomítjuk tartalmainkat, rovatainkat, sőt akár új szolgáltatásokat is bevezethetünk, hogy még hasznosabbak legyünk a mindennapi pénzügyi döntéseidben. A kitöltés mindössze 10–12 perc, és minden visszajelzés nagy segítség számunkra.