Végleg megbukott az évtizedes hazai gazdasági trükk: kiderült, hogyan éltük fel a saját jövőnket

Első ránézésre azt gondolhatnánk, hogy az euróbevezetés elsősorban gazdasági kérdés: kamatszintek, árfolyamok, konvergenciakritériumok. Samu János, Concorde Értékpapír Zrt. vezérigazgató-helyettese szerint azonban a valódi tét ennél jóval nagyobb.

Samu szerint az euróövezeti csatlakozás mindenekelőtt értékválasztás. Aki az eurózónába egyszer belép, az nagyon nehezen jön ki. Ezt a 2012-es görög válság is megmutatta: az akkori görög kormányzat ténylegesen megszavazta a kilépésről szóló népszavazást, elmentek a falig - mégis benn maradtak. Gyurcsik Attila, az Accorde Alapkezelő vezérigazgatója szerint ez az eurózóna egyik legfontosabb stressztesztje volt, és kiállta.

Ebből következik, hogy a döntés nem csupán gazdaságpolitikai kérdés. Aki ezt komolyan gondolja, az egyben azt is kimondja: Magyarország hovatartozásának kérdése a jövőben nem fog felmerülni.

„Ennél látványosabban, szimbolikusabban letenni a voksunkat Nyugat-Európa mellett nem lehet. Ez egyfajta kinyilatkoztatás az európai integrációnk mélyítése irányában” - mondta el Samu János.

Az előnyöket mindig is akartuk, a munkát sohasem végeztük el

Gyurcsik Attila egy különös megfigyeléssel nyitott: azok a célok, amelyek az euróbevezetéshez szükségesek, valójában minden korábbi kormányzat programjában is szerepeltek. Alacsonyabb költségvetési hiány? Szerette volna mindenki. Alacsonyabb infláció? Persze. Olcsóbb hitelhez jutó háztartások és vállalkozások? Ez is régi vágya volt minden kormányzatnak.

Gyurcsik emlékeztetett: az első Fidesz-kormány vezette be az első kamattámogatott lakáshitelprogramot. Azóta minden kormányzat igyekezett az euróövezet kamatszintjét replikálni itthon: nulla-, egy-, kétszázalékos kamattámogatott hitelkonstrukciókkal árasztotta el a piacot. Az üzenet mindig ugyanaz volt: az euróövezeti alacsony kamat előnyeit szeretnénk megadni a magyaroknak, csak magát az eurót nem akarjuk bevezetni.

„Az euró előnyei tetszenek. A gazdaságpolitikának, úgy tűnik, az elmúlt 22 évben mindig volt valami fontosabb, ami felülírta ezt a célt.” - mondta Gyurcsik Attila.

Az eurón kívüli élet következménye számokban is mérhető: Magyarország évente a GDP mintegy egy százalékát, több mint 800 milliárd forintot fizeti ki devizaátváltási és árfolyamkockázati prémiumként. Olyan gazdaságról beszélünk, ahol az export a GDP közel 90 százalékát teszi ki. Gyurcsik számos beszélgetésben hivatkozik arra, hogy a legnépszerűbb blogbejegyzés minden évben ugyanaz: mikor vegyünk eurót a nyaraláshoz. Ez nem véletlen.

A forintgyengítés, mint gazdaságpolitikai hit - és annak bukása

Az elmúlt másfél évtized egyik meghatározó gazdaságpolitikai narratívája az volt, hogy a forint fokozatos leértékelése versenyкépességi előnyt biztosít a hazai exportőröknek és kkv-szektornak. Gyurcsik Attila nyíltan fogalmazott: ez a kísérlet megbukott.

Megkérdezte Samu Jánost, mikor írták le először a tankönyvekben, hogy folyamatos devizagyöngítéssel nem lehet tartós versenyкépességi előnyt elérni. A válasz: régóta. Mégis, Magyarország éveken át pontosan ezt a politikát folytatta, abban bízva, hogy az évi két-három százalékos forint gyöngítés majd versenyképesebbé teszi a kkv-szektort.

A szomszédos országok tapasztalata ezzel éles ellentétben áll. A cseheknek saját valutájuk van, azt soha nem gyengítették trendszerűen, és mégis van versenyképes kkv-szektoruk és nagyvállalataik. A lengyelek az elmúlt tíz-húsz évben olyan konvergenciát futottak be, hogy Gyurcsik megfogalmazása szerint szinte állva hagytak minket. A románok szintén. Egyik sem az árfolyampolitikára építette a fejlődési modelljét.

Minden támogatás, minden beavatkozás, minden külső segítség csak elkényelmesít. A devizagyengítéssel nem lehet tartós versenyképességet teremteni, ezt a tankönyvek régóta tudják, a tapasztalat most megerősítette.”

 - összegezte Gyurcsik.

A monetáris politikai fordulat jelei, amelyek a Varga Mihály MNB-elnökségével már megjelentek, éppen ennek a felismerésnek a tükrei: a forint folyamatos gyengítése nem hozza el a remélt növekedési és versenyképességi sikert.

Nem az euró a csodafegyver: hanem az oda vezető út

Samu János és Gyurcsik Attila egyaránt hangsúlyozta: az euró önmagában nem old meg semmit. A görög példa a legszemléletesebb bizonyíték errem az eurózóna-tagság mellett is el lehet jutni a csőd széléig, ha a gazdaságpolitika felelőtlen.

Ami valóban értéket teremt, az a felkészülés folyamata. Gyurcsik Attila egy maratoni futáshoz hasonlította: maga a verseny az érdekes befejezés, de a valódi munka az oda vezető hónapokban, az edzésprogramban van. Hivatkozott Murakami Haruki futásról szóló könyvére is: a maratonban nem egy ellenfeledet győződ le, hanem mindig magaddal küzdesz, a kitűzött céllal.

Ami most erős forintot és csökkenő hozamokat okoz, az nem maga az euró,  hanem az, amit az euró megtestesít: a fiskális fegyelem, az alacsony infláció, a kiszámítható gazdaságpolitika. Ezek a befektetők fülének zenéje. Samu János szerint

meg lehet lenni az eurózónán kívül is, gazdaságilag teljesen jól. A csehek, a lengyelek bizonyítják. A kérdés az, hogy Magyarországnak szüksége van-e erre a külső kényszerpályára, erre a zubbonyra ahhoz, hogy ciklusokon átívelő, hosszú távú gazdaságpolitikát tudjon folytatni. Ha igen, akkor a csatlakozási cél már önmagában megérte.

A maastrichti út számokban és struktúrában

Az euróövezeti csatlakozáshoz teljesíteni kell a maastrichti kritériumokat: a GDP 3 százaléka alatti költségvetési hiány, csökkenő adósságpálya, stabil árfolyam, alacsony infláció és hosszú kamatszint. A jelenlegi kiindulópont: a 2025-ös hiány becslések szerint a GDP 5,5-6 százaléka körül alakul. Négy év alatt 3 százalék alá kellene szorítani.

Samu szerint ez nem irreális, különösen, ha az öngerjesztő folyamat beindul: a piac elhiszi a hiteles pályát, a hozamok csökkennek, ami csökkenti a kamatkiadásokat, ami javítja a hiányt, ami tovább erősíti a hitelességet. Az EU-s forrásoknak is szerepük van — Gyurcsik ezeket emlegette a maratoni analógiában cukorként és sóként: a nehéz kilométereken az energiabevitel, amely nélkül a pálya sokkal fájdalmasabb lenne.

De a számok mögött mélyebb strukturális kérdések állnak. Az elmúlt évek gazdaságpolitikája intenzíven beavatkozó volt: az állam aktívan osztott pénzt, támogatásokat, kamattámogatott hiteleket. Ha ez a logika megmarad, tartósan nehéz lesz a hiányt leszorítani. Gyurcsik Attila szerint

a legnagyobb kérdés az, hogy képesek vagyunk-e váltani azon a gazdaságpolitikai logikán, amely az állami beavatkozást tekinti fő eszköznek és helyette versenyalapú piacgazdaságot építünk. Mert az tud tartósan sikeres lenni.

A legnagyobb buktató: a jövő felélése

Megkérdeztük Samu Jánost: mi az a viselkedési minta, amelyet évtizedek óta megfigyel, és amely a legnagyobb kockázatot jelenti ezen az úton? Válasza rövid és pontos volt: Magyarországon nagyon hajlamosak vagyunk a jövőt felélni. Ha a rövidtávú politikai célok és a jövő építése között kellett döntenünk, akkor a rövidtávot választottuk függetlenül attól, hogy az évtizedes, stratégiai építkezésre ez milyen negatív hatással lehet.

Gyurcsik ezt azzal egészítette ki, hogy a konvergenciának komoly politikai ára van: a leendő kormányzat nem költhet annyit, mint elődje. Ez az a pont, ahol a folyamat hagyományosan elbukott  az a pillanat, amikor a rövid távú célok felülírták a hosszú távú fegyelmet. Mindig volt valami fontosabb, mindig volt valami sürgősebb, mint a hiánycél. Ebben az összefüggésben az euró éppen azt a külső kötelezettséget jelenti, amelyre hivatkozva egy kormányzat le tud mondani egyes rövid távú kísértésekről.