Csúnyán pofára eshet, aki csodát várt a kormányváltástól: ez vár a magyar gazdaságra 2026-ban – nem lesz egy sétagalopp

A magyar gazdaság teljesítménye egyre kedvezőtlenebb képet mutat – erről beszélt részletesen Kozák Ákos, az Egyensúly Intézet társalapítója és gazdaságkutatási igazgatója a kutatócég sajtóeseményén, amelyet élőben követett a helyszínen a Pénzcentrum. A szakértő előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a 2015 utáni növekedési pálya mára kimerült, miközben az azt megalapozó külső és belső feltételek jelentős része eltűnt.

Így alakult a magyar gazdaság teljesítménye az elmúlt tizenhat évben

Mielőtt az Egyensúly Intézetnél rátértek az idei előrejelzésre, végigvették a leköszönő kormányzathoz kötődő gazdasági teljesítmény legfontosabb adatait.

Kozák Ákos, az Egyensúly Intézet társalapítója arról beszélt:

A 2010-es évek második felében a magyar gazdaság kedvező környezetben működött: a munkaerőpiac extenzív bővülése, az uniós források folyamatos beáramlása, valamint a GDP 2–3 százalékát elérő éves működőtőke-befektetések együttesen biztosították a növekedés alapját. Ez a modell azonban mára nem fenntartható.

Hozzátette: a munkaerőpiaci tartalékok beszűkültek, az uniós források felhasználása akadozik, és a külföldi tőke beáramlása sem várható a korábbi szerkezetben és mértékben. Kozák szerint emiatt a gazdaságnak el kell mozdulnia egy intenzívebb, termelékenység-alapú növekedési pálya felé, amely a belső erőforrások hatékonyabb kihasználására épül.

A jelenlegi teljesítményadatok ugyanakkor ezt a fordulatot egyelőre nem igazolják.

A magyar gazdaság 2022 óta lényegében stagnál. A negyedéves GDP-növekedés 0,2 százalék volt, éves összevetésben 0,5 százalék, míg a 2024-es év egészére mindössze 0,3 százalékos bővülés adódott. Az Egyensúly Intézet ezt az alacsony növekedési ütemet már 2025 szeptemberében előre jelezte, szemben az akkori elemzői konszenzussal. Nemzetközi összehasonlításban a lemaradás egyértelmű: miközben az Európai Unió gazdasága 2025–2026-ban várhatóan 1,5–2 százalékkal bővül, Magyarország több éve alulteljesít.

A GDP felhasználási oldalának vizsgálata azt mutatja, hogy a növekedést az elmúlt időszakban gyakorlatilag kizárólag a háztartások fogyasztása tartotta fenn. Ez a komponens ugyan hozzájárult ahhoz, hogy a gazdaság ne csússzon recesszióba, de önmagában nem képes tartós növekedési pályát biztosítani. A többi tényező – különösen a beruházások és a nettó export – nemhogy nem segítette, hanem inkább fékezte a gazdasági teljesítményt.

Durván visszaestek a beruházások

A beruházások visszaesése az egyik legjelentősebb probléma. A GDP-arányos beruházási ráta a 2018 és 2022 közötti, mintegy 27 százalékos szintről 2025-re 21 százalékra csökkent. Ennek több oka van: az uniós források elapadása, a költségvetés feszes helyzete miatt leállított állami beruházások, a magas kamatkörnyezet, valamint a vállalati szektor kivárása. Bár a korábbi, rendkívül magas beruházási ráta nem feltétlenül tekinthető optimálisnak – az uniós átlag 23–24 százalék körül alakul –, a jelenlegi visszaesés mértéke már egyértelműen fékezi a növekedést. Kozák kiemelte: a beruházások volatilitása és a gazdaságpolitikai kiszámíthatatlanság elbizonytalanítja a gazdasági szereplőket, ami tovább rontja a kilátásokat.

Szenvedő magyar ipar

Az ipari teljesítmény alakulása szintén a stagnálást erősíti. A magyar gazdaság exportvezérelt feldolgozóipari modellje különösen érzékeny a külső kereslet változásaira, és az ipari termelés 2022 közepe óta tartósan csökkenő trendben van. 2025 decemberében a kibocsátás még mindig 1,1 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól, a 2022-es csúcshoz képest pedig összesen 16,5 százalékos visszaesés következett be.

Bár egyes alágazatok – például az akkumulátorgyártáshoz köthető villamos berendezések gyártása – időszakosan élénkülést mutatnak, ezek inkább ciklikus kilengések, és nem jelentenek tartós fordulatot. Az ipar gyengélkedése az exportteljesítményt is visszafogja, így a nettó export már nem képes érdemben hozzájárulni a növekedéshez.

Súlyos bérszakadékok, termelékenységi problémák

A gazdaság szerkezeti problémáit tovább súlyosbítja a termelékenység és a bérek közötti eltérés. 2019 óta a reálbérek mintegy 24 százalékkal emelkedtek, miközben a termelékenység csupán 4 százalékkal nőtt. Ez a különbség jelentős költségnyomást helyez a vállalatokra – részben a minimálbér-emelések következtében –, ami inflációs nyomást generál, és hosszabb távon fenntarthatatlan pályát eredményez. Kozák szerint a gyenge termelékenység a magyar gazdaság egyik alapvető strukturális problémája.

Inflációs környezet és fogyasztói index

Az infláció alakulása ugyanakkor részben a gyenge növekedési környezetet tükrözi. A fogyasztói árindex februárban 1,4 százalékkal emelkedett, ami közel egyéves mélypontnak számít. Az infláció, a kamatok és az árfolyam alakulása szorosan összefügg, és nem értelmezhető önmagában: a visszafogott gazdasági teljesítmény és a gyenge kereslet dezinflációs hatású. Ugyanakkor a fogyasztásra épülő növekedés és a bérdinamika inflációs kockázatokat is hordoz.

Kozák Ákos szerint alapvető kérdés, hogy a jelenlegi stagnálás ciklikus jelenség-e, vagy mélyebb, strukturális problémák következménye. Ha utóbbiról van szó, akkor a magyar gazdaság növekedési potenciálja tartósan alacsony maradhat, ami hosszabb távon is versenyhátrányt jelent.

Költségvetési kockázatok

Czelleng Ádám közgazdász, az Egyensúly Intézet munkatársa előadásában arról beszélt, hogy a jelentős kilengések után az infláció az elmúlt hónapokban mérséklődött: az éves inflációs dinamika az utóbbi két hónapban 1,4–1,8 százalék között alakult. A csökkenés mögött több tényező áll: a nemzetközi átárazások és az élelmiszerpiaci folyamatok mérséklődése, a bázishatások kifutása, valamint a forint erősödése. Utóbbi hatása jellemzően két negyedév alatt jelenik meg az inflációban, míg a gazdasági növekedésben 4–5 negyedéves átfutással érződik.

Az inflációs kilátásokat ugyanakkor jelentős külső kockázatok övezik. A nyersanyagárak alakulása kulcstényező: az olajár ismét 100 dollár fölé emelkedett, hasonlóan a 2022-es időszakhoz, ugyanakkor a földgáz ára jóval visszafogottabban reagált, jelenleg 50–60 euró körül alakul. Ez annak köszönhető, hogy az európai energiapiac az elmúlt években alkalmazkodott – például diverzifikációval és LNG-kapacitások kiépítésével –, így a geopolitikai feszültségek, köztük a közel-keleti konfliktus, mérsékeltebb hatást gyakorolnak.

– magyarázta az okokat az Egyensúly Intézet munkatársa.

Mindez azt jelenti, hogy az energiapiaci sokk inflációs hatása is visszafogottabb lehet, bár a nyersanyagárak emelkedése a vállalatok költségein keresztül továbbra is beépül az árakba.

A monetáris politika szerepe ebben a környezetben korlátozott, de nem elhanyagolható. A jegybank a 2022-es inflációs sokkra reagálva rendkívül szigorú kamatkörnyezetet alakított ki, amelyet fenn is tartott. Bár egy ilyen kínálati sokkot közvetlenül nem tud kezelni, a kamatszint befolyásolja, hogy az árfolyam milyen mértékben tompítja vagy erősíti az inflációs hatásokat.

A magas kamatok hozzájárultak a forint 2025-ben meginduló erősödéséhez, amelyet az infláció csökkenése miatti emelkedő reálkamatok is támogattak. A folyamatot ugyan időszakosan megtörte a geopolitikai feszültségek erősödése, de a piac összességében stabilabb, kiszámíthatóbb gazdaságpolitikát áraz. A forint további erősödését segítheti az uniós források beáramlása és az euróbevezetéshez kapcsolódó lépések is.

– ecsetelte Czelleng Ádám.

Hozzátette: a költségvetési folyamatok ugyanakkor kedvezőtlenebb képet mutatnak. A 2025-re tervezett 3,7 százalékos GDP-arányos hiány helyett a deficit 5 százalék körül alakul, mivel a gazdasági növekedés elmaradt a várttól, miközben a kiadási oldal is romlott. Bár az elsődleges egyenlegben már látható némi szigorítás, az államadósság finanszírozási költsége jelentősen megemelkedett: a kamatkiadások GDP-arányosan 4 százalék körül alakulnak.

A szakértő szerint ez a helyzet fenntarthatósági kockázatokat vet fel. A magyar államadósság-ráta 2025 végére mintegy 75 százalék körül alakulhat, és a magas kamatteher, valamint a gyenge növekedési kilátások miatt az adósságpálya romló tendenciát mutat. Czelleng szerint tartós kiigazítás nélkül a költségvetési pálya nehezen tartható fenn, különösen egy stagnáló gazdasági környezetben.

Visszafogott növekedés, fogyasztásvezérelt pálya – az Egyensúly Intézet gazdasági előrejelzése 2026-ra

Kozák Ákos hangsúlyozta: az Egyensúly Intézet előrejelzése szerint

A magyar gazdaság 2026-ban várhatóan 1,5 százalékkal tud növekedni, ami nem egy bizakodásra okot adó érték.

A következő évben ugyan ennél valamivel magasabb, 2–2,5 százalék közötti bővülés jöhet, de ez még mindig mérsékelt ütemnek tekinthető történeti összevetésben.

– mondta Kozák Ákos.

A növekedés szerkezete érdemben nem változik: továbbra is a fogyasztás marad a gazdaság fő motorja. A háztartások kiadásait egyrészt a választások előtti fiskális intézkedések, másrészt a reálbérek emelkedése támogatja. A bruttó mediánbér növekedése meghaladja az inflációt, így 2026-ban is 3 százalék körüli reálbér-emelkedés várható, ami tovább élénkíti a fogyasztást. A fogyasztás bővülése összességében stabil, középtávon évi 2,5–3 százalék körüli ütemet mutathat.

A beruházások esetében fordulat körvonalazódik.

Míg az elmúlt években visszafogták a GDP-t, 2026-tól már nem húzzák lefelé a növekedést, sőt érdemben hozzá is járulhatnak ahhoz. Ebben szerepet játszik az alacsony bázis, az uniós források várható gyorsuló beáramlása, valamint a korábban elhalasztott nagyberuházások aktiválása. Ugyanakkor a beruházási kilátások szempontjából kulcskérdés a bizalom helyreállása: ha az üzleti és lakossági szereplők kiszámíthatóbb környezetet érzékelnek, az egy–másfél éves távlatban jelentősen élénkítheti a beruházási aktivitást.

– magyarázta az Egyensúly Intézet kutatója.

Kozák Ákos szerint ezzel szemben a külkereskedelem már nem támogatja a növekedést: a korábbi pozitív hozzájárulás megszűnt, ami tovább szűkíti a bővülés lehetőségeit.

Az infláció alakulását ellentétes hatások befolyásolják. Felfelé mutató kockázatot jelentenek a geopolitikai feszültségek – különösen az iráni konfliktus –, amelyek az energiaárak emelkedésén és az esetleges forintgyengülésen keresztül növelhetik az inflációt. Ugyanakkor több tényező is a mérséklődés irányába hat: az alacsony beruházási aktivitás, a pozitív reálkamat, a még mindig viszonylag erős reálárfolyam, valamint a visszafogott globális inflációs környezet. A gyenge belső kereslet szintén nem kedvez egy erőteljes inflációs gyorsulásnak.

A munkaerőpiac a gazdasági stagnálás ellenére viszonylag stabil maradt. Nem történt tömeges leépítés, a munkanélküliségi ráta továbbra is 4–4,5 százalék körül alakul.

Ugyanakkor a versenyszférában 2026-ban enyhe emelkedés várható a munkanélküliségben. A bérek növekedése mérséklődhet ugyan a korábbi évekhez képest, de továbbra is meghaladja az inflációt, így a háztartások jövedelmi helyzete összességében javulhat.

– mondta el predikcióját az Egyensúly Intézet társalapítója.

Kozák Ákos szerint a felvázolt előrejelzés egyik legnagyobb bizonytalansági tényezője az uniós források tényleges beérkezése és gazdasági hatása. Ennek mértéke rövid távon nehezen számszerűsíthető, ugyanakkor érdemben befolyásolhatja mind a beruházások, mind a GDP alakulását.

Összességében a magyar gazdaság 2026-ban mérsékelt, fogyasztásvezérelt növekedési pályán maradhat, amelyben a beruházások lassú élénkülése hozhat némi javulást, de a kilátásokat továbbra is jelentős külső és belső kockázatok övezik.