Teljesen esélytelen úgy keresni itthon, mint nyugaton: hiába szakadnak meg az emberek a melóban - ez a csapda tartja mélyen a fizetéseket

Bár sokan nem gondolnak bele, de egyáltalán nem minden ledolgozott óra ér ugyanannyit az egyes gazdaságok összevetésében. Az OECD friss adatai szerint ugyanis hatalmas különbségek vannak abban, hogy egy-egy országban mennyi értéket termel egy dolgozó egyetlen óra alatt.

Ez az adat ráadásul az egyik legfontosabb termelékenységi mutató, amely megmutatja, mennyi gazdasági érték keletkezik egyetlen munkaóra alatt a vizsgált országban. A legfrissebb, vásárlóerő-paritáson számolt adatok pedig nagyon brutális képet festenek a különböző országok vizsgálatakor.

Nagyon nem mindegy, ki, hol dolgozik

A friss lista élén Írország áll, ahol egy munkaóra átlagosan 151 dollárnyi értéket termel. Ez több mint 50 százalékkal magasabb, mint a legtöbb fejlett gazdaságban mért szint. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek az adatok nem minden esetben tükrözik pontosan a valós gazdasági teljesítményt. Egyes országokban (különösen Írországban és Luxemburgban) a mutatót jelentősen torzítja a multinacionális vállalatok jelenléte.

Ezek a cégek ugyanis gyakorta könyvelnek el nyereséget olyan országokban, ahol ténylegesen nem történik "valós" termelés. Ez pedig mesterségesen felhúzza a GDP-t. Írország esetében például a termelékenység 31 százalékkal alacsonyabb lenne, ha a bruttó nemzeti jövedelmet nézzük a GDP helyett.

A lista élmezőnyében egyébként több olyan ország is szerepel, ahol egy-egy erős gazdasági ágazat húzza fel a számokat. Norvégia esetében az energiaszektor, Luxemburgnál a pénzügyi szolgáltatások játszanak kulcsszerepet.

Ökölszabály, hogy azok az országok teljesítenek jobban, ahol nagyobb a tőkeintenzív vagy magas hozzáadott értékű ágazatok súlya. Ide tartozik például a technológia, a gyógyszeripar vagy a pénzügyi szektor.

Kik maradnak le?

Az élenjárókkal szemben szemben azok az országok, ahol a gazdaság nagyobb része alacsonyabb hozzáadott értékű ágazatokra épül, például turizmusra, mezőgazdaságra vagy egyszerűbb szolgáltatásokra, jellemzően alacsonyabb termelékenységi szinteket mutatnak.

Ez jól látszik a rangsor alsó felében is, ahol több közép- és kelet-európai, illetve latin-amerikai ország található.

Bőven lenne hová fejlődni Magyarországon

Ahogy a listán látjuk, Magyarország a lista alsó harmadában szerepel: egy ledolgozott munkaóra átlagosan 54 dollárnyi értéket termel, ami nemcsak az OECD 71 dolláros átlagától marad el csúnyán, hanem a régiós versenytársak egy részétől is. Lengyelország ugyan gyakorlatilag azonos szinten áll, Csehország viszont már 60 dolláron, Szlovénia pedig 66 dolláron, vagyis jól látszik, hogy a közvetlen térségünkben is bőven vannak előttünk. Igaz, az OECD-átlagot ezek a versenytársak sem érik el.

Maga a különbség azonban nem a „több munka” vagy „kevesebb munka” kérdése, hanem szerkezeti problémákat jelez. A magyar gazdaságban ugyanis még mindig jelentős súlya van az alacsonyabb hozzáadott értékű tevékenységeknek, miközben a magas termelékenységű, tőke- és tudásintenzív ágazatok aránya kisebb, mint az élenjárók nyugat/észak-európai országokban.

Ez pedig konkrétan csökkeni az egy órára jutó termelékenységünket.

A számokból az is látszik, hogy immáron nem lehet a klasszikus kelet-nyugat szembenállásról beszélni. Észtország például 53 dolláron áll, vagyis közel azonos Magyarországhoz, de Szlovénia és Csehország már érdemben elszaladt tőlünk. Ez arra utal, hogy a gazdasági szerkezet, az ipari összetétel és a termelékenységbe fektetett tőke fontosabb tényezővé váli, mint a puszta földrajzi helyzet.

EZ IS ÉRDEKELHET

Drámaian nyílik a bérolló Magyarországon: súlyos, mennyi pénzért robotolnak a legszegényebb dolgozók

Miközben Budapesten közel 600 ezer forint az átlagos nettó fizetés, több megyében alig haladja meg a 360 ezret, és egyes ágazatokban még a 200 ezret sem éri el.

A 54 dolláros érték azt is jelenti, hogy egy magyar munkavállaló egy óra alatt nagyjából harmadával kevesebb gazdasági értéket állít elő, mint az OECD-átlag. Ez hosszabb távon a bérekben is visszaköszön:

hiszen tartós felzárkózás nélkül nehéz érdemi bérfelzárkózást elérni.

Összességében tehát az OECD-mutató elég tiszta képet fest hazánkról. Elsődleges a magyar gazdaság nem a munka mennyiségében, hanem a termelt érték szintjében van lemaradásban.

Ezen pedig alapvetően úgy lehet segíteni, hogy az ország gazdaságát mindinkább a magasabb hozzáadott értékű ágazatok felé kellene tolni, hogy a termelékenységi rátánk emelkedjen.