Így húztak el mellettünk már a lengyelek is: már letagadni sem lehet, a számok magukért beszélnek

Az American Enterprise Institute kutatója, Dalibor Rohac határozott véleményt fogalmazott meg a két közép-európai ország gazdasági teljesítményének különbségeiről. Elemzése szerint Lengyelország felemelkedése nem véletlen, hanem az 1990-es években Balcerowicz vezetésével elindított következetes reformok gyümölcse. Az ország ma már a világ húsz legnagyobb gazdasága között szerepel, és "épp a japánt készül megelőzni egy főre jutó teljesítményben".

A szakértő rámutatott, hogy Magyarország ezzel szemben súlyos lemaradásba került, annak ellenére, hogy a rendszerváltáskor még a lengyeleknél is jobb gazdasági helyzetben volt. Míg a lengyelek, csehek és balti államok "komolyan vették a termelékenység növelését", stabil intézményrendszert építettek és hatékonyan használták fel az uniós forrásokat, addig Magyarország az elmúlt másfél évtizedben "de facto egypárti állammá vált".

Rohac szerint a magyar kormány politikai intézkedései "lehetetlenné teszik egy olyan dinamikus gazdaság kialakulását, mint a lengyel". Súlyosbította a helyzetet, hogy Budapest a külföldi befektetőkkel szemben is kemény lépéseket tett, különadókat vezetett be, miközben a jogállamisági problémák is visszatérő témává váltak.

"Még Románia vagy Bulgária is jobban teljesít Magyarországnál" – fogalmazott a kutató, ami szerinte drámai fordulat a kilencvenes évekhez képest. Kiemelte, hogy bár Magyarország kapta a legtöbb kohéziós forrást egy főre vetítve az EU-ban, ennek eredményei nem látszanak: míg Lengyelországban az uniós pénzek "infrastruktúrát, autópályákat, gyorsvasutakat" hoztak létre, addig "Budapesten kívül inkább szétesés látszik", felvetve a kérdést: "hová tűnt ez a pénz".

A közgazdász szerint a különbség nemcsak gazdasági, hanem politikai természetű is. Lengyelországban az orosz–ukrán háború kapcsán "pártok feletti konszenzus" alakult ki, míg Orbán "Moszkva mellé állt", ami tovább mélyítette Magyarország elszigetelődését és gazdasági hanyatlását.

Lengyelország sikerének további jeleként említette a demográfiai fordulatot: számos, korábban Nyugat-Európába vándorolt lengyel hazatért, mert otthon is hasonló vagy jobb életminőséget talál. Ez "bizalmi szavazat" a hazai gazdaság iránt, szemben Magyarországgal, amely jelentős munkaerőt veszített, és az emigráltak "nem mutatják a visszatérés jeleit".

A szakértő hangsúlyozta, hogy Lengyelország nemcsak az EU-támogatásokat használta fel sikeresebben, de méretéből is előnyt kovácsolt: 35 milliós, egynyelvű piaca "jóval vonzóbb a befektetők számára", mint a környező kisebb országoké. A jól képzett munkaerő és az erős technológiai képzés szintén gyorsította a felzárkózást.

Rohac szerint Nyugat-Európa, különösen Franciaország, nem ismeri el kellőképpen a lengyel modell tanulságait. "Egy bizonyos fokú arrogancia" érezhető a nyugati tagállamok részéről, holott a keleti országok sokszor előbb és pontosabban figyelmeztettek például az orosz fenyegetésre. "Lenne mit tanulni" a lengyelektől – fogalmazott.

A közgazdász végül úgy értékelte, hogy a magyar–lengyel gazdasági különbség "pofon Orbánnak", és a magyar választók ezt látva a tavaszi választáson "más döntést hozhatnak, mint korábban". Hozzátette: Lengyelország példája bizonyítja, hogy egy kelet-európai ország is képes felzárkózni és "akár le is hagyni" nyugati társait – a csehek jövedelmi szintje például már meghaladja Spanyolországét és Portugáliáét.