Borsos árat fizetnek a magyarok az EU-ellenességükért: így sodorja gazdasági lejtőre az egész régiót a bizalmatlanság

Pénzcentrum: Tény, hogy a témaválasztás első hallásra talán egy kissé meglepő és bizonyára vitákat is generál, hiszen érdemes óvatosnak maradni az ilyen hatások pontos mérésével kapcsolatban. Elsőként tisztázzuk azt, hogy mit is jelent ma az, ha egy ország euroszkeptikus.

Lewis Dijkstra: A Paying for Euroscepticism című tanulmányban az volt a fő megállapításunk, hogy ahol magasabb az euroszkeptikus gondolkodás, ott a rákövetkező években lassabb lesz a gazdasági növekedés. Úgy tűnik, hogy tényleg "fizetünk", hiszen minden +1 százalékpontnyi EU-szkeptikus szavazat évi mintegy 0,035-0,042 százalékpontos GDP/fő-növekedési mínusszal jár, ami 10 százalékpontos különbség mellett több ciklus alatt akár 5%-os lemaradást is okozhat. Ráadásul hasonló mintázat látszik a termelékenységben és a foglalkoztatásban is. A demográfiai hatások emellett kisebbek, de azonos irányba mutatnak. Mi a vizsgálathoz a Chapel Hill Expert Survey nevű, szakértői panelt használunk. Több száz politikai kutatóval dolgozunk együtt, akiket arra kértünk, hogy a programjuk alapján értékeljék az egyes pártokat a választások előtt, vagyis azt, hogy támogatják vagy ellenzik az uniós integrációt. Ha valaki kifejezetten ellene van, azt nevezzük itt euroszkeptikusnak. Ezt a vizsgálatot a szakemberek négy-öt évente megismétlik, tehát egy párt könnyen lehet idővel többé vagy akár kevésbé euroszkeptikus. Ehhez elemzik a beszédeket és a politikai programokat, vagyis mindazt, amivel a pártok a nyilvánosság, a választók előtt megjelennek.

Ha valakit például „kemény euroszkeptikusnak” minősítenek, akkor az általában azt jelenti, hogy vissza akarja fordítani az európai integrációt, nem akar csatlakozni az eurózónához, vagy éppen ki akar lépni belőle.

Bár ez utóbbi a Brexit óta már nem annyira népszerű gondolat. Az Európai Unió éppen azért jött létre, mert többen felismerték, hogy ha mindent egyedül próbálnak megoldani, attól nem lesznek sem erősebbek, sem gazdagabbak. Közös kereskedelmi tárgyalásokra és a belső piac erejére van szükség, illetve szabad mozgásra az unión belül. És igen, egyre inkább a közös védelemre.

A tanulmányból kiderül, hogy majdnem húsz évnyi adatot megvizsgáltak, ami viszonylag hosszú időszaknak tűnik. Mit gondol, mennyire volt elegendő ennyi egy ilyen komoly és összetett kérdés elemzéséhez?

A 2004 és 2023 közötti időszak alatt több választást is vizsgáltunk. Jól látszik, hogy az euroszkepticizmus eleinte még nagyon alacsony szinten mozgott. Kevesen kérdőjelezték meg az unió előnyeit, erős volt a támogatása. Az euroszkeptikus pártok támogatottsága idővel azonban jelentősen nőtt, 4 százalékról mintegy 15 százalékra. Ettől lesz ez egy igazán érdekes vizsgálati korszak, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy az unió ebben az időszakban 25, majd 27, aztán 28, most pedig megint 27 tagállamból áll. Így sokféle országot figyelhettünk meg. Akadtak, amelyek már kezdetben is euroszkeptikusabbak voltak. Mások kevésbé. De tény, hogy idővel nagy változások is történtek, ezért lehetőségünk nyílt megvizsgálni, milyen hatása van annak, amikor egyre többen szavaznak euroszkeptikus irányba. Aztán jött a 2008-as pénzügyi és gazdasági válság, amivel mérhetővé vált, hogyan változnak a gazdasági folyamatok. Az eredmények szerint a foglalkoztatás, a termelékenység és az egy főre jutó GDP növekedése mind-mind lassul. Ez viszont arra utal, hogy

az euroszkepticizmus bizonytalanságot kelthet a befektetőkben, csökkentheti a vállalkozók kockázatvállalási kedvét.

Emiatt kevesebb beruházás történik, a közberuházások pedig kevésbé célzottak. Ennek eredményeként hosszú távon akár 4 százalékkal is alacsonyabb lehet az egy főre jutó GDP, ami igazán komoly hatás. Ez különösen azért aggasztó, mert korábbi kutatások kimutatták, hogy az euroszkepticizmus főként a gazdasági stagnálással vagy iparilag hanyatlással küzdő régiókban népszerű. Ennek az a veszélye, hogy ha egy gazdasági gondokkal küzdő régió euroszkeptikus irányba fordul, az még alacsonyabb növekedéshez, kevesebb munkahelyhez, több munkanélküliséghez és még nagyobb szkepticizmushoz vezethet, amivel egy ördögi kör alakul ki.

Ebben a kérdéskörben tehát a vidéki területek fokozott „veszéllyel” néznek szembe?

Igen, mert kimutatható, erős város-vidék ellentét figyelhető meg, ahol a főváros teljesen másképp szavaz, mint az ország többi része. Ezt a tendenciát több országban, köztük Magyarországon is azonosítottuk. Egyértelmű, hogy a vidéki lakosság kevésbé bízik az Európai Unióban, és szkeptikusabb annak ellenére, hogy az uniónak közös agrárpolitikája, vidékfejlesztési- és regionális támogatási politikája van. A vidéki területeken élők gyakran mégis úgy érzik, hogy senki nem hallja meg a problémáikat. Gyakran halljuk tőlük azt is, hogy a klímaváltozás elleni intézkedések túl drágák, és az emberek nem tudják majd az új szabályok mentén felújítani a házukat, nem engedhetik meg maguknak a kapcsolódó beruházásokat (például napelem) vagy mondjuk az elektromos autót. Ezek jogos aggodalmak, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. De az biztos, hogy a klímaváltozás tényének tagadása ilyenkor nem lehet a megfelelő válasz, miközben tovább égetjük a fosszilis energiát.

És létezik ez a „helyes válasz”?

A helyes válasz az, hogy az adott régiók igényeinek megfelelően segítsük azokat a háztartásokat, akik nem tudják önerőből megvalósítani a zöld átállást, hogy ők is profitálhassanak belőle. Például alacsonyabb energiaárak révén. Ha így teszünk, akkor ők is képesek lesznek meglépni a váltást. Szerintem az a lényeg, hogy komolyan kell venni az emberek aggodalmait. Biztosítani kell őket arról, hogy döntéshozóként mindent megteszünk annak érdekében, hogy ők is részesüljenek a zöld átmenet előnyeiből. Mert valós az a kétség, hogy bizonyos esetekben tovább romlik az életszínvonaluk, vagy épp csökken a vásárlóerejük. Ha nem ismerjük el ezeket a félelmeket és nem kezeljük őket a megfelelő módon, akkor az euroszkepticizmus tovább erősödhet, mert egyre többen hiszik el, hogy a klímaváltozás csak „kamu”. Csakhogy minél tovább várunk a cselekvéssel, annál drágább lesz. A klímatagadás tehát rendkívül költséges stratégia.

Tehát mi a válasz a tanulmány fő kérdésére, azaz hogyan romlik az euroszkeptikus országok gazdasági teljesítménye?

Nos, ezt még részletesebben is szeretnénk kutatni, de már most látszik, hogy ahol erős az euroszkepticizmus, ott az innováció gyakran visszaesik, különösen a zöld átálláshoz kapcsolódó kutatásban. Valószínűleg azért, mert

csökken az ezekre a területekre érkező támogatás vagy sokan elhagyják az adott régiót, talán az egész országot.

Visszaesik a népesség növekedése, mert kevésbé vonzó a letelepedés és bevándorlás, miközben elöregedik a népesség. Nem érkeznek új emberek, új ötletek, új tehetségek. Márpedig az innovációhoz szükség van az új ötletek és megközelítések találkozására. Ha ez hiányzik, nincs innováció, innováció nélkül pedig nincs növekedés. Ráadásul ha a politikai-gazdasági helyzet instabil, az emberek nem fognak beruházni. Nem kezdenek vállalkozásba, vagy ha igen, inkább máshol.

A megállapítások szerint önmagában az EU-szkeptikus gondolkodás is elriaszthatja a tőkét. Mi az a bizonytalanság a szabályozásban és a politikában, ami leginkább visszafogja a beruházásokat az euroszkeptikusabb régiókban?

A bizonytalanság és a félelem. Mert nem lehet tudni, hogy lesznek-e új vámok, megváltozik-e a szabályozás, vagy éppen azt, hogy kell-e „jó kapcsolat” a hatalmon lévőkkel az engedélyhez vagy egy adóellenőrzés elkerüléséhez. Sok párt fegyverként használja az államot a kritikusok megbüntetésére. Ilyen környezetben senki sem fog jelentős tőkét kockáztatni. Minél inkább átlátható egy rendszer, minél tisztességesebb a közpénzek elosztása, nyitottabb egy ország az új ötletek és vállalkozók felé, a gazdaság annál jobban teljesít. Mert mit szeretne mindenki? Tisztességes üzleti környezetet, átlátható közpénzfelhasználást, független médiát, egyszerű és világos szabályokat a vállalkozások számára.

Több módszertan, kísérletek és elemzések

Az újonnan publikált tanulmányban az Európai Unió 27 tagállamának összesen 1 166 NUTS3 régióját lefedő, két évtizednyi (2004-2023) adatát tették egymás mellé. Elemzésükben a szakértők úgy végezték a számításokat, hogy a régiók állandó adottságai (mint például a földrajz vagy a régi iparszerkezet) ne torzítsák az eredményeket, amivel főként a változások hatását egy fixhatásos modellben vizsgálták. Véletlenhatásos módszertant is használtak, ahol az állandó különbségeket véletlennek tekintették. A 2012-2013-as euróválság köré emellett egyfajta „természetes kísérletet” építettek fel, ahol megnézték, hol ugrott meg ebben az időszakban jobban az euroszkepticizmus, és ott hogyan tért el a gazdasági pálya a kevésbé érintett régiókhoz képest. Végül idővonalas eseményvizsgálattal ellenőrizték, hogy nem alakultak-e a különbségek már korábban, illetve mennyire maradtak a változások tartósak. A szakemberek a több módszertan együttes használatával igyekeztek elkülöníteni az euroszkeptikus szavazás és a regionális teljesítmény közötti kapcsolatot, amiben négy kulcsfontosságú fejlettségi mutatóra fókuszáltak: az egy főre jutó GDP-re, a termelékenységre, a foglalkoztatásra és a népesség növekedésére.

A JRC vizsgálata egy olyan időszakot ölel fel, amikor az euroszkeptikus pártok – néhány kivétellel – többnyire ellenzékben voltak. Ez elméletileg lehetővé tette a kutatók számára, hogy azonosítsák a politikán kívül is érvényesülő hatásokat.

És a tanulmány végső következtetése? Az, hogy az euroszkeptikus támogatottság még kormányzati részvétel nélkül is visszatarthatja a beruházásokat, miközben növeli a bizonytalanságot és elmélyíti az elégedetlenséget tápláló stagnálást. A szerzők végül kettős stratégiát javasolnak:

• egyrészt politikai újrakapcsolódást a helyi közösségekhez,
• másrészt célzott, a helyi gazdaságba visszaforgatott beruházásokat, például az emberi erőforrások fejlesztését, a vállalkozások finanszírozáshoz jutását és a gazdaság sokszínűbbé tételét.

Közben hangsúlyozzák az óvatosságot. Kiemelik, hogy bár több módszerrel ellenőrizték az eredményeket, azok szigorú oksági igazolása és bizonyítása nem adhat egyértelmű eredményeket.

Fotó: Jeki Gabriella