Megelégelték a fővárost, a Mátrába költöztek: lesajnált csodakertet próbál megmenteni a fiatal pár

Barta László és felesége, Barta-Bittmann Zsófia életében 2024 tavaszán hatalmas fordulat történt: a fővárost hátrahagyva a Mátra déli lejtőin fekvő Heves megyébe költöztek. Lászlót eredetileg a borkészítés vonzotta a vidékre, de szőlőterület keresése közben egy valódi kincsre bukkantak – egy 3,2 hektáros gyümölcsöskertre, amelyet kivágásra ítéltek. Egyedül, saját erőből azonban lehetetlen megmenteni ezt a gyümölcsöst, ráadásul a betakarítás is hatalmas kihívást jelent. Ezért a Brancs közösség segítségét kérték, így született meg a cseresznyefák örökbefogadásának ötlete.

A kezdetekről és arról, hogy közgazdászként, könyvvizsgálóként, budapesti állással miért is vágtak bele ebbe a különleges kalandba, Barta László így mesélt: „Gyerekkoromban nagyon szerettem kertészkedni, de a húszas és harmincas éveim inkább a karrierről szóltak. Most, hogy a gyerekek kicsit nagyobbak, megérett bennünk az elhatározás, hogy vidékre költözzünk. Szerettük volna, hogy nyugodtabb, természetközelibb környezetben nőjenek fel.”

Miért pont a Mátrára esett a választás?

Ahogy László elárulta, feleségével mindketten vidéken nőttek fel. Ő Szerbiában, Szabadka mellett született, családja ma is Palicson él. Felesége, Zsófi családja Veszprém megyéből, a Bakonyból és a Balaton környékéről származik. Így adta magát az ötlet, pár éve először a Bakonyban néztek körül, de ott már annyira felmentek az ingatlanárak, hogy egy több hektáros kertről, szőlőbirtokról nem is álmodhattak volna:

„Hozok egy szemléletes példát: a Mátrában a gyümölcsös 8 millió forintba került, ugyanennyi pénzért a Cseszneken, a Bakonyban egy 300 négyzetméteres telekhez jutottunk volna. Tízszeres árakról beszélünk! Másrészt a munkám is Budapesthez köt, könyvvizsgáló vagyok. Veszprémben vagy Győrben nincsenek olyan könyvvizsgálói állások, mint amilyenek fővárosban!”

László tehát továbbra is Budapesten dolgozik, továbbra is könyvvizsgálóként, a home office mellett heti kétszer-háromszor ingázik. „A Bakonyból két óra lenne az út, a Mátrából viszont egy óra alatt bent vagyok a budapesti munkahelyemen. Ez is egy fontos szempont volt, amikor a Heves megye mellett döntöttünk” – tette hozzá.

A család (Fotó: Barta László)

Nehezen indult az első évük a gyümölcsösben

Lászlót eredetileg a borászkodás vonzotta, de szőlőterület keresése közben egy igazi kincsre bukkantak: egy óriási gyümölcsöskertre. „Amikor megláttam, rögtön lenyűgözött – hatalmas volt, 3,2 hektáros, azaz 32 ezer négyzetméteres. Nem ez volt eredetileg a tervünk, de mivel a gyümölcsös óriási értéket képviselt, tárgyalni kezdtünk a tulajdonosokkal. Egy idős házaspáré volt, akik 2000 környékén ültették a fákat, de már nem tudtak érdemben foglalkozni velük, így el kellett adniuk. A szomszéd viszont úgy vette volna meg, hogy ki is vágja az egészet. Magam is sajnáltam volna ezt a meseszép gyümölcsöst, ezért döntöttünk úgy, hogy megpróbáljuk valahogy megmenteni. Bár nem volt célunk, hogy gyümölcsöst tartsunk, mégis próbáltunk valamit kihozni belőle” - mesélte.

Az adásvétel hosszadalmas folyamat volt, hónapokig tartó beszélgetések és egyeztetések előzték meg, míg végül tavaly áprilisban sikerült lezárni a vásárlást. A gyümölcsöskertben mandulából körülbelül 360 darab, őszibarackból 174, meggyből 105, cseresznyéből pedig 107 fa áll.

Tavaly májusban költöztek le a szomszédos Gyöngyöspatára ekkor kezdték el a gyümölcsöskert gondozását is. Az első szezon azonban finoman szólva sem alakult ideálisan: amíg a kert nem lett hivatalosan az övék, nem mertek belekezdeni a metszésbe. Kezdetben szerszámaik sem voltak, de később vettek egy használt kistraktort. A permetezést is késve tudták elkezdeni, és ekkor jött egy nagyon esős május, ami nem tett jót a gyümölcsöknek. „Sok kárba veszett, a termésnek több mint 50%-a elpusztult az eső miatt.”

Vegyszermentesen gazdálkodnak

A permetezés kapcsán László elárulta, az elejétől fogva kizárólag bio-minősítésnek megfelelő szereket használnak, felszívódó vegyszerekkel pedig eszükbe sem jut permetezni. Az öko-tanúsítás folyamatban van ami hosszú távú folyamat, és csak idővel hozza meg a várt eredményeket.

Tehát igazából sem a szőlőben, sem a borban, sem a gyümölcsökben nem a mennyiség a lényeg, hanem inkább a minőség. Inkább azt mondom, hogy ne legyen egy fán 60-80 kiló, hanem elég 30-40, de az legyen zamatosabb és minőségesebb

– tette hozzá.

László még kiemelte a vegyszermentes cseresznye szinte egyedülálló Magyarországon: „Én kerestem, de országosan sem nagyon találni ilyet” - tette hozzá.

Mint kiderült, az előző tulajdonos úgy ültette a cseresznyefákat, hogy azok ne egyszerre érjenek, hanem fokozatosan: vannak nagyon korai, középérésű és kései fajták is. Ez azt jelenti, hogy a szezon elején csak néhány fa hoz termést, majd a szezon végére egyre több és több. Ez azonban önmagában is komoly kihívást jelent.

Tavaly a gondozást – bár késve kezdtek hozzá – még sikerült elvégezniük, de a szüret már nagyobb problémát jelentett. Szerveztek „szedd magad” akciókat, de nem volt elég jelentkező, mivel későn hirdették meg, és kevesen ismerték őket. Egy ekkora gyümölcsöskert fenntartása nem egy emberes munka, ráadásul a környéken rendkívül nehéz munkaerőt találni, még fizetett dolgozóként is.

A fiatalok inkább irodai munkát keresnek, a mezőgazdaság nem vonzza őket. Magyarországon erős a munkaerőpiac, így sokan a városokban vállalnak munkát. Próbálok minden segítséget mozgósítani, a barátokat, a családot, de ők is messze vannak

– mesélte László.

Barta-család első szürete (Fotó: Barta László)

Aki örökbe fogad egy fát, az jogosult lesz a teljes termésre

Ekkor találtak rá a Brancs közösségre, és így született meg a cseresznyefa-örökbefogadás ötlete. A koncepció egyszerű: aki örökbe fogad egy fát, az jogosult lesz annak teljes termésére, amelyet a szüret idején, május-júniusban saját maga szedhet le a Heves megyei Szűcsiben, mindössze egy órányi autóútra Budapesttől. A kezdeményezés már el is indult. László továbbra is gondozza, metszi a fákat, de a szedés már az örökbefogadó feladata lesz.

A hagyományos „szedd magad” akciókat is kedvelik a családok, de az örökbefogadás sokkal személyesebb élményt ad. Az örökbefogadók megismerhetik a fákat, betekintést nyerhetnek a munkafolyamatokba, és folyamatosan követhetik, hogyan fejlődik a gyümölcsös. Ráadásul egy jó családi program is, hiszen a gyerekekkel, szülőkkel, barátokkal közösen jöhetnek szüretelni

– tette hozzá.

A birtokon összesen 107 cseresznyefa található, de az esetleges fagykárok és betegségek miatt ennek csak egy részét, kevesebb mint a 70%-át hirdették meg örökbefogadásra. Idén már a metszést sem bízták a véletlenre, így egy-egy fán legalább 25 kg cseresznye garantálható. Ha azonban valaki olyan fát fogadott örökbe, amely végül nem terem elegendő gyümölcsöt, másik fáról is szedhet.

Felmerül a kérdés: mi történik, ha tavasszal elfagy az összes gyümölcsfa? László bizakodó, szerinte ez rendkívül ritkán fordul elő – nem is tíz-, hanem inkább tizenöt-húsz évente. Ha mégis megtörténne, akkor vagy a következő évre tolnák át az örökbefogadást, vagy mindenki visszakapná a pénzét.

A kert tavaly tavasszal (Fotó: Barta László)

Az örökbefogadás nem egy életre szól

„Ha racionálisan nézem, még a saját munkabéremet sem számolva, akkora költsége van a 107 cseresznyefa fenntartásának, hogy gyakorlatilag csak vinné a pénzt a családtól, a gyerekektől. Ezért szerettünk volna egy olyan fenntartható modellt kialakítani, amely lehetővé teszi a fák megőrzését” – mesélte László.

Az örökbefogadás lényege, hogy aki részt vesz benne, annak 25 kg cseresznyét garantálnak, ami 23 ezer 500 forintba  kerül – így a cseresznye kilogrammonkénti ára kevesebb mint 1000 forint, nagyjából 900 Ft/kg. Különböző csomagokat is összeállítottak, a prémium csomaghoz pedig gasztroajándék is jár: választható házi lekvár, befőtt vagy pálinka.

Fontos tudni, hogy az örökbefogadás nem egy életre szól – minden évben újra meghirdetik a lehetőséget. A cél egy olyan fenntartható rendszer kialakítása, amely hosszú távon is életképes, mert ha csak piaci alapon néznék, a gyümölcsös kivágása lenne az egyetlen megoldás.

Címlapkép, fotók: Barta László