Itt a titkos brüsszeli mesterterv: beteszik a lábukat a hazai boltokba, rengeteg vásárlót érint

Rugalmasabb, zöldebb és méltányosabb agrárpolitikát szorgalmaznak az uniós vezetők. Olyan, új szabályozást, amely képes támogatni a helyi közösségeket, védeni a piacokat, és alkalmazkodni a globális trendekhez. Az Európai Unió regionális mezőgazdasági versenyképességének fokozása ugyanis kulcsfontosságúvá vált a 2024–2029-es stratégiai időszakban.

A jövőnk múlik a mezőgazdaságon

A Régiók Európai Bizottsága (CoR) által megfogalmazott véleménytervezet a mezőgazdaság komplex kihívásaira reagál: célja, hogy fenntarthatóbbá, ellenállóbbá és versenyképesebbé tegye az ágazatot, különösen a növényegészségügyi biztonság, a kereskedelmi egyenlőség és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén.

A mezőgazdaság támogatása és megerősítése szakpolitikai cél és a kötelességünk is. Olyan átfogó stratégiára van szükségünk, amely nem csak reagál a kihívásokra, hanem alakítja is a jövőnket, amelyben a mezőgazdaság kulcsszerepet játszik. A jövőnk múlik ezen. Fel kell lépnünk a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok ellen, amelyek aláássák a termelés fenntarthatóságát. Nem hunyhatunk szemet a felett sem, hogy a globális piac sokszor méltánytalan feltételeket kényszerít az uniós gazdákra. Szembe kell néznünk a geopolitikai változásokkal és súlyos éghajlati krízisekkel, például aszályokkal, erdőtüzekkel, egyre gyakoribb extrém időjárási jelenségekkel. Ezek valós, napi szintű kihívások, amelyekre hatékony és rendszerszintű válaszokat kell adnunk. A közös agrárpolitika kulcsfontosságú eszközünk marad, de ideje tovább lépnünk, különösen a kutatás és az innováció területén. Megfelelő, célzott intézkedéseket kell hoznunk, amelyek holisztikus módon kezelik az éghajlatváltozás hatásait. Ugyanakkor a külkereskedelemben is elengedhetetlen a méltányosság. Az Egyesült Államok által a minap borra, égetett szeszekre vagy tésztára kivetett intézkedések révén olyan vámokkal nézünk szembe, amelyek indokolatlanul korlátozzák az európai termékek piacra jutását. Ezeket a mesterséges akadályokat le kell bontanunk a valódi szabadkereskedelem elve mentén

– mondta Carlos Mazón Guixot, a „Az EU regionális mezőgazdasági versenyképességének fokozása: Méltányos kereskedelmi feltételeket és növényegészségügyi biztonságot is magában foglaló átfogó stratégia” című véleménytervezet előadója, Valencia kormányának elnöke az áprilisi plenáris ülésen.

A szerkesztőségünkhöz eljuttatott dokumentum kiemeli, hogy a fenntartható földhasználat, az öntözéstechnológiák fejlesztése és a modern gazdálkodási gyakorlatok támogatása nélkülözhetetlen az európai régiók élelmiszer-biztonságának megőrzéséhez. A Régiók Európai Bizottságának tagjai az ülésen ugyanakkor rávilágítottak arra, hogy a globális kereskedelemben az európai termelők gyakran hátrányos helyzetben vannak, mivel az importált termékekre nem ugyanazok a szigorú környezetvédelmi és élelmiszerbiztonsági normák vonatkoznak.

A dokumentum épp ezért javasolta az úgynevezett „tükörklauzulák” bevezetését minden jövőbeli kereskedelmi megállapodásba. Ez utóbbiak olyan szabályozási elemek, amelyek előírják, hogy az EU-ba behozott mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeknek ugyanazoknak a környezetvédelmi, egészségügyi, növényvédelmi, állatjóléti és munkajogi normáknak kell megfelelniük, mint amilyeneket az uniós termelőktől is megkövetelnek. A már emlegetett tükörklauzulák tehát a versenyfeltételek kiegyenlítését szolgálnák.

Csak akkor beszélhetünk valódi versenyről, ha az uniós gazdáknak és a harmadik országból érkező termékek előállítóinak ugyanazoknak a szabályoknak kell megfelelniük, legyen szó a növényvédő szerek használatáról, a környezetvédelmi előírásokról vagy az állatjóléti feltételekről. Ezért is elengedhetetlen, hogy egy európai szintű, hatékony ellenőrzési rendszert hozzunk létre, amely már a származási országban képes biztosítani, hogy a hozzánk érkező termékek megfelelnek a normáknak és előírásoknak, ami a tisztességes verseny minimális feltétele. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a mezőgazdaság jövője az alkalmazkodóképességen is múlik, amiben a technológia kiemelt fontosságú. Ez azt jelenti, hogy ellenállóbb növényfajtákat, víztakarékos öntözési rendszereket, és új digitális eszközöket kell bevezetnünk. A jövedelmezőség és fenntarthatóság így nem zárják ki egymást. Biztosítanunk kell a víz eljutását a legaszályosabb térségekbe, egyszerűsíteni a túlburjánzó adminisztrációt, garantálni a méltányos bérezést és a tisztességes finanszírozási feltételeket. Ma is sokan dolgoznak szélsőséges körülmények között, támogatás nélkül, miközben egy új gazdálkodói generáció épp csak megjelent a piarcon. A kisgazdaságokat ráadásul gyakran hátrány éri a nagyobb szereplőkkel szemben, különösen a támogatási rendszerekben

–  mutatott rá Carlos Mazón Guixot az ülésen, aki szerint a mezőgazdaság megújulása csak akkor lehet hiteles, ha az valóban mindenki szereplőhöz szól.

A versenyképesség erősítése a szakemberek véleménye alapján azonban csak akkor valósulhat meg, ha a gazdák képesek alkalmazkodni a gyorsan változó környezeti és piaci változásokhoz. A dokumentum ezért hangsúlyozza a precíziós mezőgazdaság és a digitális technológiák, többek között a blokklánc-alapú nyomonkövetés vagy az agrár-adatelemzés bevezetésének szükségességét. Hogy ez mit jelent? Előbbi egy olyan, digitális technológia, amely azt teszi lehetővé, hogy egy mezőgazdasági vagy élelmiszeripari termék teljes útja átláthatóan és visszakereshetően dokumentálva legyen, a termelőtől egészen a fogyasztóig.

A „blokklánc” (angol nevén blockchain) ebben a megközelítésben egy olyan speciális, hamisíthatatlan, több szereplő által közösen frissíthető adatbázis, amelybe minden lépést rögzítenek. Ha például biotejet vásárolunk a boltban, úgy a blokklánc-alapú rendszerrel egy QR-kódon keresztül megtudhatjuk, hogy a tejet melyik gazdaságban fejték, milyen takarmánnyal etették a teheneket, és mikor csomagolták az adott palackot.

Generációváltás és a vidéki élet népszerűsítése

A stratégia központi eleme éghajlatváltozás hatásainak mérséklése és az ökoszisztémák megőrzése. A talaj- és vízvédelem, a biodiverzitás támogatása, valamint a megújuló energia alkalmazása hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a mezőgazdaság egyszerre legyen fenntartható és gazdaságilag életképes. A plenáris ülésen emlegetett agro-fotovoltaikus rendszerek például a mezőgazdaság és a megújuló energia termelésének kombinációját jelentik.

A kettős hasznosítású megoldás lényege, hogy úgy telepítenek napelemeket a mezőgazdasági területek fölé vagy mellé, hogy a termelés folytatódjon, de közben villamos energiát is termeljenek. Tény, hogy az első agroPV-pilótaprojektek Magyarországon is megjelentek, például déli gyümölcsösökben és fóliasátras zöldségtermesztésben.

A kapcsolód problémák Magyarországon:

• A hazai gazdák piaci versenyképességét gyengíti, hogy az Európai Unión kívüli importtermékek – például ukrán gabona vagy dél-amerikai baromfi – olcsóbbak, de gyakran alacsonyabb szabályozási normák szerint készülnek.
• Az aszályos nyarak és az egyre szélsőségesebb csapadékeloszlás rontják a terméshozamokat, különösen az Alföldön és a Duna–Tisza közén.
• A vízügyi infrastruktúra elavult, sok helyen hiányzik az öntözés lehetősége, miközben a vízvisszatartás és tározóképzés csak lassan halad.
• A gazdák nehezen tudnak alkalmazkodni a digitális átálláshoz; nem mindenki fér hozzá korszerű technológiákhoz vagy a megfelelő képzésekhez.
• A fiatalok elvándorlása tovább növeli a munkaerőhiányt, és egyelőre kevés az utánpótlás az agráriumban.
• A bürokrácia és adminisztráció sok gazda szerint túl bonyolult, különösen a kisebb családi gazdaságok számára.

A régiós vezetők szerint a regionális mezőgazdasági versenyképességének fokozásában fontos szempont lehet a generációváltás ösztönzése és a vidéki élet vonzóbbá tétele. A véleménytervezet rámutat az új agrárvállalkozók támogatásának, képzésének és mentorálásának szerepére ebben, ami úgy tűnik, elengedhetetlen a jövő mezőgazdaságának fenntartható fejlődéséhez.

Az elfogadott stratégiai dokumentum végső üzenete tehát az, hogy a mezőgazdasági versenyképesség nem csak gazdasági kérdés, hanem társadalmi és környezeti felelősség is. A Régiók Európai Bizottsága ezért egy olyan átfogó uniós agrárstratégiát sürget, amely figyelembe veszi a helyi adottságokat, összehangolja a különféle szakpolitikákat, miközben lehetőséget teremt a gazdák számára, hogy méltányos körülmények között, fenntartható módon folytathassák tevékenységüket.