Megdőlt az évtizedes fogyókúrás tévhit: kiderült, hogyan adhatjuk le a kilókat úgy, hogy nem jönnek vissza

Május 12–15. között Isztambul adott otthont a 33. Európai Elhízástudományi Kongresszusnak (ECO), amelyet az Európai Elhízástudományi Szövetség (EASO) szervezett. A világ egyik legfontosabb testképpel kapcsolatos eseményén klinikai szakemberek, kutatók és egészségpolitikai döntéshozók mutatták be a legújabb eredményeket az elhízás megelőzéséről, kezeléséről és társadalmi hatásairól. Az idei konferencián különösen erős hangsúlyt kaptak azok a kutatások, amelyek az elhízást nem kizárólag egyéni életmódkérdésként, hanem komplex társadalmi, gazdasági és környezeti problémaként vizsgálták.

Az előadások között szerepeltek új eredmények a testsúlycsökkentő gyógyszerek vérnyomásra gyakorolt hatásáról, a munkaidő és az elhízás kapcsolatáról, a gyermekkori túlsúly társadalmi meghatározóiról, valamint a hosszú távú fogyás fenntartásának lehetséges stratégiáiról is. Összegyűjtöttük a legérdekesebb előadásokat a konferenciáról.

A gyors fogyás nem feltétlenül vezet visszahízáshoz

A konferencia talán egyik legérdekesebb előadása egy évtizedes tévhitet döntött meg. A legtöbb diétázó hallotta már a jó tanácsot, hogy lassan haladjon a fogyással, különben visszahízza az összes leadott kilót. Egy norvég randomizált klinikai vizsgálat azonban arra az eredményre jutott, hogy a gyorsabb fogyás nemcsak eredményesebb lehet, hanem tartósabb is.

A kutatásban 284 elhízott felnőtt vett részt, akik közül az egyik csoport gyors fogyást célzó programban, a másik fokozatos fogyást támogató programban vett részt.

A gyors fogyók 16 hét alatt átlagosan testsúlyuk 12,9 százalékát veszítették el, míg a lassabban fogyók 8,1 százalékot. Egy év elteltével a különbség továbbra is fennmaradt: előbbiek átlagosan 14,4 százalékos, utóbbiak 10,5 százalékos súlycsökkenést értek el.

A gyorsabban fogyók ráadásul nagyobb arányban értek el olyan BMI- és derék-körfogat mutatókat, amelyek a későbbi cukorbetegség vagy szív-érrendszeri betegségek alacsonyabb kockázatával társulnak. A kutatók hangsúlyozták azonban, hogy a gyors fogyás nem kontrollálatlan éhezést jelentett, hanem strukturált, szakemberek által felügyelt programokat.

Napi 8500 lépés lehet a tartós fogyás titka?

A fogyókúrázók számára örök kérdés, hogyan lehet megtartani az elért álomsúlyt, hiszen sokak számára ez még nehezebb, mint maga a fogyás. A szakirodalom szerint a túlsúllyal vagy elhízással élők mintegy 80 százaléka néhány éven belül részben vagy teljesen visszahízza a leadott kilókat. Éppen ezért különösen fontos kérdés, hogyan lehet tartós eredményt elérni.

Az olasz és libanoni kutatók által végzett szisztematikus áttekintés és metaanalízis 18 randomizált vizsgálat eredményeit elemezte, ezek közül 14 került be az összesített elemzésbe, összesen 3758 résztvevővel. A vizsgálatokban szereplők átlagéletkora 53 év volt, átlagos BMI-jük pedig 31 körül alakult, vagyis túlsúlyos vagy elhízott emberekről volt szó.

Az életmódváltó programban résztvevők nemcsak diétás tanácsokat kaptak, hanem arra is ösztönözték őket, hogy növeljék napi lépésszámukat. A fogyási szakasz végére átlagosan napi 8454 lépést tettek meg, miközben testsúlyuk átlagosan 4,39 százalékkal csökkent, azaz nagyjából 4 kilogrammot fogytak.

A kutatás legfontosabb eredménye azonban nem a fogyás volt, hanem hogy a résztvevők később is fenntartották a magasabb aktivitást, ezzel pedig a súlyukat is: a súlytartó időszak végén még mindig átlagosan napi 8241 lépést tettek meg, és testsúlyukból átlagosan 3,28 százalékot továbbra is megtartottak. Vagyis bár egy részét ugyan visszaszedték a leadott kilóknak a diéta befejeztével, de messze nem annyit, mint ami általában jellemző.

A kutatók szerint egyértelmű összefüggés látható: akik növelték a napi lépésszámukat a fogyás idején, majd ezt hosszabb távon is fenntartották, kevésbé hízták vissza a leadott súlyt.

Érdekes módon a magasabb lépésszám nem járt együtt nagyobb fogyással a kezdeti szakaszban. A kutatók úgy vélik, ekkor a kalóriabevitel csökkentése fontosabb szerepet játszik, míg a mozgás inkább a súly stabilizálásában lehet kulcsfontosságú. Úgy vélik, a napi 8500 lépés bár nem csodaszer, de hosszú távon olcsó és könnyen megvalósítható stratégia lehet a jojóeffektus ellen.

A hosszabb munkaidő az elhízás egyik rejtett oka lehet

Az elhízással kapcsolatos kutatások túlnyomó többsége hagyományosan az étrendre, a mozgásra vagy az egyéni döntésekre koncentrál. A konferencia egyik előadása azonban azt vizsgálta, vajon a munkakörülmények – különösen a munkaidő hossza – mennyiben járulhatnak hozzá az elhízás kialakulásához.

A kutatók 33 OECD-ország több mint harminc évnyi adatát elemezték. Az eredmények szerint minden 1 százalékos éves munkaidő-csökkenés 0,16 százalékkal alacsonyabb elhízási aránnyal járt együtt. Férfiaknál ez az arány ráadásul még alacsonyabb volt.

Az összefüggés mögött több lehetséges mechanizmus állhat. A hosszabb munkaidő csökkentheti a sportra vagy főzésre fordítható időt, növelheti a stresszt és fokozhatja az energiadús, gyorsan elérhető ételek fogyasztását. Emellett az alvás romlása és a stresszhormonok emelkedése is hozzájárulhat a súlygyarapodáshoz.

A kutatás különösen azért érdekes, mert a nemzeti kalóriabevitel vagy zsírfogyasztás önmagában nem magyarázta jól az elhízási különbségeket az országok között. A szerzők szerint az eredmények arra utalnak, hogy az elhízás ellen folytatott küzdelem nem állhat meg az egyéni életmódváltás ösztönzésénél. A munkaszervezés, a munka-magánélet egyensúlya és a társadalmi struktúrák mind-mind fontos szerepet játszhatnak az elhízás visszaszorításában.

A várandósság alatti lakókörnyezet is meghatározó az elhízásban

A gyermekkori elhízás okairól szóló vitákban gyakran a genetika, a családi étkezési szokások vagy a mozgásszegény életmód kerül fókuszba. Egy amerikai kutatás szerint azonban az elhízás kockázata már jóval a születés előtt is formálódhat és az is befolyásolja a gyerek későbbi hajlamát, hogy milyen környéken él az anya a várandósság idején.

A Kaiser Permanente egészségügyi rendszer adatbázisát használó kutatás 439 001 anya-gyermek pár adatait vizsgálta. A kutatók azt elemezték, hogy milyen kapcsolat van az anya lakókörnyezete és a gyermek későbbi elhízása között. A fókusz az úgynevezett „LILA” területeken volt. Ezek jellemzően alacsony jövedelmű, egészséges élelmiszerekhez korlátozott hozzáférést biztosító környékek.

Az ilyen területeken élő családok számára gyakran nehezebb friss zöldségekhez, gyümölcsökhöz vagy minőségi élelmiszerekhez jutni, viszont nagyobb arányban érhetők el olcsóbb, feldolgozott, magas cukor- vagy zsírtartalmú termékek.

Az elemzés szerint azoknál a gyerekeknél, akiknek édesanyja ilyen környezetben élt várandósság alatt, 30–34 százalékkal magasabb volt az elhízás kockázata kisiskolás korban, mint azoknál, akik jobb élelmiszerellátottságú környéken éltek.

A kutatók szerint ez arra utalhat, hogy a magzati fejlődés időszakában fennálló társadalmi és táplálkozási környezet hosszú távú hatást gyakorolhat az anyagcserére.

Az eredmények egy másik fontos kérdésre is rávilágítanak. Az elhízás elleni küzdelem nem kizárólag egészségügyi ellátási vagy oktatási probléma, hanem társadalmi egyenlőtlenségi kérdés is lehet és a lakhatás, az infrastruktúra és az élelmiszerellátás minősége évtizedekre hatással lehet a gyerekek egészségére.

A gyerekek nyomása miatt vesznek több egészségtelen ételt a szülők

Sok mindenki számára ismerős lehet a boltban, hogy a gyerekek könyörgni kezdenek az édességért, vagy chipsért bevásárlás közben. Egy friss angol kutatás szerint azonban ez jóval többet jelent egyszerű hisztinél. A gyerekek befolyásolják a család vásárlási döntéseit, ami hosszabb távon az elhízási kockázatot is növelheti.

Az 1050 szülő bevonásával készült reprezentatív felmérés szerint a szülők 58 százaléka számolt be arról, hogy gyermekei rendszeresen kérnek egészségtelen élelmiszereket bevásárlás közben. Mindössze 4 százalék mondta azt, hogy gyerekei soha nem tesznek ilyet. A leggyakrabban fagylaltokat, édességeket, cukorkákat vagy kekszeket kértek. A kisebb gyerekek ráadásul jóval intenzívebben próbálták meggyőzni szüleiket, mint a tinédzserek.

A gyerekek különféle stratégiákat alkalmaztak: könyörögtek, hisztiztek, egyszerűen a kosárba tették a termékeket, vagy reklámokra és influenszerekre hivatkoztak. A szülők közel negyede arról számolt be, hogy ezek a helyzetek stresszt, bűntudatot vagy szorongást okoztak számukra.

A kutatás szerint a boltok kialakítása és a marketing kiemelten fontos szerepet játszik abban, hogy a gyerekekre hatást gyakoroljanak. A szemmagasságába helyezett termékek, a rajzfilmfigurás csomagolások és az online reklámok mind növelik a vásárlási nyomást. Az eredmények alapján a szülők 91 százaléka többet költött a tervezettnél gyermekei kérései miatt.

Az elhízás még a liftek tervezését is átírhatja

Az ECO egyik legszokatlanabb előadása azt vizsgálta, hogy az európai liftek kapacitásszámításai mennyire tükrözik a mai lakosság testméreteit. Elsőre apró kérdésnek tűnhet, a kutatók szerint azonban biztonsági és kényelmi következményei is lehetnek az elavult méréseknek.

A liftgyártók ugyanis hagyományosan átlagosan 75 kilogrammos utassúllyal számolnak a maximális kapacitás meghatározásakor. Ez a becslés azonban egyre kevésbé tükrözi a valóságot. Az Egyesült Királyságban például a férfiak átlagos testsúlya az 1970-es évek 75 kilogrammjáról mára 86 kilogrammra nőtt. A kutatás 112 európai lift adatait elemezte, és arra jutott, hogy a gyártók 2002 után gyakorlatilag nem követték tovább az átlagos testsúlynövekedést.

A probléma nem feltétlenül azt jelenti, hogy a liftek veszélyessé váltak, inkább azt, hogy a becsült utasszám és a valós használat között nőhet az eltérés. Ez hosszabb várakozási időt, túlzsúfoltságot és kényelmetlenséget okozhat. A kutatók szerint az új szabványoknak nemcsak a testsúlyt, hanem a testméret-változásokat – például a derékkörfogat növekedését – is figyelembe kellene venniük. 

Mondd el, mit gondolsz: segíts formálni a Pénzcentrum jövőjét!

Segíts nekünk még jobbá tenni a Pénzcentrumot! Egy rövid, anonim kérdőívvel szeretnénk jobban megismerni, hogyan használod az oldalt, milyen témák érdekelnek, és miben fejlődhetnénk tovább. A válaszaid alapján finomítjuk tartalmainkat, rovatainkat, sőt akár új szolgáltatásokat is bevezethetünk, hogy még hasznosabbak legyünk a mindennapi pénzügyi döntéseidben. A kitöltés mindössze 10–12 perc, és minden visszajelzés nagy segítség számunkra.