Döbbenetes figyelmeztetést adott ki a neves szervezet: szinte nincs olyan magyar család, amelyet ne érintene a pusztító kór

A dokumentum rámutat arra, hogy a látványos tudományos előrelépések ellenére betegek millióinak helyzete alig változott, hiszen a diagnózist követően súlyos fizikai, lelki és anyagi terhekkel kell szembenézniük. A WHO becslése alapján minden ötödik embernél alakul ki daganatos megbetegedés élete során. André Ilbawi, a szervezet daganatellenes programjának vezetője kifejtette, hogy a daganatos betegségekről szóló diskurzus évek óta a tudományos fejlődésről, az új technológiákról és a reményről szól, ami ugyan igaz, de mégsem mutatja meg a teljes képet.

Évente mintegy 20,6 millió új megbetegedést és tízmillió halálesetet regisztrálnak világszerte, ez a szám pedig 2050-re akár a 35 milliót is megközelítheti. A globális egyenlőtlenségek rendkívül szembetűnőek, hiszen míg a magasabb jövedelmű országokban az emlőrákkal vagy gyermekkori daganattal diagnosztizált betegek 85 százaléka legalább öt évig életben marad, addig a szegényebb államokban ez az arány harminc százalék alá süllyed.

A gyógyszerekhez való hozzáférés terén is hatalmasak a különbségek. Az alacsony, illetve az alsó-közép jövedelmű országokban a WHO által meghatározott húsz legfontosabb daganatellenes készítménynek mindössze a 9–54 százaléka érhető el, miközben a magas jövedelmű államokban ez az arány 68 és 94 százalék között mozog. Huszonhárom országban egyáltalán nem áll rendelkezésre sugárterápiás ellátás, a szubszaharai Afrikában pedig a regisztrált megbetegedések viszonylag alacsony száma ellenére is rendkívül magas a halálozási arány.

A világ országainak kétharmada nem építi be az onkológiai ellátást az alapvető egészségügyi szolgáltatások körébe, a magas költségek miatt pedig egyes régiókban a betegek akár kilencven százaléka is feladja a kezelést. Egy nemzetközi felmérés szerint a daganatos betegek komoly anyagi nehézségekkel és mentális problémákkal küzdenek, emellett a hozzátartozókra is rendkívüli terhek hárulnak. Abigail Simon-Hart nigériai emlőrák-túlélő és betegjogi aktivista elmondta, hogy sok családban a szülők kénytelenek választani a gyógykezelés és a gyermekük taníttatása között, ráadásul bizonyos közösségekben a diagnózist kísérő társadalmi megbélyegzés is végzetes következményekkel járhat.

A jelentés ugyanakkor pozitív eredményekről is beszámol, hiszen reális esély mutatkozik a méhnyakrák teljes felszámolására, globálisan csökken a dohányzás mértéke, és az országok többsége már rendelkezik nemzeti daganatellenes cselekvési tervvel. Isabelle Soerjomataram, a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség szakértője kiemelte, hogy tíz új daganatos esetből négy olyan kockázati tényezőkre vezethető vissza, amelyek megelőzése vagy kezelése már ismert, mint például a dohányzás, a fertőzések, az alkoholfogyasztás vagy a túlsúly.

A WHO szakértői arra szólították fel a kormányokat, hogy a támogató és kiegészítő ellátást kezeljék a gyógyítással egyenrangúként, és biztosítsák a teljes onkológiai ellátási lánc finanszírozását a megelőzéstől és a diagnosztikától kezdve a tényleges kezelésig.