Sok magyar kínját állíthatná meg: ezt a jolly jokert valamiért nem játsszák ki az egészségügyben

Pénzcentrum: A lelki egészség meglehetősen tág fogalom. Hogy lehetne definiálni?

Wernigg Róbert: Igen, a lelki egészség nagyon komplex dolog. Az az állapot, amikor az egyén a szellemi átélésének teljes birtokában van, ami az élet teljességének kibontakozásához vezet. Ennek összetevői az érzelmi működés egyensúlya, a világgal való pozitív kapcsolat. A gondolkodás, logika, realitásérzék működése, a kapcsolatok szabályozottsága, a reális önkép, cselekvőképesség, rugalmasság. Hogy az egyén döntései a helyzeteknek megfelelőek legyenek. Az egyéni mellett, társas, csoportszintű és egy adott társadalomra is jellemző faktorokból áll.

Mennyire tudjuk ezt megtartani a mai zaklatott világan? Milyen kihívások érik a lelki egészségünket?

Napjainkban számtalan kihívás ér minket e téren. Az elmúlt 50 évben rengeteget változott a világ, sok – korábban tabunak hitt – dolog megdőlt. Eltűnt az a biztonság, ami a második világháború végétől egészen a közelmúltig meghatározta a gondolkodásunkat. Évtizedeken keresztül elképzelhetetlen volt egy európai háború, vagy egy világjárvány. Ezekre nem vagyunk felkészülve lelkileg. A határainkon dúló háború sokkolt minket. A borzalmas pusztítás képei és következményei betolakodnak a mindennapjainkba.

Szintén óriási biztonságot adott a sokféle védőoltás a 20 században, amit a Covid – amikor tehetetlenül néztük végig embertársaink százezreinek halálát – lenullázott. Szétporladt a tévhitünk, hogy mindenható eszközökkel rendelkezünk. A valóságban és a képernyőkön üres utcákat, kihalt városokat láttunk, mintha egy sci-fit néztünk volna, legtöbbünk életében először. Kézzelfoghatóvá és átélhetővé vált a klímaváltozás is az egyén számára. Gyerekkoromban szánkóztunk és korcsolyáztunk, most gyermekeimmel el kell utaznom Ausztriába, vagy Szlovákiába, hogy havat lássanak. 

Emellett ránk tört a „poszt realista világ”, amiben eltűntek a biztos kapaszkodók: nem tudjuk, hogy mi a valóság, hol kezdődik a kreált valóság. Vagyis az internet megjelenése miatt gyengült az objektív valóságérzékelésünk. Egy példa: a Facebook-on mindenki a szépet és jót posztolja magáról, csupa boldog, felhőtlen emberrel találkozunk. Nagyon nyomasztó tud lenni, amikor ezt összehasonlítjuk a saját „szürke mindennapjainkkal”. És akkor a mesterséges intelligenciáról  és a fake news cunamiról nem is beszéltem. 

A mindennapok kényelme, a művi környezetben élés miatt nem vagyunk kiszolgáltatva a természetnek, viszont nem is kapcsolódunk hozzá. Pedig – triviális példa – egy egyszerű erdei séta milyen jót tesz a lelki egyensúlyunknak.

Miként csapódik le mindez Magyarországon?

Hadd kezdjem egy nagyléptékű pozitív változással: az öngyilkosság arányában a 80 -as évek közepén még világelsők voltunk. Akkor már kiláttunk „nyugatra”, volt összehasonlítási alapunk, ez tehetetlenné, frusztrálttá tett minket társadalmi szinten a létező szocializmus realitásával szembesülve. A rossz táplálkozás, mozgáshiány, alkoholizmus, dohányzás szintén drasztikusan hozzájárultak a széles körű depresszióhoz, ami az öngyilkosság egyik fő kiváltó oka. E téren az elmúlt 30 évben elindult egy – világszinten csaknem egyedülálló – javulás: egyharmadára esett vissza az öngyilkosságok száma és aránya.

Ehhez a rendszerváltáson kívül az egészségtudatos életmód elterjedése, az antidepresszánsok használata, a korai felismerés nagyobb aránya, az orvosok és a társadalom tudatosabb hozzáállása mind hozzájárult. 

Szintén jó hír, hogy a mentális problémák arányát egy közelmúltbeli OECD jelentésben Magyarországon kisebb súlyúnak találták, mint a környező országokban. Igaz, nem tudjuk, hogy ez valós különbségeket, vagy az észlelés, felismerés különbségeit takarja, különösen azzal az OECD adattal szembeállítva, mely szerint, bár Magyarországon viszonylag alacsony a kielégítetlen egészségügyi szükségletek aránya, azonban annak jelentős része a mentális egészség területén tapasztalható.

Az elmúlt 25 évben több öngyilkosság megelőzési program volt eredményes, főleg vidéken. A Norvég Alap támogatásával megindult a lelki egészségközpontok kialakítása. Több, mint száz ilyen központ jött létre országszerte, amelyekben közösségépítés, együttműködés alakult ki a veszélyeztettet csoportok számára. Sajnos, a kockázatcsökkenés tendenciája a Covid alatt megtört, elsősorban a fiatalok körében, akinek szinte lenullázódtak a személyes kapcsolatai a világjárvánnyal járó korlátozások időszaka alatt. Ez nem magyar sajátosság, hanem világjelenség.  

Számos területen van viszont még hova fejlődnünk: az alkoholizmus, a dohányzás, a mozgásszegény életmód, az egészségtelen táplálkozás mind-mind rontják - a fizikai mellett - a lelki egészséget is.

Egyéni és társadalmi szinten is fontos lenne az asszertivitás: az a fajta kommunikáció, amikor a saját érdekeimet úgy tudom érvényesíteni, hogy közben mások érdekeit is tiszteletben tartom, és pozitív kapcsolatok kiépítésére törekszem. Ez a lelki egészség „jolly jokere”. Természetesen ennek kialakítását az óvodás, kisiskolás korban kell elkezdeni. Erre is találhatunk jó példákat: több gyermekintézményben a napot reggeli beszélgetéssel indítják, ahol az egyik téma, a „mit szeretek a másikban”. Ezt örömmel látnám országosan.

Miben segíthet az egészségügyi rendszer?

Rengeteget. Adatokkal alátámasztott tény, hogy ha a háziorvos fel van készítve a mentális zavarok felismerésére és gyógyszeres vagy pszichoterápiás kezelésére, vagy a megfelelő szakemberhez küldésre, akkor az öngyilkosságok 40-50%-át meg lehetne előzni. A reménytelenséget (ami az öngyilkosság egyik leggyakoribb oka) egy egyszerű, négy kérdésből álló kérdőívvel ki lehet szűrni.

Az életmóddal kapcsolatos tudatos döntések, melyben az alapellátás szintén támogatást nyújthat, egyaránt javíthatják a testi és lelki egészséget.

Kevésbé ismert terület, de a közvetlen környezetnek szintén nagy szerepe van a lelki egészségünkben, értve ezalatt a zöld és az épített környezetet is. Elindult például a kórházi kertek, parkok kialakítása. Túl az egészségügyön, a mindennapokban sokat segíthetnek a mentálisan egészségtudatos és családbarát munkahelyek, iskolák. Semmiképpen nem szabad megfeledkezni a spirituális élet pozitív hatásáról sem.