Világjárvány a fejünkben: soha nem látott számokat közölt a WHO

A Egészségügyi Világszervezet (WHO) által kiadott két új jelentés – a World mental health today és a Mental Health Atlas 2024 – rávilágít, hogy a szorongás és depresszió minden országban és közösségben rendkívül elterjedt, kortól és jövedelmi szinttől függetlenül. Ezek a betegségek a tartós rokkantság második leggyakoribb okai, és jelentősen hozzájárulnak az egészséges életévek elvesztéséhez.

A jelentések szerint a mentális betegségek előfordulása nemenként változhat, de összességében a nőket aránytalanul nagyobb mértékben érintik. Mind a férfiak, mind a nők körében a szorongásos és depressziós zavarok a leggyakoribbak.

Az öngyilkosság továbbra is súlyos probléma, 2021-ben becslések szerint 727 000 életet követelt. A jelenlegi tendenciák alapján 2030-ig csak 12%-os csökkenés várható, ami messze elmarad az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljában kitűzött egyharmados csökkentéstől.

A mentális betegségek gazdasági hatása megdöbbentő: a depresszió és szorongás évente körülbelül 1 billió dollárjába kerül a világgazdaságnak. Bár az egészségügyi költségek jelentősek, a közvetett költségek – különösen a termelékenység csökkenése miatt – sokkal nagyobbak.

A 2024-es Mental Health Atlas szerint a kormányzati kiadások a mentális egészségügyre továbbra is a teljes egészségügyi költségvetés mindössze 2%-át teszik ki – ez 2017 óta változatlan. Az országok közötti különbségek hatalmasak: míg a magas jövedelmű országok akár 65 dollárt is költenek fejenként mentális egészségügyre, az alacsony jövedelmű országokban ez az összeg mindössze 0,04 dollár.

A mentális egészségügyi szolgáltatások reformja lassan halad. A közösségi alapú ellátási modellekre való teljes átállást a országok kevesebb mint 10%-a valósította meg. A fekvőbeteg-ellátás továbbra is nagymértékben a pszichiátriai kórházakra támaszkodik, a felvételek közel fele kényszerkezelés, és több mint 20%-uk egy évnél tovább tart.

Biztatónak mondható, hogy a legtöbb ország működtet mentális egészségfejlesztési kezdeményezéseket, például korai gyermekkori fejlesztési, iskolai mentálhigiénés és öngyilkosság-megelőzési programokat. Az országok több mint 80%-a nyújt mentális egészségügyi és pszichoszociális támogatást vészhelyzetek esetén, szemben a 2020-as 39%-kal.