Tovább eszkalálódik az iráni háború, de már keresik a kiutat: a Hormuzi-szoros jövőjéről is tárgyalnak

Az amerikai Központi Parancsnokság (CENTCOM) tájékoztatása szerint szerdán éjjel, egy mintegy egy órán át tartó művelet során az Iráni Forradalmi Gárda (IRGC) tucatnyi létesítményét, köztük katonai parancsnoki központokat, rakéta- és drónbázisokat, valamint partvédelmi rendszereket semmisítettek meg. Az iráni állami média jelentése alapján a támadások érintették az olajipar szempontjából kulcsfontosságú Kesm- és Ábádán-szigetet is az ország délnyugati részén, ahol a csapásokban három civil, köztük egy kétéves gyermek is életét vesztette - írja a BBC.

Az amerikai akció közvetlen válasz volt azokra a keddi iráni ballisztikus rakéta- és dróntámadásokra, amelyek jordániai amerikai bázisokat, valamint a Hormuzi-szorosban haladó olajszállító hajókat vettek célba. A CENTCOM közlése szerint az amerikai erőkre kilőtt összes iráni rakétát sikeresen elfogták, mielőtt azok célt értek volna.

A konfliktus kiterjedését mutatja, hogy az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia most először hajtott végre közös, összehangolt légicsapásokat az Irán által támogatott iraki milíciák ellen. A síita fegyveres csoportokat tömörítő Népi Mozgósítási Erők (PMF) bázisait ért támadásban a szervezet legalább húsz tagja meghalt. Bár az iraki elnökség az ország szuverenitásának súlyos megsértéseként ítélte el az akciót, Donald Trump amerikai elnök kijelentette, hogy a lépést előre egyeztették a bagdadi kormánnyal.

A harci cselekmények a térség más államaira is átterjedtek. A jordániai fegyveres erők öt, az ország területe felé tartó iráni rakétát lőttek le, míg az amerikai szövetségesnek számító Egyiptom kormánya arról számolt be, hogy története során először érte közvetlen támadás az országot, miután az egyik kikötőjükben egy drón tüzet okozott.

Az áprilisi tűzszünet júniusi összeomlása után kiújult, heves katonai összecsapások ellenére a színfalak mögött zajlanak a diplomáciai egyeztetések. Kiszivárgott amerikai kormányzati információk szerint a szaúdi védelmi miniszter a közelmúltbeli washingtoni találkozóján egyértelműen jelezte, hogy Rijád a regionális feszültség enyhítésére törekszik.

Van kiút a háborúból?

A CNN eközben friss elemzésében arra keresi a választ, milyen lehetőségek vannak a háború befejezésére. Az Egyesült Államok és Irán közötti fegyveres konfliktus elhúzódása, valamint a Hormuzi-szoros iráni blokádja súlyos globális gazdasági következményekkel jár, ami új diplomáciai utak keresésére kényszeríti az érintett feleket.

A katonai nyomásgyakorlás ellenére Teherán továbbra is akadályozza a szabad hajózást a Hormuzi-szorosban. A konfliktus elhúzódása komoly belpolitikai kockázatot jelent a republikánusok számára a novemberi félidős választások közeledtével, mivel az elnök Irán-politikájának és az üzemanyagárak kezelésének lakossági támogatottsága 30 százalék alá süllyedt.

A globális kőolajtartalékok csökkenése és a nyersolaj hordónkénti árának 90 dollár fölé emelkedése drasztikusan növeli a nemzetközi nyomást a helyzet rendezésére. Az európai országok az egekbe szökő megélhetési költségekkel és a fenyegető energiahiánnyal küzdenek, míg a Perzsa-öböl menti államok gazdaságát a turizmus és a kereskedelem visszaesése sújtja. Ez a fokozódó gazdasági teher arra kényszeríti a harmadik feleket, hogy aktívabban lépjenek fel a diplomáciai megoldás kikényszerítése érdekében.

A színfalak mögött Omán közvetítésével már megindultak az egyeztetések egy új regionális tengerészeti felügyeleti modellről. Bár a nemzetközi jog értelmében a tengeri szorosokban biztosítani kell a békés áthaladás jogát, és Omán ellenzi az Irán által követelt klasszikus tranzitdíjat, a felek egy kompromisszumos megoldáson dolgoznak. Ennek alapját egy úgynevezett tengerészeti szolgáltatási díj bevezetése képezné az áthaladó tankerhajók számára.

A kidolgozás alatt álló koncepció szerint az újonnan bevezetendő 'Hormuz-díjat' nem vámként, hanem a vízi út fenntartásáért és a nemzetközi intézményi kezelésért fizetett hozzájárulásként szednék be a Perzsa-öböl menti államok. A modell a Malakka-szorosban, illetve a rotterdami kikötőben alkalmazott fenntarthatósági és tranzitdíjakhoz hasonlóan működne. A számítások szerint a rendszer jelentős bevételt termelne egy új regionális felügyeleti szerv számára, ami a nemzetközi piacok számára is elfogadható lenne, hiszen a hordónkénti minimális felár kifizetése gazdaságilag jóval kedvezőbb az olajárak jelenlegi drasztikus ingadozásánál.

Teherán számára az új tengerészeti modell elfogadása stratégiai győzelemként lenne kommunikálható, amellyel demonstrálhatná, hogy a háborút követően a szoros státusza nem tér vissza a korábbi állapotba, és Irán megőrizte regionális befolyását. Eközben az európai hatalmak is jelezték részvételi szándékukat a tengeri forgalom biztonságának garantálásában, és felajánlották saját, jelentős aknamentesítő kapacitásaik bevetését a szorosban. Ezt a technikai és katonai segítséget ugyanakkor a harci cselekmények teljes beszüntetéséhez kötötték.