Veszélyben a magyarok uniós pénzei? Elképesztő követeléssel állt elő az öt leggazdagabb tagállam

A konfliktus gyökere, hogy a Bizottság még 2025 nyarán bemutatott, a jelenleginél nominálisan mintegy hatvan százalékkal nagyobb tervezete egyszerre próbálja finanszírozni a hagyományos uniós politikákat és az új kihívásokat. Az olyan új prioritások mellett, mint az iparpolitika, a közös védelem, a technológiai fejlesztések vagy a bővítés, el kell kezdeni a koronavírus-járvány utáni helyreállítási alap hiteleinek törlesztését is. A nettó befizető országok – Németország, Dánia, Finnország, Hollandia és Ausztria – azonban úgy vélik, hogy a tagállami takarékossági intézkedések idején Brüsszel sem növelheti automatikusan a kiadásait.

Ez az öt állam nem a teljes büdzsét vágná vissza, hanem annak szerkezetét alakítaná át. A javasolt keretet százmilliárd eurókkal csökkentenék úgy, hogy az automatikusan kiosztott támogatások helyett a közös védelemre, az innovációra és az illegális migráció megfékezésére fókuszálnának. A Bizottság egyúttal egyszerűsítené is a rendszert, és nagyobb nemzeti programokba vonná össze a kohéziós és agrárpolitikai források egy részét. Ez az elképzelés komoly ellenállást vált ki a nettó kedvezményezett közép- és kelet-európai tagállamok, valamint a mezőgazdasági nagyhatalmak körében, miközben az Európai Parlament attól tart, hogy az összevonással túl nagy hatalom összpontosulna a tagállami kormányok kezében.

A bevételi oldalon sem könnyebb kompromisszumot találni. A brüsszeli testület új saját források – például az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerből (ETS) származó bevételek, a karbonvámok (CBAM) és a nagyvállalati hozzájárulások – bevezetésével csökkentené a tagállami befizetésektől való függést. Mivel az uniós bevételek növelése a nemzeti parlamentekben könnyen új adóként csapódik le, a befizetők egy része inkább a meglévő kiadások átrendezését szorgalmazza. A pénzügyi mozgástér növelésére Spanyolország felvetette, hogy a helyreállítási hitel törlesztését tolják ki 2058-ig, ami mintegy hetvenmilliárd eurót szabadíthatna fel a következő hétéves ciklusban.

Mivel a végső alkuhoz mind a 27 tagállam beleegyezése szükséges, egyetlen kormány is képes blokkolni a folyamatot, így a magyar pozíció is kulcsfontosságú. António Costa, az Európai Tanács elnöke szeptember elején Budapesten egyeztetett Magyar Péter miniszterelnökkel a költségvetésről és a bővítésről. A kormányfő a találkozó után egyértelművé tette, hogy csak olyan megállapodást támogat, amely megfelel a magyar érdekeknek. Budapest számára a legfőbb kérdés a kohéziós és mezőgazdasági források súlya marad, valamint az, hogy a jövőben milyen jogállamisági és teljesítési feltételekhez kötik az uniós pénzek kifizetését.

Az idő rendkívül szorít, hiszen az uniós vezetők célja, hogy még idén, 2026 végéig megszülessen a politikai megállapodás. A 2028-as indulásig ugyanis az Európai Parlament jóváhagyására és a saját forrásokról szóló döntés nemzeti ratifikációjára is szükség van. Az idei ősz három egymást követő csúcstalálkozója ezért vízválasztó lesz. A következő hónapokban dől el, hogy az EU képes-e új bevételi forrásokat bevonni, vagy a hagyományos támogatási modell feláldozásával kell előteremtenie a védelmi és versenyképességi feladatokhoz elengedhetetlen forrásokat.