Történelmi összeomlás előtt a német óriáspárt: beleremeghet a kancellár széke is

Noha az Alternatíva Németországért (AfD) két hete megnyerte a szász-anhalti választásokat, a kormányalakítás továbbra is várat magára. A pártnak nincs abszolút többsége, egyetlen potenciális partnere, a Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) pedig egyelőre elzárkózik a formális koalíciótól.

A viszonyt tovább rontotta, hogy az AfD ragaszkodik saját miniszterelnök-jelöltjéhez, ráadásul a két párt élesen összekülönbözött egy helyi fegyvergyár építése kapcsán is. A vitát az AfD részéről rasszista megjegyzések is kísérték a BSW vezetőire nézve, így a magdeburgi törvényhozásban folytatódik a huzavona, és az előrehozott választások lehetősége sem kizárt.

A politikai figyelem azonban ma már Berlinre és Mecklenburg-Előpomerániára irányul. A fővárosban – ahol a legutóbbi, 2023-as megismételt választás után most járt le a rendes ciklus – a kampányt alapvetően a lakhatási válság és a vezető politikusokat érintő botrányok határozták meg.

A CDU-s főpolgármester, Kai Wegner kénytelen volt visszalépni az újraválasztástól, miután kiderült, hogy egy terrortámadás gyanúját felvető, kiterjedt januári áramszünet idején a válságkezelés helyett teniszezni volt. A szociáldemokrata (SPD) csúcsjelölt kampányát pedig egy friss, korrupciógyanús házkutatás árnyékolja be.

A berliniek számára a legfőbb kérdés az elszabadult albérletárak megfékezése és az új lakások építése, amelynek szimbolikus vitaterepe az egykori Tempelhof repülőtér beépítése lett. A felmérések szerint a választók a lakhatás kérdésében leginkább a bérletidíj-befagyasztást ígérő, progresszív Baloldalban (Die Linke) bíznak, míg a közbiztonság javítását – különösen egy nyári, halálos kimenetelű késes terrortámadás után – a CDU-tól várják.

A pártpaletta rendkívül megosztott, a Baloldal és a CDU 20–21 százalék körüli eredménnyel verseng az első helyért, szorosan a nyomukban a 18 százalékos AfD-vel. A fősodorbeli pártok elzárkózása miatt a legvalószínűbb forgatókönyv egy baloldali–zöld–szociáldemokrata koalíció megalakulása, amely esetleg a CDU-val egészülhet ki.

- jegyzi meg a cikkben a Portfolio.

Míg Berlinben többesélyes a küzdelem, Mecklenburg-Előpomerániában egyértelműen kétpólusúvá vált a verseny. A tartományt 1998 óta irányító SPD rendkívül személyre szabott kampánnyal próbálja megtartani a hatalmat, Manuela Schwesig jelenlegi miniszterelnök magát az AfD egyetlen gátjaként pozicionálta. A stratégia látszólag működik, a felmérések szerint az AfD-től tartó szavazók tömegesen álltak be a szociáldemokraták mögé, így a két párt fej fej mellett, 36–37 százalékon áll.

Az SPD megerősödésének legnagyobb kárvallottja Friedrich Merz kancellár pártja, a CDU. A kereszténydemokraták támogatottsága 6–7 százalékra zuhant a tartományban, ami azt jelenti, hogy a német újraegyesítés óta először reális esély van arra, hogy a párt kiesik egy tartományi parlamentből.

Egy ilyen történelmi kudarc nemcsak a helyi szervezeteket rázná meg, de a kancellár párton belüli pozícióját és politikai túlélését is súlyosan veszélyeztetné a következő napokban.

Magyar szakértő a Pénzcentrumnak az AfD erősödéséről

A mostani választási eredmény azért sem tekinthető teljes meglepetésnek, mert az AfD szász-anhalti hatalomra kerülésének lehetőségével már hónapokkal korábban is számoltak a szakértők. A Pénzcentrum  júliusban Hevő Péterrel, az ELTE Politikai és Nemzetközi Tanulmányok Intézetének oktatójával elemezte, milyen következményekkel járhatna egy esetleges AfD-kormány Németország és Magyarország számára.

A szakértő akkor arra figyelmeztetett, hogy amennyiben az AfD néhány százalékponttal tovább erősödik, miközben több kisebb párt nem éri el az ötszázalékos parlamenti küszöböt, akár a szavazatok felénél kevesebbel is megszerezheti a mandátumok abszolút többségét Szász-Anhaltban. Ebben az esetben nem lenne szüksége koalíciós partnerre, vagyis megkerülhetné a többi párt által fenntartott politikai tűzfalat.

 Hevő Péter ugyanakkor hangsúlyozta: a tartományi kormányzás nem jelentene korlátlan hatalmat, az AfD számos fontos ígéretét – köztük a bevándorláspolitikai szigorításokat – nem tudná saját hatáskörben végrehajtani. Egy radikális gazdaságpolitikai fordulat viszont a német ipart, ezen keresztül pedig Magyarországot is érzékenyen érinthetné, mivel a magyar gazdaság erősen kötődik a német autó- és gyógyszeriparhoz.