Putyin birodalmi álma újabb háborúba sodorhatja a kontinenst? Egy balti állam lehet a következő célpont

A történelem megmutatta, hogy Oroszország létezésének alapfeltétele a folyamatos terjeszkedés. Vlagyimir Putyin esetében ezt tovább erősíti a Szovjetunió összeomlása miatti frusztráció és az "orosz világ" (russzkij mir) ideológiája, amely szerint minden olyan terület Oroszországhoz tartozik, ahol valaha oroszok éltek. Ennek a birodalomnak a visszaállítása mindennél fontosabb az orosz elnök számára, még akkor is, ha ez emberéletek millióiba kerül.

Az orosz elnök ugyanakkor tisztában van azzal, hogy egy Európa elleni nyílt támadás megsemmisítő vereséget jelentene számára, ezért elsődleges célja a NATO meggyengítése és megosztása. Ebben a törekvésében akaratlanul is partnerekre talál egyes nyugati vezetőkben, például Donald Trumpban, akinek hatalmi megfontolásból tett nyilatkozatai és lépései rendszeresen aláássák a szövetség hitelességét. Ez a fajta megosztottság pedig csak felbátorítja Moszkvát.

Bár egy közvetlen, NATO elleni támadás valószínűtlen, egy korlátozott akcióval Oroszország könnyen tesztelheti a szövetség reakcióját. A legkézenfekvőbb célpont az észt határon fekvő, orosz többségű Narva városa. Egy kelet-ukrajnaihoz hasonló forgatókönyv, vagyis egy önhatalmúlag kikiáltott "népköztársaság" és azonosítatlan fegyveresek megjelenése komoly dilemma elé állítaná a szövetséget. A Nyugat Ukrajna kapcsán már bizonyította a határozatlanságát, hiszen a Krím 2014-es annektálásának eltűrése és az ukrán haderő támogatásának tudatos korlátozása is a megbékéltetési politika kudarcos példái közé tartozik. Winston Churchill szavaival élve, aki a háború és a szégyen között az utóbbit választja, végül a háborút is megkapja.

Ha Oroszország sikert érne el Narvánál azért, mert a távolabbi NATO-tagállamok nem kockáztatnának meg egy fegyveres konfliktust egy kisvárosért, az a védelmi rendszer összeomlásához vezetne. A Kreml ebből azt az üzenetet olvasná ki, hogy bármit megtehet, és legközelebb már egy nagyobb szabású támadással próbálkozna. A NATO-nak ezért egyértelművé kell tennie, hogy a legkisebb, akár burkolt támadás esetén is életbe lép a kölcsönös védelemről szóló 5. cikkely. Ha ebben a kérdésben nem sikerül teljes konszenzusra jutni, a közvetlenül fenyegetett országoknak – a balti államoknak, Lengyelországnak és Romániának – kell kinyilvánítaniuk, hogy agresszió esetén közösen és azonnal fegyveres választ adnak.

Az azonnali, csírájában elfojtott ellenlépés nem eszkalálja, hanem éppen ellenkezőleg, megakadályozza a nagyobb háború kialakulását. Egy majdani békemegállapodás során olyan biztonsági rendszert kell kiépíteni, amely figyelembe veszi Oroszország valós érdekeit is, de ehhez előbb rá kell kényszeríteni Moszkvát a terjeszkedés feladására. A hiteles elrettentés két pilléren, a katonai erőn és a határozott akaraton nyugszik. Míg az erő a Nyugat rendelkezésére áll, a határozott akarat egyelőre hiányzik.