Vadiúj elemzés sürgeti a döntéshozókat: emelni kéne a nyugdíjkorhatárt - ezek az idősek maradnának még 2 évig a munkaerőpiacon

A 2014-ben, Angela Merkel kancellársága alatt bevezetett szabályozás lehetővé teszi, hogy a legalább 45 év szolgálati idővel rendelkező munkavállalók levonások nélkül vonulhassanak korai öregségi nyugdíjba. Bár a köznyelvben továbbra is "63 éves nyugdíjként" emlegetik a rendszert, a legkorábbi igénybevételi korhatár az 1964 után születettek számára már betöltött 65 év. A közgazdászok régóta bírálják ezt a megoldást. Monika Schnitzer, a Gazdasági Szakértői Tanács elnöke szerint a szabályozás rossz ösztönzőket teremt az elöregedő társadalomban, és tovább súlyosbítja a munkaerőhiányt.

A DIW kutatói az 1957-es születési évjáratot elemezték, amely a legfiatalabb, teljes egészében már nyugdíjba vonult korosztály. Számításaik szerint a levonásmentes korhatár előtti nyugdíjazás nélkül az állami nyugdíjbiztosítási kassza az érintett korosztály teljes nyugdíjfolyósítási időszakára vetítve mintegy 10,4 milliárd eurót takaríthatna meg. Bár az egészség- és ápolásbiztosítási járulékbevételek, valamint az adóbevételek csökkenése ezt részben ellensúlyozná, a költségvetés nettó megtakarítása így is elérné a 9,5 milliárd eurót évjáratonként. Ez jelentős összeg egy olyan országban, ahol 2025-ben már jóval több mint 120 milliárd eurónyi adóbevételt kellett átcsoportosítani a nyugdíjkasszába.

A költségvetési egyenleg javulása mellett a munkaerőpiaci hatások is figyelemre méltók. A szabályozás eltörlésével évjáratonként mintegy 125 ezer teljes munkaidős álláshely maradhatna meg a gazdaságban. Abban a szélsőséges esetben pedig, ha minden érintett a törvényes nyugdíjkorhatárig dolgozna, ez a szám a 300 ezer főt is meghaladhatná.

A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy a kedvezmény nem a valóban rászorulókat segíti. A politikai indoklás szerint a hosszú és megterhelő munkaévek után járna a korábbi nyugdíjba vonulás lehetősége, a statisztikák azonban cáfolják ezt az elképzelést. A kedvezményezettek többsége ugyanis töretlen életpályával rendelkező, az átlagosnál magasabb nyugdíjra jogosult férfi, akinek a havi járandósága átlagosan 1650 euró körül alakul, ami messze meghaladja az azonos korú nyugdíjasok átlagát. Ráadásul a kedvezményt igénybe vevők mintegy negyede a nyugdíjazás után is tovább dolgozik, jellemzően részmunkaidős állásokban. Ezzel szemben a nehéz fizikai munka miatt egészségileg valóban kimerült munkavállalók gyakran el sem érik a szükséges 45 éves szolgálati időt, mert korábban kiszorulnak a munkaerőpiacról.

A kutatók éppen ezért nem az azonnali és teljes eltörlés mellett érvelnek, hanem célzottabb megoldásokat javasolnak. A kedvezményt például azokra korlátoznák, akik egészségügyi okokból ténylegesen képtelenek a törvényes korhatárig dolgozni, vagy bevezetnének egy jövedelmi küszöböt, hogy elsősorban az alacsony keresetűek részesülhessenek a támogatásból. Emellett a szakértők a minimálnyugdíj-kiegészítés összegének emelését vagy a jogosultak körének kiterjesztését is felvetik az esetleges nyugdíjveszteségek kompenzálására.