A szemünk láttára omlik össze az USA világuralma: ez még nagyon sokba fog kerülni Donald Trumpnak - beláthatatlanok a következmények

Nyolc évtizeden át az Egyesült Államok példátlan, több mint ötven országból álló globális biztonsági hálózata fontosabb volt a puszta katonai erőnél. Ezzel a szövetségi rendszerrel ugyanis sem Kína, sem Oroszország nem vehette fel a versenyt. Bár a fenntartás költségeit több amerikai elnök is bírálta, a nemzetközi válságok idején Washington mindig erre hálózatra támaszkodott. Az 1991-es öbölháborúban, sőt még a sokkal megosztóbb 2000-es évekbeli iraki invázió során is az amerikai hatalom többnemzetiségű koalíciókon keresztül érvényesült az egyoldalú lépések helyett.

A jelenlegi helyzet azonban ettől élesen eltér. Az Irán körüli feszültség növekedésével a Trump-adminisztráció arra kérte szövetségeseit, hogy segítsenek biztosítani a globális olaj- és földgázkereskedelem szempontjából kritikus Hormuzi-szorost. A hagyományos partnerek – köztük a legfőbb európai hatalmak és Ausztrália – reakciója azonban elutasító vagy erősen habozó volt. Ennek nyomán sorra hárították el a részvételt a közös katonai misszióban.

Ez a vonakodás jórészt annak az eredménye, hogy az elmúlt években Donald Trump és politikai bázisa nyíltan megkérdőjelezte a biztonsági kötelezettségvállalásokat. A szövetségeket stratégiai előny helyett inkább teherként kezelték - fogalmaz Carla Norrlöf. A mostani válság azonban már túlnőtt az egyszerű passzivitáson, és egy sokkal mélyebb történelmi változást indított el.

Az egyre súlyosbodó energiakrízis, vagyis a 100 dollár fölé kúszó olaj- és a megugró földgázárak lépéskényszerbe hozták az érintett országokat. Ennek hatására több európai partner, például Franciaország és Olaszország a közös fellépés helyett elkezdte a közvetlen tárgyalások lehetőségét keresni Iránnal. Ezzel a saját kereskedelmi hajóik védelmét kívánják biztosítani. Bár az egyeztetések még csak az elején járnak, már maga a tény is sokatmondó. A szövetségesek ugyanis épp azzal az állammal keresnek egyezséget, amellyel az Egyesült Államok nyílt konfliktusban áll.

Ez a magatartás alapjaiban ássa alá a kollektív biztonságot. Az amerikai vezetés évtizedeken át éppen azért igyekezett megakadályozni az ellenségekkel kötött különalkukat, mert amint a tagállamok egyéni utakon kezdenek járni, a szövetség jellege megváltozik. Egy összehangolt védelmi hálózatból pillanatok alatt a nemzeti stratégiák laza halmazává silányul.

A szövetségi rendszerek ritkán omlanak össze egyik pillanatról a másikra, sokkal inkább lassan erodálódnak - fogalmaz a szakértő. Ha azonban az európai államoknak sikerül saját garanciákat kialkudniuk Iránnal az amerikai keretrendszer megkerülésével, az a Washington-központú globális biztonsági struktúra szétesésének egyértelmű kezdete. E hálózat elvesztésével az Egyesült Államoknak egy sokkal ismeretlenebb és barátságtalanabb világrenddel kell majd szembenéznie. Ebben az új rendszerben pedig generációk óta először már nem ő lesz a formáló, hegemón hatalom.