Jemenből csatlakozott az orosz hadsereghez ez az arab férfi: a legrosszabb rémálma vált valóra

A The Guardian hosszú riportban mutatta be, hogyan váltak jemeni fiatalok az orosz hadsereg toborzási gépezetének új célpontjaivá. A történet nem egyedi, de megrázóan illusztrálja, milyen könnyen sodródnak kiszolgáltatott emberek egy olyan háborúba, amelyhez semmi közük.

A lap szerint Oroszország a háború negyedik évére egyre agresszívebben keresi a külföldi harcosokat. A becslések 20 ezer külföldi katonáról szólnak, akik Nepáltól Kubáig, Dél‑Afrikától Észak‑Koreáig érkeztek. A hivatalos kommunikáció „önkéntességről” beszél, a gyakorlat azonban inkább a kiszolgáltatottságra épülő toborzás.

A Közel‑Keleten – így Jemenben is – közvetítők és online csatornák ígérnek fizetést, útlevelet, gyorsított állampolgárságot. A Guardian által bemutatott esetek alapján ezek a szerződések gyakran egyévesnek tűnnek, de a valóságban a 2022‑es orosz rendelet miatt a katonák a háború végéig bent ragadhatnak.

A cikk rámutat: a jemeni háború és gazdasági összeomlás olyan helyzetet teremtett, ahol a fiatalok számára a több ezer dolláros fizetés életmentő lehetőségnek tűnik. A Guardian által megszólaltatott Ali Alsabahi, a Jemeni Migránsok Nemzetközi Szövetségének vezetője szerint már több száz jemeni indult útnak Oroszország felé – sokan közülük eltűntek vagy meghaltak.

A beszámolók alapján legalább 24 jemeni vesztette életét, és többeket eltűntként tartanak nyilván. Két név különösen gyakran előkerül: Hussein és Khalil.

A Guardian újságírója Ukrajna egyik legnagyobb hadifogolytáborában találkozott két jemeni férfival, akiket az orosz oldalon harcolva fogtak el. A történetük jól mutatja, milyen gyorsan kerülnek a toborzottak a frontvonalra – gyakran nyelvtudás, kiképzés és valós tájékoztatás nélkül.

Hussein és Khalil mindössze hat hetet töltöttek Oroszországban, mielőtt a fronton bekerítették őket. A velük harcolók többsége meghalt, ők ketten fogságba estek. A Guardian szerint ők voltak az egyetlen túlélők az egységükből.

A riport egyik legerősebb része Khalil telefonhívása az édesanyjával: nyolc hónap után először hallották egymás hangját. A férfi bocsánatot kért, amiért elment – és amiért üres kézzel térne vissza.

A cikk egyik legdrámaibb megállapítása, hogy Khalil – minden borzalom ellenére – vissza akar térni Oroszországba. Nem ideológiai okból, hanem mert a neki ígért pénz egy orosz bankszámlán van, amelyhez fogolyként nem fér hozzá. A családja közben elszegényedett, egyetlen szobában élnek, adományokból.

Ez a mozzanat világít rá legjobban arra, milyen mélyen összefonódik a szegénység és a háborús kizsákmányolás.