Sokkoló, amit az USA-orosz paktum magában foglal: ádáz idők várnak a magyarokra is Európában?

Miközben az orosz-ukrán háború közel három éve tart, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a béke megteremtéséről szóló tárgyalások nem feltétlenül azok részvételével zajlanak, akikre a legnagyobb hatással lesznek. Az elmúlt napok eseményei rávilágítottak arra, hogy az Egyesült Államok és Oroszország között megindult egyeztetések Európa és – ami még megdöbbentőbb – Ukrajna nélkül zajlanak. Az amerikai-orosz megbeszélések Szaúd-Arábiában zajlottak, a felek pedig megállapodtak abban, hogy elkezdik a munka első fázisát a háború lezárására.

Az európai vezetők számára mindez riasztó jelzés. Az EU tagállamai hétfőn Párizsban rendkívüli csúcstalálkozón próbálnak közös álláspontot kialakítani, hogy milyen szerepet vállaljanak a kialakuló geopolitikai játszmában, ahol úgy tűnik, az Egyesült Államok és Oroszország határozná meg a háború lezárásának kereteit – Kijev bevonása nélkül. A helyzet különösen feszültté válhat, ha Ukrajna valóban nem ismer el semmilyen megállapodást, amelyet a részvétele nélkül kötnek. Mindez újabb fordulatot hozhat a konfliktusban: egy háború utáni Európa jövőjéről szóló döntések akár azok feje fölött is megszülethetnek, akik a legnagyobb árat fizették a harcok során.

Ehhez az EU-nak is lesz egy-két szava

Az EU kihagyása a béketárgyalásokból különösen meglepő annak fényében, hogy a blokk az Egyesült Államok mellett Ukrajna legnagyobb támogatója. Bár maga az Európai Unió katonailag nem avatkozott be közvetlenül a konfliktusba, pénzügyi és humanitárius segítsége nélkül Kijev helyzete sokkal nehezebb lenne.

Ráadásul több európai ország – köztük Németország, az Egyesült Királyság, Dánia és Hollandia – nemcsak politikai és anyagi, hanem katonai támogatást is nyújtott Ukrajnának, akár fejlett fegyverrendszerekkel vagy kiképzési programokkal. Mindez azt jelzi, hogy az európai szereplők szorosan kötődnek a háború kimeneteléhez, és a béketárgyalásokból való kihagyásuk komoly geopolitikai feszültségeket szülhet.

A Kiel Institute for the World Economy által működtetett Ukraine Support Tracker legfrissebb adatai szerint az Ukrajnának nyújtott támogatások folyamatosak, bár lassú ütemben érkeznek. 2022 január 24. - 2024. december 31. adatok alapján az Egyesült Államok már közel 120 milliárd dollárt különített el Ukrajna támogatására, miközben az EU intézményei ennek kevesebb mint a felét biztosították.

Európán belül Németország és az Egyesült Királyság továbbra is a legnagyobb támogatója Ukrajnának, miközben más jelentős gazdaságok, például Franciaország és Olaszország lényegesen kevesebb segítséget nyújtottak. Ha az országok 2021-es GDP-jéhez viszonyítjuk a vállalásaikat, Franciaország és Olaszország mindössze GDP-jük 0,2, illetve 0,1 százalékát fordította Ukrajna megsegítésére. Ezzel szemben Németország esetében ez az arány 0,4 százalék, az Egyesült Államoknál 0,6 százalék, míg az Egyesült Királyságnál eléri a 0,9 százalékot.

Érdekesség, hogy néhány kisebb ország arányosan és abszolút értékben is nagyobb segítséget nyújt, mint a kontinens legnagyobb gazdaságai. Dánia és Hollandia például az EU intézményeit külön számolva is Ukrajna hetedik és nyolcadik legnagyobb támogatójának számítanak, annak ellenére, hogy gazdasági súlyuk lényegesen kisebb, mint Franciaországé vagy Olaszországé, amelyek Európa harmadik és negyedik legnagyobb gazdaságai. Dánia például a 2021-es GDP-je 2,2 százalékát is beletolta ebbe, ami messze a legmagasabb arányszám a listán szereplő országok között.

A támogatások között pénzügyi segítség (kölcsönök, támogatások stb.), humanitárius segélyek (élelmiszer, gyógyszerek stb.), valamint katonai célú adományok és finanszírozás is szerepel, beleértve a fegyverek és katonai felszerelések értékét, valamint a közvetlenül az ukrán hadsereg számára biztosított eszközöket. A csárt tekintetében különösen pikáns az USA és Oroszország külön „paktuma”, hiszen mint látjuk, a számok nagyon is azt mutatják, hogy Európába nagy mértékben kiveszi a részét az orosz-ukrán háborúból, az ukrán felet támogatva.

Durvul a fegyverkezés a világban

Bár az orosz-ukrán háború lehet hogy a végéhez közeledik, a konfliktus rávilágított arra, hogy államok újra brutális pénzeket tesznek a haderőfejlesztésbe. És mivel bizonyos aktorok egyes országok, de akár a „globáis békére” is veszéllyel lehetnek, ez a vezetők szerint nagyon is szükséges és megtérülő lépés.

A Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete (IISS) által frissen közzétett adatok szerint Németország 2024-ben történelmi léptékű összeget fordított hadseregére, aminek eredményeként felkerült a világ öt legnagyobb katonai költekezője közé. Az ország a jelentés szerint az Egyesült Államok, Kína és Oroszország mögött, de az Egyesült Királyság előtt áll a rangsorban, miután 86 milliárd dollárt költött fegyveres erőire az elmúlt évben.

Az IISS minden évben nem teszi közzé nyilvánosan a globális katonai kiadásokat, azonban a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) tavalyi adatai alapján Németország akkor még a brit és a szaúdi védelmi költések mögött állt. A változás nagyrészt a német kormány által létrehozott „Sondervermögen”, vagyis különleges védelmi alap finanszírozásának eredménye, amely a hadsereg modernizálását célozza meg.

Bár Kína és Oroszország az elmúlt évtizedben drasztikusan növelte katonai kiadásait, egyik sem képes megközelíteni az Egyesült Államok védelmi büdzséjét. Az USA 2024-es közel 1 billió dolláros katonai kiadása messze felülmúlja versenytársait, még akkor is, ha figyelembe vesszük az árkülönbözeteket és az eltérő vásárlóerőt.

Kína a világ második legnagyobb katonai költekezője, amely 2024-ben 235 milliárd dollárt fordított hadseregére, de vásárlóerő-paritáson számolva ez az összeg 477 milliárd dollárra rúg. Oroszország a harmadik helyen áll 146 milliárd dolláros katonai költségvetéssel, de vásárlóerő-paritáson ez már 462 milliárd dollárt ér.

Európa kimaradása a békefolyamatból katonailag is visszás

Az, hogy az Egyesült Államok és Oroszország egyedül tárgyal Ukrajna jövőjéről, miközben sem az Európai Uniót, sem magát Ukrajnát nem vonják be a folyamatba, már önmagában is megkérdőjelezi a béketárgyalások legitimitását. Még inkább visszás azonban mindez, ha figyelembe vesszük, hogy Európa – bár katonailag az USA mögött áll – masszívan fegyverkezik, és a háború egyik fő finanszírozója az ukrán oldalon.

Mindez felveti a kérdést: ha az Európai Unió egyes tagállamai ekkora szereplői a háborúnak katonailag és pénzügyileg is, akkor hogyan maradhatnak ki teljesen a békefolyamatokból? Az USA és Oroszország közvetlen alkui figyelmen kívül hagyják Európa stratégiai érdekeit, miközben a kontinens számára a háború közvetlen gazdasági és geopolitikai következményei sokkal súlyosabbak, mint az Egyesült Államoknak.

Ekképpen Európa másodlagos szereplőként kénytelen reagálni az USA és Oroszország döntéseire. De ami még rosszabb, felmerülhet a kérdés, hogy a térség biztonságpolitikai autonómiája gyakorlatilag nem létezik?