Már nem hamisítvány de még nem is bor

A behozatal okát a szakemberek a szokásosnál kisebb hazai bortermésben és a szőlő magas felvásárlási árában jelölték meg.

A külföldről érkező borok származási bizonyítvánnyal kerülnek az országba, és a borszállítójegy is igazolja eredetüket. Ha e borokat tisztán hozzák forgalomba, akkor a palackon fel kell tüntetni, melyik tagországból származik. Ha pedig keverve kerülnek a boltokba - akár más külföldi, akár hazai borral házasítják őket -, akkor az Európai Közösség különböző tagországaiból származó borok keveréke megjelölést kell alkalmazni. Fontos megjegyezni, hogy az átpalackozásban érintett olasz borok az asztali, tehát a legalacsonyabb minőségi kategóriába tartoznak, ezért a klasszikus borminőségi kategóriák meghatározása szerint "alföldi" borként, mivel ilyen kategória nincs, nem értékesíthetők.

A külföldi boroknak, érkezzenek akárhonnan, a közös uniós piacról vagy harmadik országokból, a legtöbb lehetőségük a legalacsonyabb árszegmensben van. Ahol az ár a legmeghatározóbb, de még ebben a kategóriában is jobban fogynak azok az átpalackozott importborok, amelyeket magyar fantázianéven hoznak forgalomba. Az uniós előírások ugyanis lehetővé teszik, hogy például egy olasz vagy éppen spanyol asztali bor magyar fantázianéven kerüljön forgalomba. De a szabályozások arra is lehetőséget adnak, hogy például egy chilei bor kint palackozva, de magyar címkével, magyar fantázianévvel érkezzen hazánkba. A lehetséges variációkat még lehetne sorolni, de bármelyiket hozzuk is példaként, a palackon minden esetben fel kell tüntetni a bor származási helyét. Természetesen ezzel a lehetőséggel a hazai termelők és kereskedők is élhetnek.

A piaci tapasztalatok szerint magyar címkével azért érdemes ellátni a legalacsonyabb kategóriába eső borokat, mert még e kategória fogyasztói is idegenkednek a külföldi bortól, és a megszokott hazai márkákat preferálják. Abban az esetben is, ha nem magyar, hanem olasz vagy spanyol borból készült, és még a nedű származását is feltüntették a palackon.