Gyurcsány és a haverok

A hosszú hétvége után ismét megosztja gondolatait a miniszterelnök a blogján keresztül. Ezúttal a politikáról, a barátságról, a kormányalakításról elmélkedik. Ezekből a gondolatokból szemezgetünk.

A miniszterelnök naplóbejegyzése első soraiban a múltja és a politika között von párhuzamot és megállapítja, hogy a "a kormányzás szinte semmivel össze nem hasonlítható összetettségű és bonyolult feladat".

Majd ezt követően kifejti a véleményét a politikusokról és a politikáról is: "Sokfajta politikust ismerek, de általában is igaznak gondolom, hogy mi politikusok nagyjából olyanok vagyunk, mint amilyen maga az ország. Érdemben nem jobbak és nem rosszabbak. Vezetőként az átlagot elérő, azt meghaladó képességekkel, ambícióval. Persze a politikusnak is van önérdeke, mint ahogy van a színházigazgatónak, a brigádvezetőnek, a titkárnőnek és a tanárnak. A politika egyik oldalról képviselet, a másik oldalról szakma. Mint képviselet azok igényéből indul ki, akiknek a nevében fellép. Ugyanakkor a politikus nem csak képviseli, hanem alakítja is azt az álláspontot, amit a többség a magáénak gondol. Más oldalról szakma is a politika. Akik régóta politikusok, lassan alig értenek máshoz. És minél régebben politikus valaki, annál nehezebb szakmát váltani. És annál világosabb, hogy a politikus benne akar maradni a politika világában. "

A naplóbejegyzés végén Gyurcsány Ferenc megköszöni a kormány valamennyi tagjának az együttműködést, a vitákat, a partnerséget. Ezt követően pedig megtudhatjuk, hogy a jelenlegi kormány kisebb lesz az előzőnél és nem baráti alapon választotta ki a munkatársait. Erről így ír:

"A most alakuló kormány kisebb lesz elődjénél, kevesebbeknek jut hely a kormányzás közvetlen közelében. Tudom, hogy van, akiket ez rosszul érint. Emberileg nemcsak hogy megértem, hanem szolidáris is vagyok velük. Politikusként és vezetőként viszont azt gondolom, hogy meg kellett ezt tenni. És ma ez az érdek erősebb, mint az a fajta szimpátia, ami a kormány nagyon sok tagjához fűz. Azt mondtam a kongresszuson, hogy nem barátokat hívok a kormányba. Ez abban az értelemben is igaz, hogy viszonyaimat a kormány tagjaival, a politika főszereplőivel nem személyes szimpátiáim alakítják. Hívok olyanokat is az új kormányba, akikhez kevesebb emberi viszony fűz, akikkel politikai értelemben korábban akár szakítottam is, de miután ezek politikai szövetségek és barátságok voltak, nem osztják az emberi barátságok szokásos sorsát, ahol egy szakítást nagyon nehéz kiheverni. Patetikusan hangzik vagy sem, csak azt tudom mondani, itt nem elsősorban mi számítunk. "