Ezt sok magyar fogja érezni a munkahelyén: zord idők jönnek, kemények a túlélési törvények

A Budapesti Corvinus Egyetem Versenyképesség Kutató Központja hetedik alkalommal publikálta jelentését a magyar vállalatok versenyképességéről, amely markáns kettészakadást mutat a hazai cégvilágban. A kutatás szerint a versenyképes és lemaradó vállalatok teljesen más módon élik meg az ország politikai és gazdaságpolitikai környezetét.

A 2023 októberétől 2024 januárig tartó felmérésben 335 közép- és nagyvállalat vett részt, amelyek 90 százaléka magyar tulajdonú, 37 százaléka pedig családi vállalkozás. Bár a minta darabszámra reprezentatív, földrajzilag a fejlettebb közép-magyarországi régió és Budapest felülreprezentált. A válaszadók többsége a feldolgozó- és építőipar, kereskedelem, valamint a szállítás és raktározás ágazatokban működik, 60 százalékuk exporttevékenységet is folytat.

A vállalati versenyképességi index (VVI) alapján 160 cég alacsony, 175 pedig magas versenyképességűnek bizonyult. A kutatás egyik fontos megállapítása, hogy mérettől és ágazattól függetlenül bármely vállalat lehet versenyképes, ugyanakkor a két csoport között jelentős szakadék tátong minden vizsgált mutató tekintetében.

A versenyképességi index három alindexből épül fel: a működőképesség (14 változóval), a változásképesség (9 változóval) és az üzleti teljesítmény (2 változóval). A kutatók szerint a Covid-járvány, az orosz-ukrán háború és az infláció jelentősen befolyásolta a cégek teljesítményét. A működőképesség fenntartása kapott nagyobb figyelmet, miközben az üzleti teljesítmény alindex alacsony értéke a pénzügyi eredményesség romlását jelzi.

Figyelemre méltó, hogy míg a lemaradó vállalatok csoportján belül kisebb a szórás, addig a versenyképes kategórián belül egyes kiemelkedő cégek egyre inkább elhúznak a többiektől. A két csoport eltérően érzékeli a gazdasági környezetet: a versenyképes vállalatok inkább támogatónak, a lemaradók inkább hátráltatónak látják a külső tényezőket.

A felmérés egyik meglepő eredménye, hogy a vállalatok többsége kiszámíthatónak tartja a működési környezetet. A kutatócsoport vezetője, Chikán Attila szerint ennek oka, hogy a cégek már ismerik a rendszert, stabilnak látják, és otthon érzik magukat benne. A volt gazdasági miniszter hangsúlyozta, hogy megállapításába nem kíván politikai színezetet vinni.

Paradox módon a vállalatok a gazdaság általános helyzetét rosszabbnak ítélték meg, mint 2019-ben, miközben saját környezeti változásaikkal elégedettek voltak. A 2019-es és 2025-ös viszonyokat összehasonlító adatok jól mutatják, hogy a Covid-járvány és az azt követő események mennyire kiszolgáltatottá tették a vállalatokat a kormányzati intézkedéseknek.

A kutatás szerint a hitelfelvételi lehetőségek, az adórendszer változásai, a jegybanki alapkamat, az infláció, a bérszínvonal és a forintárfolyam ingadozásai sokkal erősebben befolyásolták a cégek versenyképességét az elmúlt három évben, mint korábban. Különösen a monetáris politika és az adózási feltételek módosítása rontotta helyzetüket, leginkább a fogyasztást terhelő adók szabályozása jelentett nehézséget.

A fenntarthatósági követelmények fontossága nőtt 2019-hez képest, de főként a szigorodó szabályozás miatt. A vállalatok elsősorban a bírságok elkerülése érdekében fektetnek hangsúlyt a zöld szempontokra. A cégek stratégiájában a tulajdonosi haszon fontossága erősödött, míg a reziliencia növelésére való törekvés csökkent, amit Chikán egyfajta optimizmusként értelmez.

Az innováció 2019-hez képest háttérbe szorult. A vállalatok elsősorban akkor innoválnak, ha az ügyfelek ezt igénylik, de idén a piac nem adott ilyen jelzéseket. Közben nőtt a cégek banki aktivitása, több hitelt vesznek fel, miközben fizetési fegyelmük romlott, amit a vevők késedelmes fizetéseivel és forráshiánnyal magyaráznak.

A kutatás szerint az adminisztrációs terhek csökkentésére és a versenyképesség javítására hivatkozva tervezik, hogy a kis cégeknek 2027-ig ne kelljen ESG-adatokat szolgáltatniuk, és a nagyobb vállalatok is haladékot kapnának a jelentéstételben.