Magyarország nyolcadik az olcsósági ranglistán

A rangsor elkészítésénél az IW Köln a vállalatalapításkor, illetve a már működő vállalatok esetében a költségek racionalizálásakor felszínre kerülő szempontok közül az egyik legfontosabbat, vagyis a személyi jellegű költségek alakulását vizsgálta. A munkaerő-költségek jelentős mértékű megnövekedése vezetett ugyanis oda, hogy a német vállalatok többsége először Kelet-Németországba, majd Kelet-Európába és végül Ázsiába, főként Kínába telepítette át termelő üzemeit.

A munkaerőhöz kapcsolódó költségeket a gazdasági intézet szakemberei, ahogy az az alábbi diagramon is jól látszik, két részre osztották: tisztán bérjellegű költségekre, illetve egyéb béren kívüli, általuk kiegészítőnek nevezett költségekre.

Személyi jellegű költségek az iparban

(euró/fő/óra, 2006.)

Forrás: IW Köln

A végső sorrend szerint a legrosszabb helyzetben a norvég, a belga és a nyugat-német vállalatok vannak, míg a legkedvezőbb feltételeket az Európai Unióhoz 2007. január elsejével csatlakozott Románia és Bulgária biztosítja a termelő egységeiket áthelyezni szándékozó vállalatok számára. Ehhez hozzájárul az utóbbi országokban elindított adóreform, melynek hatására jelentősen csökkent a személyi jövedelemmel kapcsolatos adók mértéke.

Az ipari foglalkoztatottakra jutó óránkénti költségeket tekintve elmondható, hogy a legrosszabb helyzetben a nyugat-európai és a skandináv államok vannak, ahol a költségek óránként megközelítik, több esetben meg is haladják a 30 eurót.

Hazánk a 25. a listán, ez azonban kivételesen jót jelent számunkra, legalábbis, ha a versenyképesség szemszögéből tekintünk az IW Köln által felállított rangsorra. Ez egyben ugyanis azt is jelenti, hogy Magyarország a személyi jellegű költségek szempontjából nyolcadik helyen áll Európában. A munkaerőhöz kapcsolódó költségek óránként 6 eurót emésztenek fel határainkon belül.