Rengeteg áldozatot szed a kánikula Magyarországon: kevesen gondolnák, de nem a legforróbb vidékek a legveszélyesebbek

Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE Meteorológiai Tanszékének munkatársai a magyar hőségnapokat vizsgálták a napi átlaghőmérséklet alapján, mivel ez a mutató mutatja meg pontosan, hogy az éjszakák mennyi enyhülést hoznak.

Ha a hőmérséklet éjszaka sem csökken megfelelően, a szervezet nem képes regenerálódni, a tartós hőterhelés pedig drasztikusan növeli az egészségügyi kockázatokat. A szakemberek arra is rámutattak, hogy az emberi tevékenység következtében a hőhullámok napjainkban már lényegesen hosszabbak, intenzívebbek és gyakoribbak, mint néhány évtizeddel ezelőtt.

A HungaroMet, a Központi Statisztikai Hivatal és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatai alapján elvégzett megyei szintű elemzés meglepő eredményeket hozott. Bár az elmúlt tizenegy évben a legtöbb, tartós hőterhelést hozó hetet az ország déli és délkeleti részén, azaz Csongrád-Csanád, Békés és Bács-Kiskun megyében regisztrálták, a halálozási adatok mégsem ezt a mintázatot követték.

Az intenzív hőhullámok idején a legjelentősebb többlethalálozást Tolna megyében regisztrálták 35 százalékkal, amelyet Baranya 28 százalékkal, valamint Jász-Nagykun-Szolnok megye követett 26 százalékkal.

Annak ellenére, hogy Csongrád-Csanád az ország legmelegebb térsége, a halálozási arány itt mégis alacsonyabb maradt, amit a kutatók a jobb helyi alkalmazkodással és a légkondicionált lakások kiemelkedően magas arányával magyaráznak. A rendkívüli hőség pusztító hatását ugyanakkor jól szemlélteti, hogy a 2024 júliusában tapasztalt kéthetes extrém meleg időszak alatt Budapesten 34 százalékkal emelkedett a halálozások száma a nyári átlaghoz képest.

Az eredmények rávilágítanak arra, hogy a heti bontású, megyei szintű adatok elengedhetetlenek a hatékony közegészségügyi felkészüléshez. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a hőségriadók idején kiadott figyelmeztetések önmagukban már nem nyújtanak elegendő védelmet. Hosszabb távon a szociális ellátórendszernek és a várostervezésnek egyaránt alkalmazkodnia kell a gyakoribbá váló szélsőséges időjáráshoz, hogy megóvhassák a leginkább sérülékeny csoportokat, köztük az időseket, a krónikus betegeket és a kisgyermekeket.