Te is így tárolod a régi családi fotókat? Jó eséllyel mind elveszett: rengeteg magyar bosszankodhat

Amikor a cikk szerzője a 40. születésnapjára fotókat kért magáról a húszas éveiből, váratlan hiányra döbbent rá: a 2005 és 2010 közötti időszak szinte teljesen eltűnt az életéből. Az egyetemi évek albumai és a későbbi családi fotók között tátongó űrt mindössze néhány rossz minőségű digitális kép tölti ki. A többi emlék elveszett tönkrement laptopokkal, megszűnt e-mail-fiókokkal, elkallódott memóriakártyákkal együtt – és ezzel korántsem egyedi esetről van szó.

A 2000-es évek elején a világ villámgyorsan váltott az analóg fényképezésről a digitálisra, ám a technológiai ugrást nem követte megbízható tárolási kultúra. A digitális fényképezés idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, de az első fogyasztói korszak – nagyjából 2005 és 2013 között – mára a „digitális fekete lyuk” időszakaként él a szakértők emlékezetében. Miközben soha nem látott mennyiségű kép készült, ezek megőrzése esetleges, töredezett és kiszolgáltatott volt.

„Az emberek nem tudták, mit nem tudnak” – fogalmaz Cheryl DiFrank, a digitális fotóarchiválással foglalkozó My Memory File alapítója. A képek szétszóródtak kamerákon, merevlemezeken, CD-ken és pendrive-okon, miközben a laptopok egyre sérülékenyebb eszközökké váltak. A helyzetet tovább súlyosbította az okostelefonok megjelenése: az iPhone 2007-es bemutatása után a fogyasztók gyorsan váltottak eszközt, de a korábbi fotók mentése sokszor elmaradt.

Ezzel párhuzamosan berobbant az ingyenes online fotómegosztás korszaka is. A MySpace, majd később a Facebook sokak számára nemcsak közösségi tér, hanem elsődleges fotótárhely lett. A kockázatok évekkel később váltak nyilvánvalóvá: a MySpace 2019-ben bejelentette, hogy egy szerverhiba miatt 12 évnyi feltöltött tartalom végleg elveszett. Hasonló sorsra jutottak más szolgáltatók – köztük a Kodak online galériái –, ahol az üzleti modellek összeomlása magával rántotta a felhasználók emlékeit is.

„Az online vállalkozások egyik legnagyobb költsége mindig is a tárhely volt” – mondja Karen North, a Dél-kaliforniai Egyetem professzora. A 2000-es években sok cég fenntarthatatlan ígéretekkel csábította a felhasználókat, miközben a digitális tárolás jóval drágább volt, mint ma. A „minden legyen ingyen” internetes gondolkodás hosszú távon súlyos árat követelt: milliónyi fotó tűnt el üzleti döntések, csődök vagy egyszerű mulasztások miatt.

A szakértők szerint a tanulság ma is érvényes. Bár a felhőalapú szolgáltatások stabilabbnak tűnnek, a kockázatok nem szűntek meg. Cathi Nelson, a The Photo Managers vezetője a „3-2-1 szabályt” ajánlja: három másolat minden képről, két különböző adathordozón, egy pedig fizikailag más helyen. Egy dolog biztos: a közösségi média és az online szolgáltatások nem őrzik meg helyettünk az emlékeinket. Ez továbbra is kizárólag a mi felelősségünk marad.