Mikor van Gyümölcsoltó Boldogasszony napja? Ez a jelentése, ilyen szokások, hiedelmek kapcsolódnak hozzá

Az Arcanum adatbázisban található források szerint Gyümölcsoltó Boldogasszony napján a „paraszti mágia” nagy szerepet kap. Nem véletlen, hogy ezt a napot a fák oltására, szemzésére tartják a legalkalmasabbnak. Amellett, hogy az időjárás ekkor (volt) a legkedvezőbb, a magyar nyelvterületen él az a hiedelem, hogy azt a fát, amit ilyenkor oltanak, nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyna ki belőle. Így tartották ezt például Zagyvarékason, a Mura-vidéken is, és az Ipoly vidéki falvakban vigyáztak a frissen oltott fára, mert ha letörne az ága, attól féltek, hogy abból szerencsétlenség származik. A szegedi néphit szerint pedig a szemzett fából nem jó másnak adni, mert ezzel a termést odaadnák.

Mi a Gyümölcsoltó Boldogasszony jelentése, mi az eredete?

A gyümölcsoltó név jellegzetes magyar nyelvi fejlemény. A Boldogasszony elnevezés Szűz Máriára utal – ahogyan Nagyboldogasszony pedig Szent Annára, Mária anyjára. A Gyümölcsoltó Boldogasszony napja a számos Mária-nap egyike. A Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe olyan jeles napok sorába illeszkedik, mint a Földtiltó (december 8.), a Gyertyaszentelő (február 2.), a Sarlós (július 2.), a Kármelhegyi (július 16.), a Havi (augusztus 5.), a Hétfájdalmú (szeptember 15.), a Fogolyszabadító (szeptember utolsó vasárnapja) és az Olvasós Boldogasszony (október 7.), valamint a Nagyboldogasszony (augusztus 16.) és a Kisboldogasszony (szeptember 8.).

A Gyümölcsoltó Boldogasszony név egyszerre utal a katolikus hagyományokra és azokra a népi szokásokra is, amelyek az év adott időszakához, napjához kapcsolódtak. A Boldogasszony-ünnepek jelzői többnyire valamilyen szokásra, elvégzendő feladatra vagy hiedelemre utalnak, de nem korlátozódnak kizárólag arra, amire a név utal. Számos más szokás is köthető például a Gyümölcsoltó Boldogasszony napjához a gyümölcsfák oltásán túl is.

Népi hiedelmek, szokások Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén

Az egyik legfőbb szokás a gyümölcsfák oltása, szemzése, dugványozása volt. Érdekesség, hogy az oltás ideje Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepének hete volt, de a napján, március 25-én több helyen nem oltottak, mert az dologtiltó ünnepnek számított (például Zalában). Nem is ez volt az egyetlen tiltás.

Gyümölcsoltó Boldogasszony nemcsak oltónap, hanem Mária-nap is. A Mária-napok tilalmai általában női munkákra vonatkoztak, helyileg változóan a sütésre, mosásra, befőzésre. Egy miskolci adat szerint például Nagyboldogasszonykor nem szabad mosni, mert „ezzel Mária arcát égetik”. Gyümölcsoltó Boldogasszony napján sok helyen kenyérsütési, varrási vagy fonási tilalmak voltak érvényben.

Ahogyan általában a jeles napokhoz, Gyümölcsoltó Boldogasszony napjához is kapcsolódtak időjárás-jóslások. A Gyimes-völgyben úgy hitték, ha ezen a napon rossz idő van, akkor rossz tavasz várható. Az Ipoly menti falvakban a következő regulát ismerik: „Gyümölcsoltó hidege a téli hónapnak megölője”. Palicson, Bácsszőlősön, Kispiacon a békákat figyelik: ha ezen a napon megszólalnak, úgy vélik, még negyven napig hideg lesz.

Fontos határnap volt a méhészek számára is Gyümölcsoltó Boldogasszony. A méhek gondozása a tavaszi kieresztéssel kezdődik, ez viszont vidékenként változhat, hogy mikor teszik meg. Moson, Sopron és Vas megyében – a burgenlandi szokásokhoz hasonlóan – már Üszögös Szent Péter napján (február 22.) megemelik a méhkasokat, megkopogtatják, „felébresztik” a méheket. A kieresztés ideje többnyire az időjárástól függ, de általában március végén (József napján, március 19-én vagy Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, március 25-én), esetleg április első hetében tágítja, nyitja ki a röplyukat a méhész.

A katolikus szokások közül már Temesvári Pelbártnál is olvasható az a ferences-népies hagyomány, hogy aki Gyümölcsoltó napján ezer Üdvözlégyet elimádkozik, annak teljesül a jóra irányuló kívánsága. A Kiskunság katolikusai és a palócok körében a 20. században is élt a Gyümölcsoltónapi ezer Üdvözlégy vagy ezer Úrangyala elimádkozásának szokása. Legtöbbször jámbor asszonyok közösen imádkozták az ünnep vigíliáján vagy az ünnep hajnalán.

Az egyház értelmezése szerint annak emlékezetére, hogy a Biblia szerint Szűz Mária ezen a napon fogadta méhébe Jézust, országszerte általános szokás Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén a fák szemzése, oltása.

Az oltáshoz több néphit is társul: az ezen a napon oltott fát nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyik ki belőle. Aki levágja, megvakul, halála után pedig elkárhozik. A szigorúság oka, hogy az ilyen fa kivágása egyenértékű bűnnek számít az emberöléssel.

A termékenységgel függ össze, hogy az egykori Dél-Magyarország bolgárjai, bunyevácai és magyarjai ezen a napon vörösbort ittak, hogy szaporodjon a vérük. Mindez annak analógiájára vezethető vissza, hogy elképzelésük szerint Gyümölcsoltó napján a téli álmukból ébredő fák éltető nedvvel telnek meg. Ószentiván, más néven Tiszaliget faluban úgy tartották, hogy a magzat után sóvárgó asszonynak Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén kell együtt lennie urával, akkor biztosan teherbe esik, mivel Szűz Mária is ezen a napon fogadta méhébe Jézust.