Óriási átalakulás robban be a hazai munkaerőpiacon: ezek a dolgozók nagy hátrányba kerülnek?

Az egyéni szinten túl, a lifelong learning ma már alapvető társadalmi és gazdasági érdek is: a fejlett országok növekedésének, alkalmazkodó- és innovációs képességének, illetve társadalmi jólétének egyik kulcsa. Európai összehasonlításban az látszik, hogy az északi országokban a felnőttek képzésben való részvétele a legmagasabb, miközben ezekben az országokban erősebb a termelékenység és az innovációs képesség is. Magyarország részvétele a felnőttképzésben az évek során javulást mutat: 2024-ben közel 12% volt a részvételi arány a felvételt megelőző 4 hétben, mely csak kevéssel marad el az uniós átlagtól, és régiós szinten kedvező pozíciót foglal el; ugyanakkor jelentősen elmarad a kontinens élmezőnyétől.

Miért nélkülözhetetlen a lifelong learning a gazdasági fejlődéshez? Hogyan hat az egész életen át tartó tanulás a munkaerőpiacra és a gazdaságra? Hogyan határozza meg (egyéni és össztársadalmi) jövőnket az élethosszig tartó tanulás? Ezekre a kérdésekre is keressük a választ elemzésünkben.

Folyamatos tanulás és készségfejlesztés, a reskilling és az upskilling

Az élethosszig tartó tanulás (angolul: lifelong learning) olyan folyamat, amely során az ember egész élete folyamán – szervezett vagy önálló módon, formális, nem formális vagy informális formában – folyamatosan tanul, fejlődik, képezi és fejleszti magát. Ez nemcsak a hagyományos iskolai évekre korlátozódik, hanem a munkahelyi képzésekre, tanfolyamokra is kiterjed, sőt a közösségi, családi vagy egyéb élettapasztalatokat, önképzést is magában foglalja.

Az egész életen át tartó tanulás koncepciója nem új keletű, és történelmileg mindig is szükség volt arra, hogy a felnőttek új ismereteket szerezzenek. Az andragógia központi fogalmát jelentő „egész életen át tartó tanulás” kifejezést először 1960-ban, a montreali felnőttképzési világkonferencián használták. Akkoriban rámutattak arra, hogy mindenkinek fel kell készülnie arra a lehetőségre, hogy életük során sok esetben olyan helyzetbe kerülhetnek, amikor szakmát kell váltaniuk, és az iskolában megszerzett alapképzésük már nem lesz elegendő az életük hátralévő részében. Az emberi tudás soha nem teljes, és a tanulásnak folyamatosnak kell lennie

- írja egy a témában megjelent tanulmány (Molnár et al., 2024, 7745.o.). Részét képezi a formális oktatás és tanulás (intézményesített formában, vagyis a közoktatás, felsőoktatás és szakképzések, melyek végzettséget és hivatalos bizonyítványt adnak), továbbá a nem formális oktatás-tanulás és az informális tanulás is. A nem formális tanulás szervezett, de nem feltétlenül iskolához kötött: pl. munkahelyi tréningek, közösségi tanfolyamok, céges képzések, nyelvtanfolyamok, felnőttképzések. Rendszerint nem vezet hivatalos (államilag elismert) végzettséghez. Az informális tanulás pedig a mindennapi élet során szerzett, spontán ismereteket, készségeket öleli fel (pl. tapasztalati tanulás, önképzés, online információgyűjtés).

Két konkrét, elterjedtebb formája a lifelong learningnek a munkahelyi képzések, illetve a felnőttoktatás. A munkahelyi képzések azonnal munkahelyi hasznosulásra törekszenek, gyakran rövidebbek (pl. tréning, workshop), célspecifikusak (általában közvetlenül alkalmazhatóak a tanultak a mindennapi munkában) és a munkáltató igényei alapján szerveződnek. Ezzel szemben a felnőttoktatás magában foglalja az iskolarendszeren kívüli tanulást is (pl. levelező képzés, esti tagozat, szakmai átképzés), általában hosszabb távú, sokszor végzettséget, képesítést ad (pl. második szakma, nyelvvizsga, érettségi), valamint egy szélesebb körű személyes és/vagy szakmai fejlődésre irányul (nem munkahely-specifikus).

Az élethosszig tartó tanulás fontos szerepet játszik abban, hogy a munkavállalók folyamatosan alkalmazkodni tudjanak a gyorsan változó munkaerőpiaci és technológiai környezethez. Ennek két kiemelt szakmai tanulási formája a reskilling (átképzés) és az upskilling (készségfejlesztés).

A reskilling olyan új készségek elsajátítására irányul, amelyek teljesen más munkakör vagy hivatás betöltéséhez szükségesek. Általában akkor van rá szükség, ha bizonyos munkakörök a technológia vagy piaci változások miatt megszűnnek vagy átalakulnak (pl. egy gyári dolgozó programozást tanul, hogy szoftvertesztelővé váljon).

Ezzel szemben az upskilling már meglévő készségek továbbfejlesztését, új, kapcsolódó tudáselemek elsajátítását jelenti annak érdekében, hogy a munkavállaló a jelenlegi (vagy magasabb) pozíciójában eredményesebb legyen (pl. egy programozó új programnyelveket tanul). Ezek a folyamatok elengedhetetlenek a munkaerőpiaci versenyképesség és a gazdaság fejlődésének megőrzéséhez, melyekről a következő fejezetben írunk részletesen.

Mi hajtja a lifelong learning térnyerését?

Tételként elmondható, hogy a munkaerőpiac jelenleg eddig nem látott tempóban változik és a „jövőálló” alkalmazottak azok lesznek, akik képesek gyorsan új készségeket elsajátítani.  Aki nincs felvértezve gyorsan frissíthető, tanulható készségekkel és nem fejleszti magát folyamatosan, az egyre könnyebben kiszorulhat a (jó) munkahelyekről.

A lifelong learning kiemelt szerepet kap a globális munkaerőpiac gyors átalakulása miatt, amelyet elsősorban a technológiai fejlődés (mesterséges intelligencia, big data, automatizáció), a zöldátmenet, illetve a demográfiai változások hajtanak. A gyors technológiai fejlődés, a digitalizáció, a zöldgazdaságra való átállási törekvések egyre inkább elavulttá teszik a hagyományos tudást és készségeket. Csak azok a munkavállalók, vállalatok és országok maradnak versenyképesek, amelyek képesek folyamatosan, életük során új tudást elsajátítani és alkalmazni. Arra is érdemes figyelni, hogy a lifelong learning fejleszti az innovációs képességeket, növeli az alkalmazottak önállóságát, kreativitását, rugalmasságát, ami létfontosságú az ipar 4.0, azaz a negyedik ipari forradalom kihívásaihoz való alkalmazkodásban.

A World Economic Forum Future of Jobs Report 2025 tanulmánya szerint 2025–2030 között várhatóan a jelenlegi munkák 22%-a alakul át vagy szűnik meg világszerte (170 millió új munkahely jön létre és 92 millió állás szűnik meg), míg a jelenleg dolgozók készségeinek átlagosan közel 40%-a elavul vagy jelentősen átalakul 2025 és 2030 között. A dolgozók kb. 60%-ának lesz szüksége 2030-ig reskillingre vagy upskillingre.

Mindeközben az alkalmazkodás igénye is nagy a munkavállalók és munkáltatók körében. Egyrészt a dolgozók 50%-a már részt vett valamilyen továbbképzésben, átképzésben vagy készségfejlesztő programban – szemben a 2023-as 41%-kal. Másrészt a globális felmérésbe bevont munkáltatók 85%-a tervezi elsődleges céllá tenni a dolgozók upskillingjét (készségfejlesztését), illetve jelentős arányban támogatják az átképzési (reskilling) programokat is 2025-től. 70%-uk új készségekkel rendelkező embereket vesz fel, 40%-uk a feleslegessé váló készségek miatt leépít, 50% pedig saját cégen belül próbálja átcsoportosítani az alkalmazottakat. A legnagyobb cégek külön reskilling és upskilling központokat, digitális tanulási platformokat építenek (példák: Amazon, Siemens, Lloyds Bank). A legkeresettebb készségek a következő években az analitikus gondolkodás, a rugalmasság, a technológiai műveltség/tanulás, a kreativitás, a AI és big data, valamint a vezetési és szociális készségek lesznek.

A tanulás személyes értéke és gazdasági ereje

Egyéni érdekek

Az élethosszig tartó tanulás egyéni szinten átfogóan és alapjaiban határozza meg a lehetőségeinket és a jövőnket a munkaerőpiacon. Általánosságban elmondható, hogy a folyamatos tanulás segít abban, hogy gyorsan megtanuljunk új készségeket, és könnyebben igazodjunk a technológiai változásokhoz vagy a munkakörök átalakulásához. Ez jobb esélyeket ad a munkahely megtartására, az esetleges pályaváltásra, és biztonságosabbá teszi a karriert (és a bevételeket) egy gyorsan változó világban. Összességében az élethosszig tartó tanulás növeli az egyén munkaerőpiaci értékét. Fontos a folyamatos tanulás az innovációk tekintetében is, mivel széleskörű ismeretszerzés és a folyamatos intellektuális fejlődés inspirálja az egyént új ötletek felfedezésére, támogatja a kreatív gondolkodást, valamint a változásokhoz való rugalmas alkalmazkodást (ún. reziliencia), mind szakmai, mind magánéleti szinten.

Látható, hogy nemcsak szakmai, hanem egyéni (személyiségbeli) fejlődés is származhat az élethosszig tartó tanulásból – melyek végső soron a munkába is átforgathatóak, segítve a karrierfejlődést. Az új ismeretek megszerzése növeli az önbizalmat, inspirációt és motivációt adhat új célok kitűzéséhez. A kihívások leküzdése során fejlődik az önismeret és az önálló problémamegoldás, ami hosszú távú elégedettséget és boldogságot eredményez – ezáltal magasabb életminőséget is biztosít. Továbbá a folyamatos tanulás stimulálja az agyi funkciókat, javítja a memóriát, frissíti a gondolkodást, csökkenti a kognitív hanyatlás esélyét, és segít a stressz kezelésében is. Az aktív tanulás – időskorban is – elősegíti a jó mentális állapotot, támogatja a mentális egészséget. A tanulás közben szerzett közösségi élmények segítenek több embert megismerni, jobban megérteni másokat, és könnyebben kommunikálni. Ezáltal az ember jobban beilleszkedik a társadalomba és elfogadottabbá is válik.

Gazdasági-társadalmi hatások

Az egyéni hasznok nem különíthetőek el a nemzetgazdasági szintű pozitívumoktól, mivel ha a munkavállalók képzettebbek, folyamatosan fejlesztik tudásukat, ismereteiket, akkor az beépül a munkájukba, a vállalati működésbe, így pedig a teljes gazdasági életbe. Például az élethosszig tartó tanulás segíti az alkalmazottakat abban, hogy kreatívabbak legyenek, kritikusan gondolkodjanak és önállóan oldják meg a problémákat. Ezek a tulajdonságok pedig serkentik az innovációt, hozzájárulnak a vállalati folyamatok fejlesztéséhez és új ötletek megszületéséhez. Egy olyan szervezet, ahol a tanulás áll a középpontban, előnyre tesz szert a versenyben: a munkatársak hatékonyabban dolgoznak, kevesebb ember hagyja el a céget, és a vállalat jobban alkalmazkodik a változásokhoz. Végső soron a lifelong learning növeli a vállalatok és a nemzetgazdaság globális versenyképességét.

Az OECD (2005) kimutatása szerint azok az országok, amelyek erőteljesen támogatják az élethosszig tartó tanulást, gyorsabban képesek alkalmazkodni a gazdasági kihívásokhoz és innovációkat bevezetni. Továbbá 2025-ös riportjában az OECD kiemelte, hogy azok a gazdaságok, amelyek stabil pénzügyi és jogi támogatást biztosítanak a felnőttképzéshez, innovatívabbak és versenyképesebbek. A képzettebb munkaerő elősegíti az új technológiák gyorsabb elterjedését, a gazdaság alkalmazkodóképességét és az értékteremtés növekedését.

A felnőttképzésbe való befektetés továbbá javítja a munkavállalók termelékenységét, növeli a foglalkoztatottságot és végső soron hozzájárul a GDP növekedéséhez is (OECD, 2025). A fejlettebb készségek magasabb béreket, nagyobb adóbevételt és alacsonyabb szociális kiadásokat eredményeznek (OECD, 2024). Az OECD (2025) kiemeli azt is, hogy a magasabb készségekkel rendelkező, tanulásban aktívabb országok nemcsak jobban kezelik a gazdasági változásokat, de a GDP-jük is gyorsabban nő.

Az OECD regionális összehasonlításából kiderül, hogy például Finnország, Norvégia, Írország is magas részvételi aránnyal és átlag feletti GDP-növekedéssel jellemezhető, míg azokban az országokban, ahol a részvétel alacsony a lifelong learning esetében (pl. Dél-Korea, Horvátország, Lengyelország), lassabb a munkaerőpiaci alkalmazkodás és a gazdasági reakcióképesség.

Az élethosszig tartó tanulásnak fontos társadalmi és munkaerőpiaci hatásai közé tartozik az a nézőpont is, miszerint mivel az emberek könnyebben tudnak alkalmazkodni a piaci változásokhoz, új munkakörökbe, iparágakba tudnak belépni. Ez egyrészt segíti az iparágak gyors technológiai változásaihoz való alkalmazkodást, másrészt elősegíti a pályaváltást és mérsékli a gazdasági átalakulás okozta társadalmi költségeket (OECD, 2025). Összességében csökken a (strukturális és az „általános”) munkanélküliség, nő a gazdasági-társadalmi mobilitás és a társadalmi kohézió. Ezáltal pedig stabilabb és egészségesebb társadalom jöhet létre.

A vállalatok szemszögéből is nézve s képzéseket, az élethosszig tartó tanulás révén csökkenhet a munkaerőhiány, segíthet megtartani a munkaerőt, és gyorsabban betölthetőek lesznek az új típusú pozíciók.
Szintén ugyan egyéni szintről indul a hatása, de össz-társadalmi pozitívumokat hordoz, hogy a a lifelong learning fejleszti az egyéni önbizalmát, hosszabb és minőségibb, független életet tesz lehetővé, miközben csökkenti a gazdasági függőséget. Társadalmi szinten ezt az egészség, a beruházási kedv, a civil aktivitás és a családok jövőbeni kilátásainak javulása kíséri.

A lifelong learning erősödése a felsőoktatás rendszerét is alapjaiban alakíthatja át. A felsőoktatás világszerte egyre inkább a lifelong learning otthona lesz: rugalmas, egész életen át tartó tanulási utak, részmodulok, felnőttekre fókuszáló, gyakorlatias, munkaerőpiaci igényhez igazított képzések várhatók (pl. online kurzusok, microcredential, szakmai tanúsítványok, átképzések), és azok az intézmények lesznek sikeresek, amelyek ezt a szemléletet a magukévá teszik. Nőhet a kereslet a szakmai és készségközpontú, részmodulokra bontott képzési útvonalak iránt. A tanulók is egyre inkább személyre szabott, akár több intézményben megszerezhető rész-tudásokat keresnek, miközben megjelennek az iparral, vállalatokkal együttműködésben kidolgozott rövid programok, a tudástranszfer és „upskilling”, „reskilling” mint fő irány a felsőoktatásban.

Nemzetközi kutatások a lifelong learning gazdasági hatásairól

A 2000-es évek óta fokozottan kutatják a lifelong learning gazdaságra gyakorolt hatásait. A Világbank már 2003-ban kiadott egy jelentést, miszerint a tudásalapú gazdaságban a lifelong learning alapvető ahhoz, hogy a munkaerő megfeleljen a gyorsan változó technológiai és piaci igényeknek. Hangsúlyozzák egyrészt, hogy az életen át tartó tanulás segíti az innovációt, a foglalkoztathatóságot, és hozzájárul a társadalmi kohézióhoz. Másrészt pedig azok az országok, amelyek támogatják a lifelong learninget, magasabb szintű versenyképességi és gazdasági növekedési mutatókat érnek el.

Kuzior és szerzőtársai (2023) által készített tanulmány frissebb adatokat is feldolgoz, melyben a fő megállapítás, hogy az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning) jelentősen hozzájárul egy ország versenyképességéhez és innovációs potenciáljához, különös tekintettel a fenntartható fejlődés keretrendszerére.

 Kutatásuk eredménye szerint az országok globális versenyképességi indexe pozitívan függ az adott országon belüli egész életen át tartó tanulás szintjétől. Tehát, azok az országok, amelyek jelentős hangsúlyt helyeznek a lifelong learningre, jobb helyezést érnek el a globális versenyképeségi index esetében: gyorsabban fejlődnek, innovatívabbak, és jobban felkészülnek a gazdasági-technológiai változásokra. Fontos eltérés, hogy a humán tőke a fejlett országokban a nemzeti vagyon 70–80%-át, a fejlődő országokban pedig körülbelül 30%-át teszi ki. Ezért az egész életen át tartó tanulás fontos tényező a versenyképesség növelésében, valamint az ország innovatív fejlődésében és potenciáljában. A fejlődő országokban (pl. Ukrajna, Dél-Afrika, India) az élethosszig tartó tanulás előtt több akadály is áll: gazdasági, infrastrukturális korlátok, alacsony digitális hozzáférés, és a nemzeti források szűkössége, valamint a tudásvándorlás (agyelszívás) problémája.

Molnár és szerzőtársai (2024) tavalyi kutatásukban azt vizsgálták, hogy az egész életen át tartó tanulás milyen szerepet játszik a munkaerőpiaci versenyképességben. Kutatási eredményeik alapján a folyamatos képzés, készségfejlesztés növeli az egyéni értéket (pl. alkalmazkodóképességét), hozzájárul a munkaerőpiaci rugalmassághoz és a versenyképességhez: az egész életen át tartó tanulás szemléletét magukévá tevő munkavállalók nagyobb eséllyel találnak vagy tartanak meg állást, mint mások. Továbbá a folyamatos tanulásban részt vevő munkavállalók versenyképesebbek a munkaerőpiacon, mert a munkáltatók értékelik ezt a hozzáállást. A folyamatosan változó gazdasági környezetben a vállalatok egyre inkább olyan munkavállalókat keresnek, akik képesek alkalmazkodni az új kihívásokhoz, és folyamatosan fejlesztik tudásukat és készségeiket.

A tanulmány rávilágít arra is, hogy a körforgásos gazdaság elveinek beépítése az oktatásba elősegíti az erőforrás-tudatos döntéshozatalt, és felvértezi a munkavállalókat a fenntartható fejlődéshez szükséges kompetenciákkal. Az idő és a pénzügyi korlátokhoz hasonló akadályok ellenére az elsődleges adatfelvétel résztvevői az interjúk során egyöntetűen arról számoltak be, hogy az egész életen át tartó tanulás révén nőtt szakmai értékük, foglalkoztathatóságuk. Továbbá az interjúk alátámasztják azt is, hogy az új készségek elsajátítása, új kompetenciák fejlesztése és új érdeklődési körök felfedezése hozzájárul az önbizalom növekedéséhez, a mentális egészség javulásához és a szociális kapcsolatok erősödéséhez.

Az élethosszig tartó tanulás útjában álló láthatatlan falak

Fontos látni – és kezelni társadalmi szinten -, hogy az élethosszig tartó tanulás előtt számos akadály áll. Az OECD 2025-ös tanulmánya kiemeli, hogy minden negyedik felnőtt (25%) találkozott valamilyen akadállyal a felnőttkori tanulásban való részvétel során a megelőző egy évben.

A felnőttképzésben való részvétel egyik legnagyobb akadálya, hogy a felnőttek jelentős része nem érzi elég fontosnak, hogy képezze magát, vagy egyszerűen nem lát benne közvetlen hasznot. Sok felnőttben negatív tapasztalatok élnek az iskolai tanulásról, illetve elvesztették a tanuláshoz szükséges koncentrációs képességüket is. További jelentős akadály, hogy a munka, családi és egyéb kötelezettségek miatt a felnőttek nagy része nem tud időt szakítani tanulásra. Ez különösen igaz azokra, akik több műszakban dolgoznak, vagy eltartottakról gondoskodnak.

Sokan nem engedhetik meg maguknak a tanfolyamok, képzések tandíját, vagy nem kapnak erre támogatást a munkáltatójuktól. Az OECD-országokban a pénzügyi akadály az egyik legjelentősebb tényező, legfőképp az alacsonyabb jövedelműek és a kis- és középvállalatokban dolgozók körében (a felnőttek kb. 11%-a jelezte, hogy anyagi, illetve munkáltatói támogatás hiánya miatt nem vesz részt tanulásban). Gyakran a lehetőségekről sincs elegendő, naprakész információjuk az érintetteknek, vagy nem tudják, hol találhatnak számukra releváns, hiteles képzési lehetőségeket.

Világszinten az idősebbek, alacsonyabb végzettségűek, munkanélküliek, bevándorló hátterűek, illetve akik kis- vagy középvállalatnál dolgoznak, általában kevesebb eséllyel tudnak részt venni fejlesztő képzésekben. Gyakori akadály a túlzott bürokrácia, elavult oktatási tartalom, valamint az egyéni igényekhez kevéssé igazodó oktatási kínálat is. A digitális készségek hiánya vagy az online oktatáshoz szükséges eszközök, internetelérés hiánya szintén fontos gátló tényező, főként az idősebb vagy hátrányos helyzetű csoportoknál.

Továbbá sok vállalat vonakodik befektetni a képzésbe, mert fennáll annak a kockázata, hogy a munkavállalók más állásba mennek, miután részesültek a képzésbe történő befektetésből.

Globális pillanatkép a lifelong learningről

Legelőször fontos látni, hogy a lifelong learning fogalma és mérési gyakorlata világszerte jelentős eltéréseket mutat, különösen abban, hogy pontosan ki számít résztvevőnek, milyen tanulási formák kerülnek bele a statisztikákba, milyen időtávon mérik fel a képzésekben való részvételt, milyen korcsoportot vizsgálnak:

Az OECD „Trends in Adult Learning”, 2025-os kiadványában és felmérésében (melyet 2023-ben végeztek) a 25-65 éves korcsoportokat vizsgálta a világ 32 országában, formális és nem formális, munkát érintő tanulást, képzést nézve a felmérést megelőző 12 hónapban („Adults aged 25-65, formal and non-formal job-related learning in the 12 months prior to the survey”).

Európai összehasonlításra és a hazai helyzet mérésére az Eurostat LFS felmérésének azt a részét vesszük alapul, ahol a felmérést megelőző 4 hétben vizsgálják az oktatásban és képzésekben résztvevők arányát 25-64 év között („Participation rate in education and training (last 4 weeks), from 25 to 64 years”). Erre a KSH adatokkal való összehasonlíthatóság miatt van szükség, melynél a friss adatok a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos kiadványukban találhatóak az egész életen át tartó tanulásra vonatkozóan („a felvételt megelőző 4 hétben bármiféle (iskolarendszerű, illetve iskolarendszeren kívüli) oktatásban, képzésben részt vevő 25–64 évesek azonos korú népességen belüli arányát jelzi”). Továbbá e típusú Eurostat felmérés friss, 2024-es adatokat is szolgáltat. Az Eurostat is vizsgálja a felmérést megelőző 12 hónapban a képzésben részt vevők arányát, ahogy az OECD is, de a magyar adatokkal való összehang érdekében a felmérést megelőző 4 hétben való képzési részvételt vizsgáljuk 2024-ben európai és magyar szinten.

Az élethosszig tartó tanulás elterjedtsége jelentős eltéréseket mutat mind globális, mind európai szinten. Az OECD (2025) felmérése szerint világszinten a legnagyobb részvételi arány munkához kötődő formális vagy nem formális képzésekben az északi és az angolszász országokban jellemző: Finnországban és Norvégiában 58% volt, szorosan követi őket az USA (55%), Dánia (54%) és Új-Zéland (53%). 

A legalacsonyabb arányt Dél-Koreában mérték 13%-kal, majd Horvátország (21%) és Lengyelország (21%) következett. Globális átlagban a felnőttek 40%-a vesz részt munkához kötődő formális vagy nem formális képzésben. Magyarország az OECD módszertana szerint az utolsó harmadban helyezkedik el közel 30%-os képzési arányával (27,6%), mellyel régiós középmezőnybe tartozik (Horvátország 21%, Lengyelország 21%, Szlovákia 30%, Csehország 37%).

A felnőttek nagyobb valószínűséggel vesznek részt nem formális oktatásban-képzésen, mint formális tanulásban: az OECD-országokban átlagosan a felnőttek 8%-a vesz részt formális tanulásban, míg 37%-uk nem formális tanulásban. Továbbá a fiatalabb felnőttek (25–34 év között) arányosan sokkal nagyobb arányban tanulnak (átlagosan 51%), mint az idősebbek (55–65 év: 26%), vagyis a lifelong learning terjedése főként a fiatalabb generációban erősebb. A 35-54 évesek 43%-a vett részt a felmérés szerint képzésen.

Az elmúlt évek során a lifelong learning részvétel több országban csökkent, mint nőtt az OECD felmérése szerint (OECD-átlagban közel 4 százalékponttal (jelölése: pp) csökkent a részvételi arány). Ez annak ellenére van így, hogy a felnőttkori tanulás a technológiai és gazdasági változások kihívásaira adott gazdaságpolitikai válaszok központi eleme. Az elmúlt évtizedben csak Írországban és Észtországban nőtt a felnőttkori tanulásban való részvétel, körülbelül 5 százalékponttal. A részvétel több országban csökkent, leginkább Koreában (-26 pp) és Izraelben (-16 pp). A képzéseken való részvételi akadályok között kiemelt a „nincs idő tanulni”, illetve a tanulás költsége is. Válaszként egyes országok (pl. Svédország) fizetett tanulmányi szabadságot adnak, vagy (Franciaországban) éves, személyes tanulási számlákat vezetnek be, amelyekkel az egyén saját maga rendelkezhet, mikor és mire költi a támogatást.

Svédország 2022-ben vezette be a fizetett szabadságra vonatkozó politikáját. A program az egyén fizetésének legfeljebb 80%-át fedező támogatást biztosít legfeljebb 44 hét teljes idejű tanulmányokhoz, kiegészítő kölcsön igénybevételének lehetőségével. A jogosultság feltétele, hogy a pályázók 27 és 62 év közöttiek legyenek, legalább 8 év munkatapasztalattal rendelkezzenek, és az elmúlt 24 hónapból legalább 12 hónapban foglalkoztatottak legyenek. Részmunkaidős tanulmányok esetén is lehet támogatást kapni. A választott képzésnek a munkaerő-piaci igények alapján javítania kell az egyén foglalkoztathatóságát.

Franciaországban van egy úgynevezett „Compte Personnel de Formation” nevű rendszer, ami 2015 óta évente pénzügyi támogatást ad a dolgozóknak tanfolyamokra. A rendszer vállalati illetékből finanszírozott. és a foglalkoztatott felnőttek évente 500–800 euró közötti krediteket gyűjtenek. Ez a pénz egy személyes számlán gyűlik, így mindenki maga döntheti el, hogy mikor és mit tanul, és így könnyebben hozzájutnak a képzésekhez.

Hasonló rendszer működik szintén 2015-től Szingapúrban. A SkillsFuture Credit (SFC) program kétféle kreditkifizetést biztosít – 500 szingapúri dollárt 25 éves korban és további 4000 szingapúri dollárt 40 éves korban – az egész életen át tartó tanulás támogatására. A finanszírozás a Skills Framework programban meghatározott, foglalkozásspecifikus és átfogó készségek képzéséhez kapcsolódik.

Áttérve az öreg kontinensre, míg a felmérést megelőző 1 évben az Európai Unió tagországaiban átlagosan a 25-64 éves felnőttek 47%-a vett részt valamilyen oktatáson, képzésen, addig a legfrissebb, 2024-es Eurostat adatok szerint a felmérést megelőző 4 hétben (eltérés a két módszertan között!) átlagosan a felnőtt uniós állampolgárok 14%-a járt képzésre. Ez uniós szinten emelkedést mutat 2020-hoz képest, amikor is 9,1%-uk vett részt képzésen (lokális mélypont az idősorban). Összhangban az OECD-rangsorral, az EU-ban is az északi államok dominálnak a felnőttképzéseken való részvételi arányukkal. A felmérést megelőző 4 hétben legnagyobb arányban Svédországban, Dániában és Finnországban vettek részt képzéseken (30-38%). A legalacsonyabb arányokat déli tagállamokban regisztrálták: Bulgária 1,8%, Görögország 4,4% és Horvátország 6,6%.

Magyarország a középmezőnyben állt 2024-ben közel 12%-os részvételi arányával, mely nem sokkal marad el az uniós szintű átlagtól. Ezzel megelőztük mind Csehországot (10,8%), mind Lengyelországot (10%), régiós szinten Szlovákia (12,8%) és Szlovénia (23,1%) vezetett.

A nemeket tekintve, az Európai Unió egészében a nők nagyobb arányban vesznek részt felnőtt korukban is oktatáson, képzésen: 2024-ben az EU-átlagában a férfiak 12,3%-a, a nők 14,8%-a vett részt valamilyen képzésen a felmérést megelőző 4 hétben (25-64 évesek). Az, hogy a nők felnőttként (is) többet tanulnak, szinten minden tagállamra nézve igaz. Luxemburg, Málta, Románia és Szlovákia esetében közel egyforma a két nem részvételi aránya felnőtt képzéseken.

Hol tart Magyarország a lifelong learningben?

Magyarországon az elmúlt években fejlődés és modernizáció zajlott mind a munkahelyi képzés, felnőttoktatás területén, de továbbra is vannak kihívások, különösen a részvétel arányában és az esélyegyenlőségben. Az elmúlt években a felnőttképzési rendszer jelentősen átalakult idehaza: rugalmasabb, munkaerőpiaci igényekhez jobban igazodó képzések lettek elérhetők, és egyre inkább támogatják a szakmai átképzéseket, rész-szakképzéseket és rövid kurzusokat (megjelenőben és növekvőben a reskilling és upskilling hazánkban is). A munkáltatók is egyre inkább szerepet vállalnak a célzott képzésekben, és a kormányzat is egyre több támogatást, célzott programot kínál, különösen a digitális készségek területén (pl. GINOP Plusz keretében, ingyenes második szakma és szakképesítés).

Ez utóbbi esetében is biztatóak az adatok: a 16–74 évesek közel 60%-a rendelkezik legalább alapvető digitális készségekkel, mely magasabb az EU átlagánál (55,5%, 2023).

A képzési modernizáció pozitív hatásai megmutatkoznak a részvételi arányokban. A felnőttképzésben (egész életen át tartó tanulásban) résztvevő 25-64 évesek aránya a 2015-ös 7,1%-ról 2024-re 11,8%-ra ugrott hazánkban (a felmérést megelőző 4 hétben való részvételi arány).

Magyarországon is látszik az európai trend, miszerint a nők nagyobb arányban vesznek részt felnőtt korukban (is) képzéseken: 2024-ben a nők 13,2%-a, a férfiak 10,4%-a vett részt oktatásban, képzésben.

Fontos azt is látni, hogy minél magasabb a munkavállaló végzettsége, annál aktívabbak a képzéseken való részvételben; miközben a a hátrányos helyzetű (pl. fogyatékossággal élő, kisgyermeket nevelők nők), alacsonyan iskolázott rétegek elérése továbbra is nehéz a képzések területén.

A lifelong learning kapcsán is megfigyelhető egyfajta dualitás Magyarországon. A nagyobb, főleg multinacionális vállalatok általában sokkal tudatosabban és stratégiaibb módon építik be a folyamatos tanulást a mindennapi működésükbe. Ezeknél a vállalatoknál kiépült, folyamatosan frissülő képzési rendszerek, szervezetfejlesztési programok, belső tudásmegosztás és akár olyan újszerű megoldások is elérhetőek, mint a tapasztalati tanulás, munkakör-rotáció vagy önszerveződő tanulási közösségek. Ezzel szemben a kis- és középvállalkozások körében sokkal nagyobb a szórás: számos cégnél a továbbképzés eseti vagy éppen minimális, főleg a legszükségesebb szakmai ismeretek pótlására, illetve jogszabályi megfelelés miatt valósul meg. A KSH adatbázisa szerint 2020-ban a 10-49 fős vállalkozások 33%-a támogatta a munkavállalói képzését, az 50-249 fős vállalkozások 60%-a, míg a 250 fő felettiek 86%-a.

Összefoglalás
Az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning) mai világunkban kulcsszerepet játszik az egyének munkaerőpiaci esélyeiben, a gazdasági versenyképességben és a társadalmi alkalmazkodóképességben egyaránt. Ez a tanulás nem kizárólag az iskolai évekhez kötött, hanem magában foglalja a munkahelyi tréningeket, képzéseket, workshopokat, a felnőttoktatást, közösségi és önálló tanulást is. A modern munkaerőpiacon folyamatosan bővül a reskilling (átképzés) és az upskilling (készségfejlesztés) jelentősége, mivel a gyors technológiai, gazdasági és társadalmi változások miatt (pl. mesterségek intelligencia, zöld gazdaságra való átállás, idősödő társadalom) új tudásra és készségekre van szükség.

A folyamatos tanulás segít az egyéneknek könnyebben alkalmazkodni az új kihívásokhoz, növeli az önbizalmat és kreativitást, javítja a munkahelyi teljesítményt és hozzájárul a mentális egészséghez is. Gazdasági szempontból a lifelong learning támogatja a versenyképességet, segíti az alkalmazottak megtartását, gyorsítja az innovációt, valamint hozzájárul a GDP növekedéséhez is. Az OECD és nemzetközi összehasonlítások azt mutatják, hogy azok az országok járnak élen a gazdasági alkalmazkodásban és innovációban, ahol magas a felnőttek képzésben való részvétele.

Magyarországon a lifelong learningben való részvételi arány javuló tendenciát mutat, de továbbra is érezhető a lemaradás az európai élmezőnyhöz képest: 2024-ben közel 12%-os részvételi arányt értünk el, miközben az EU-átlag 13,5% volt, az északi országokban pedig (pl. Svédország, Dánia és Finnország) 30–38% közötti részvételi arány. Ugyanakkor régiós szinten jól teljesítünk, megelőzve Lengyelországot (10%) és Csehországot is (10,8%). A dualitás a munkahelyi- és felnőttképzésekben is meglátszik idehaza, a kisebb vállalkozásoknál jellemzően szűkebb körben valósul meg a tudatos képzés. Mindez rávilágít: a lifelong learning egyaránt egyéni és társadalmi érdek, amely a jövőben még hangsúlyosabb lesz mind az oktatásban, mind a munka világában.