Tényleg van esély a korkedvezményes nyugdíj visszaállítására? Meglepő érvek sorakoztak fel

Legutóbb a közlekedési szakma szakszervezetei vetették föl a korkedvezményes nyugdíj visszaállítása iránti igényüket az illetékes miniszter elejtett megjegyzése alapján, erre azóta rácsatlakoztak a rendvédelmi és katasztrófavédemi dolgozók szakszervezetei is.

A 65 éves nyugdíjkorhatár különösen azoknak a férfiaknak okoz súlyos hátrányt, akik egészségre ártalmas munkakörben dolgoztak, s így az átlagos férfi halandósághoz képest is rosszabb életkilátásokkal rendelkeznek. Elsősorban az ő húsukba vágott a korhatár előtti nyugdíjak megszüntetése és a korkedvezmény szerzési lehetőség kivezetése - írja Farkas András, Nyugdíjguru friss hírlevelében.

A szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végzők ugyanis 2014. december 31-éig korkedvezményre jogosító időt szerezhettek, s az ennek alapján járó korkedvezmény 2011. december 31. előtt korkedvezményes nyugdíj igénylésére teremtett lehetőséget, 2012. január 1-jét követően viszont nem nyugdíjat, hanem az akkor újonnan bevezetett korhatár előtti ellátást lehetett igényelni.

Az akkor megszerzett korkedvezményt időkorlát nélkül fel lehet használni, a korhatár előtti ellátás megállapítását az irányadó öregségi nyugdíjkorhatárnál annyi évvel alacsonyabb életkorban lehet kérni, ahány év korkedvezményt szerzett valaki. A korhatár előtti ellátást ugyanolyan módon kell kiszámítani, mint az öregségi nyugdíjakat.

Korkedvezményre – 2014. december 31-ig – a 2006. december 31-én hatályos rendelkezések szerinti munkakörök jogosítottak.

Kétévi korkedvezményben részesül az a férfi, aki legalább tíz és az a nő, aki legalább nyolc éven át korkedvezményre jogosító munkakörben, továbbá az, aki legalább hat éven át 100 kPa-nál nagyobb nyomású légtérben dolgozott. A korkedvezmény további egy-egy év a korkedvezményre jogosító munkakörben végzett minden újabb öt, nőnél négy, illetőleg 100 kPa-nál nagyobb nyomású légtérben végzett minden újabb háromévi munka után.

2007. január 1-jétől a munkáltatók többlet járulékfizetése alapozta meg - az egyéb korkedvezményre való jogosultsági feltételek fennállása esetén - a korkedvezményre való jogosultságot. A foglalkoztató korkedvezmény-biztosítási járulékfizetési kötelezettsége 2014. december 31-éig állt fenn.

A korkedvezményes nyugdíjak megszüntetése e speciális munkáltatói járulékfizetési kötelezettség tükrében is teljességgel érthetetlen, hiszen e nyugdíjakat a korhatár betöltéséig a munkáltatók finanszírozták, nem a társadalombiztosítás.

A korkedvezményes nyugdíj visszavezetése hasonló munkáltatói többletjárulék-fizetéssel ma sem jelentene plusz terhet a társadalombiztosításnak.

A korkedvezményre jogosító munkaköröket azonban a XXI. századi magyar munkavégzési körülményeknek megfelelően, alapos átgondolás után lehetne csak meghatározni, ami a feladat látszólagos egyszerűsége ellenére súlyos vitákhoz vezethetne. A közlekedési dolgozók mellett számtalan egyéb foglalkozási ágazatban dolgozó háborodhatna fel, ha az ő ágazata kimaradna az új korkedvezmény lehetőségéből (rendvédelem, honvédség, katasztrófavédelem, magasépítés, mélyépítés, hídépítés, radiológia, akkumulátorgyártás, és így tovább).

Farkas András szerint korkedvezményes nyugdíj helyett célszerűbb általában a korhatár előtti nyugdíjazás lehetőségét megvizsgálni, és ehhez egységes, korszerű keretrendszert teremteni.

A megoldás ugyanis a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségének jövőbeni megteremtése lehet - de ennek következménye az lenne, hogy a Nők40 a jelenlegi formájában megszűnne, és a mindkét nem számára nyitott kedvezményes nyugdíjakat levonás terhelné: annyiszor 4-5% mértékű málusz, ahány évvel a 65 éves nyugdíjkorhatár betöltése előtt kezdődne a nyugdíj folyósítása.  A nők javára ez esetben úgy biztosítható az alkotmányos pozitív diszkrimináció, hogy az ő kedvezményes nyugdíjukat lényegesen lényegesen kisebb mértékű elvonás terhelné.