Megdöbbentő adat a nyugdíjpénztáraknál: brutális mennyiségű pénz lett oda

Az elmúlt év legmeghatározóbb folyamata a jogszabály által lehetővé tett tőkekivonás volt. Ennek keretében a pénztártagok éltek a lehetőséggel, és az említett, több mint 100 milliárd forintos összeget lakáscélú kiadásokra fordították. Ez a tétel vált a kifizetések domináns elemévé, rávilágítva egy súlyos rendszerszintű ellentmondásra. A hosszú távú öngondoskodásra félretett forrásokat az azonnali ingatlanpiaci célok emésztették fel, ami gyengíti a nyugdíjas évek anyagi biztonságát.

Bár a kivont összeg önmagában is tetemes, mégsem érte el a kormányzat által korábban előre jelzett 300 milliárd forintos szintet. Ez arra utal, hogy a pénztártagok többsége megfontoltan döntött: ellenálltak a teljes számlakiürítés kísértésének, és megtakarításaikat megőrizték eredeti céljára. Eközben a pénztárak befektetési politikájában is stratégiaváltás figyelhető meg. A portfóliók összetétele a kockázatosabb, de magasabb hozampotenciállal bíró eszközök felé tolódott el.

A piac legfőbb strukturális gyengesége azonban továbbra is az alacsony megtakarítási szint, jelenleg egy átlagos tagnak mindössze 2,23 millió forintja van a számláján. Noha ez némi növekedést mutat az előző évhez képest, a biztonságos időskori megélhetéshez elégtelen. A jelenlegi mediánnyugdíjjal számolva ez az összeg alig tíz hónapra nyújt elegendő fedezetet. Szakértői becslések szerint még óvatos felhasználás mellett is 3-5 év alatt teljesen elfogyna ez a tartalék, így a nyugdíjasok hamar életszínvonaluk csökkenésével szembesülnének.

A Bankmonitor szerint a helyzetet tovább súlyosbítja a tagság kedvezőtlen korfája. A megtakarítások alacsony szintje nem magyarázható a fiatal belépők magas számával, hiszen a tagok több mint 83 százaléka már elmúlt 45 éves. Ők azok, akik elvileg bérpályájuk csúcsán járnak, és a legmagasabb megtakarítási képességgel kellene rendelkezniük, számláikon mégis csupán jelképes összegek állnak rendelkezésre. A Magyar Nemzeti Bank adatai rámutatnak, hogy a szektor nemcsak a tőkekivonással, hanem a felhalmozási hajlandóság hiányával is küzd. A jelenlegi átlagvagyon mellett az időskori anyagi függetlenség a legtöbb tag számára elérhetetlen marad.