Elképesztő vagyonon ülnek a magyarok: kiderült, miért csak egy szűk elit kaszál hatalmasat a befektetéseken

A számok ezt támasztják alá. A háztartások nettó pénzügyi vagyona 2020 és 2025 között 56 ezermilliárd forintról több mint 101 ezer milliárd forintra emelkedett. A klasszikus pénzügyi eszközök állománya 38 ezermilliárdról közel 68 ezermilliárd forintra nőtt.

Karagich István, a Blochamps Capital ügyvezetője szerint a gond nem az, hogy nincs pénz a rendszerben, hanem az, hogy a vagyon jelentős része nem kerül döntési helyzetbe. A vagyon növekedése nem egyenletes. A klasszikus pénzügyi eszközök 5 év alatt 77 százalékkal bővültek, míg a privátbanki vagyon 84 százalékkal nőtt.

Inflációval korrigálva a különbség még nagyobb. A klasszikus vagyon reálértéken mintegy 10 százalékkal nőtt, a privátbanki vagyon viszont 15–20 százalékkal. Ez azt jelzi, hogy az aktívan befektető, vagyonos réteg gyorsabban gyarapodik. A növekmény egyre inkább náluk jelenik meg.

A háztartások klasszikus pénzügyi vagyona. Grafika: Blochamps

A magyar pénzügyi rendszer kettészakadt. Egy szűk, mintegy 50 ezer háztartást jelentő felső réteg aktívan kezeli a vagyonát. A többség viszont nem vesz részt érdemben a befektetési piacon.

Ezt több adat is mutatja:

• több mint 10 ezer milliárd forint van látra szóló számlákon,
• a készpénzállomány meghaladja a 7000 milliárd forintot,
• a befektetési döntések egy szűk körben koncentrálódnak.

A lakosság jelentős része jövedelmi okokból nem tud félretenni. Érdemi megtakarítással nagyjából 800 ezer ember rendelkezik. Ugyanakkor még ebben a körben is sokan nem lépnek tovább egyszerű megtakarítási formáknál.

Az állampapír program célja az volt, hogy bevonja a lakosságot és erősítse a megtakarítási kultúrát. A gyakorlat vegyes eredményt hozott. A Blochamps becslése szerint az állomány mintegy 60 százaléka a vagyonosabb rétegeknél koncentrálódik. Vagyis a magasabb hozamok nagy része nem a szélesebb társadalmi rétegeknél jelenik meg.

A hazai szektoradatok. Grafika: Blochamps

A program:

• nem alakította át érdemben a megtakarítási szerkezetet,
• nem bővítette jelentősen a befektetői bázist,
• nem aktivizálta a passzív pénzek többségét.

A Blochamps szerint a legnagyobb tartalék a rendszerben nem új források bevonása, hanem a meglévő vagyon aktivizálása. A pénz egy része egyszerűen nem jut el a befektetési döntésig. Pedig a gazdasági növekedéshez nem az számít, mennyi pénz van a rendszerben, hanem az, hogy ez a pénz mennyire mozog.

Mi jöhet ezután?

A következő években az egyik kulcskérdés az lesz, hogyan lehet a megtakarításokat a gazdaságba terelni. Ehhez a szakértők szerint ösztönzőkre van szükség. Ide tartozhat: az öngondoskodás erősítése, a nyugdíjcélú megtakarítások támogatása és a munkáltatói befizetések ösztönzése.

A nyugdíjrendszer fenntarthatósága is egyre fontosabb kérdés lesz. Az önkéntes pénztári és egyéni megtakarítások növekedése nemcsak a háztartásoknak, hanem az államadósság finanszírozásának is kedvezhet.