Hatalmasat tévedett a kormány a nyugdíjpénzekkel: kiderült, mit tettek a magyarok a millióikkal

A kormány még 2024-ben, gazdaságélénkítő céllal jelentette be a rendkívüli lehetőséget. Ennek értelmében a következő évben az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások adómentesen felvehetővé váltak, amennyiben az összeget lakáscélra – vásárlásra, építésre, felújításra vagy hiteltörlesztésre – fordították. A döntéshozók előzetesen 300 milliárd forintos tőkekivonással számoltak, amely az akkori, 2165 milliárd forintos teljes vagyon mintegy 14 százalékát tette volna ki. A friss jegybanki adatokból azonban kiderült, hogy a valóság meg sem közelítette a terveket.

A pénztártagok az új lehetőséggel élve összesen 125 milliárd forintot igényeltek. Ebből 50,1 milliárd forintot lakásvásárlásra és építésre, 38 milliárdot hiteltörlesztésre, 36,8 milliárdot pedig felújításra és korszerűsítésre szántak. Az adatokból látszik, hogy míg a hiteltörlesztési célú kifizetéseket sokan már az év elején kérték, addig a lakásvásárlási és felújítási igények egyenletesebben oszlottak el az év során. Ezt a folyamatot végül egy nagyobb decemberi hajrá egészítette ki.

A rendkívüli intézkedés eleinte aggodalmat keltett a szakmában. A nyugdíjcélú megtakarítások lényege ugyanis éppen a hosszú távú öngondoskodás, amivel nehezen egyeztethető össze a rövid távú fogyasztásösztönzés. Ugyanakkor bizonyos esetekben – például egy energiahatékonysági felújításnál vagy egy drága lakáshitel kiváltásánál – a lakáscélú felhasználás pénzügyileg észszerű döntés lehetett. Ez a lépés közvetve az időskori anyagi biztonságot is javítja.

A borúlátó várakozások ellenére az önkéntes nyugdíjpénztárak kifejezetten jól vették az akadályt. Bár a program komoly és hirtelen jött adminisztrációs terhet jelentett a számukra, a rendszer zökkenőmentesen, elhanyagolható számú panasz mellett szolgálta ki az ügyfeleket. Mi több, a példátlan mértékű, összesen 105 milliárd forintot kitevő tényleges lakáscélú kifizetés ellenére a pénztárak vagyona a 2025-ös évben 6,6 százalékkal, 2386 milliárd forintra nőtt. Ezt a tagok és a munkáltatók folyamatos befizetései, valamint a kedvező befektetési hozamok tették lehetővé.

A szektor vezetői szerint az eset legfontosabb tanulsága a megtakarítók tudatossága. A tagok mintegy 95 százaléka úgy döntött, hogy nem nyúl a számlájához, és továbbra is a nyugdíjas éveire fókuszál. Ezt az is magyarázza, hogy az átlagosan 1,7–2,1 millió forint körüli felvett összegek sok esetben nem is lettek volna elegendők egy lakásvásárlás önerejéhez. Az intézkedés így végső soron egyfajta éles piackutatásként is felfogható, amely fontos tényt bizonyított be. A magyar társadalomban egyre stabilabb a hosszú távú öngondoskodás iránti igény, a rendszer pedig kellően erős ahhoz, hogy egy ilyen volumenű kormányzati beavatkozás se rendítse meg.