Csaknem félmillió magyar állhatna már munkába holnap: ezért nem dolgoznak - pedig illene nekik?

Tavaly az Európai Unióban a munkaerőpiaci kihasználatlanság a teljes munkaerő 11,7 százalékát tette ki, ami 26,7 millió 15 és 74 év közötti olyan embert jelentett, aki ugyan elérhető lenne munkavégzésre, nem vesz részt a munkaerőpiacon a lehetőségeihez mérten. Tulajdonképpen ezt jelenti a munkaerőpiaci pangás: nemcsak a munkanélkülieket jelenti, hanem azokat is, akik ugyan dolgozhatnának, különböző okokból mégsem állnak munkába.

Ezeket az embereket négy kategóriára oszthatjuk, így a pangás magában foglalja természetesen a már említett munkanélkülieket (akik a kiterjesztett munkaerőpiac 5,7 százalékát teszik ki az EU-ban), a részmunkaidőben alulfoglalkoztatottakat (2,4 százalék), azokat, akik ugyan keresnek munkát, de nem tudnának azonnal kezdeni (0,9 százalék), valamint azokat is, akik bár azonnal rendelkezésre állnának, mégsem keresnek munkát (2,7 százalék). Ezek az emberek tehát „kihasználatlanul” állnak a munkaerőpiac partvonalán, nem vesznek részt benne.

Itt maradnak a legtöbben „kihasználatlanul”

A kihasználatlanság EU-s átlagát részben Spanyolország húzza fel, náluk 2024-ben a munkaerőpiaci pangás 19,3 százaléka volt a kiterjesztett munkaerőpiacnak, ez a fentebb említett négy kategóriából tevődik össze. Őket követte Finnország 17,9 százalékkal és Svédország 17,8 százalékkal.

A déli országok esetében a gyengébb munkaerőpiaci politika miatti kihasználatlanság talán kevésbé meglepő, ám a skandináv országokhoz köthető jólét és gazdasági stabilitás fényében adódik a kérdés, hogy mi okozhatja ezt. Az egészen biztos, hogy náluk más tényezők vezetnek a munkaerőpiaci pangáshoz, mint Spanyolországban.

Finnországban és Svédországban rengetegen választják a rugalmas foglalkoztatási formákat, ez pedig a leggyakrabban tudatos döntés (például részmunkaidő vállalása család vagy tanulmányok miatt). Ez ugyan növeli a statisztikai kihasználatlanságot, nem feltétlenül jelent gazdasági problémát. Sőt, ezekben az országokban több olyan ember is megjelenik a statisztikákban, aki más országokban nem is számítana a munkaerőpiac részének.

Ezzel szemben a legalacsonyabb értékeket Lengyelországban és Máltán mérték, náluk a kihasználatlanság 5 és 5,1 százalék volt. Szintén az élmezőnyben van még Szlovénia és Magyarország is, mindkét országban 6,3 százalék a kiterjesztett munkaerőpiac kihasználatlansága.

Magyarország kifejezetten jól teljesít

Magyarország tehát 6,3 százalékkal holtversenyben a harmadik ebben a mutatóban, vagyis egyike vagyunk azoknak az EU-s országoknak, ahol kifejezetten kevesen nem tudnak vagy nem akarnak élni a munkaerőpiaci lehetőségeikkel.

Ez azt jelenti, hogy az foglalkoztatási statisztikákban szereplő 7,2 millió főből mintegy 454000 magyar nem használja ki a lehetőségeit valamilyen okból.

Ez kifejezetten jónak számít, ám Magyarország nemcsak az alacsony kihasználatlanság tekintetében teljesít kimagaslóan, hanem azok körében is, akik bár nem aktívak, bármikor munkába állhatnának (1,2 százalék, míg az uniós átlag 2,7 százalék). Ennél is alacsonyabb értéket láthatunk hazánkban azok esetében, akik ugyan keresnek munkát, de nem tudnának azonnal munkába állni (0,2 százalék). Ez egyben az Európai Unió egyik legalacsonyabb értéke is.

Csakúgy, mint az EU legtöbb országában, a legnagyobb kihívást nálunk is a munkanélküliség jelenti:

hazánkban a 15 és 74 év közötti korosztály 4,4 százaléka munkanélküli, ami mintegy 310000 főt jelent hazánkban.

Ez az arány szintén alacsonynak számít, ami kedvező munkaerőpiaci helyzetre utal. Sőt, a többi kategóriában is az uniós átlag alatt teljesítünk, ez pedig kiemelkedő az EU-ban.

Viszont nem csupán Magyarország teljesít ilyen jól, az Európai Unió tagállamaiban a munkaerőpiac pangása az elmúlt évtizedben enyhe ingadozásokkal csökkenő tendenciát mutatott: 2015-ben még 18,6 százalék volt a kihasználatlanság, ami 6,9 százalékpont különbséget jelent a tavaly mért 11,7 százalékhoz képest. Ez a gazdasági stabilizáció és a foglalkoztatási lehetőségek javulásának jele.

Miért ilyen magas a kihasználatlanság aránya?

Az Európai Unió 23 országában a munkanélküliek jelentették a kihasználatlanság legnagyobb részét. Itt is a spanyolok hozzák a legmagasabb arányt, náluk a kiterjesztett munkaerő 10,9 százalékát teszik ki a munkanélküliek. Nem meglepő módon őket követi Görögország 9,9 százalékkal. A fenti adatokhoz hasonlóan itt is Finnország és Svédország szerepel még a paraméterben legrosszabbul teljesítő országok között 7,9 százalékkal.

Nem mindenhol a munkanélküliség okozza azonban a fő problémát: például Írországban és Hollandiában a kihasználatlanság fő forrása az alulfoglalkoztatott részmunkaidős munka (4,4 százalék és 4,9 százalék), míg Csehországban az okoz problémát, hogy a legtöbb álláskereső nem áll azonnali rendelkezésre (ők 3,1 százaléka a kiterjesztett munkaerőpiacnak). Olaszországban ennek éppen a fordítottja a helyzet: a legtöbben ugyan azonnal tudnának kezdeni, mégsem keresnek munkát (7,3 százalék).

Érdemes még azt is megemlíteni, hogy a vizsgált országok közül a legmagasabb értékek két tagjelölt országhoz, Törökországhoz és Bosznia-Hercegovinához tartoztak: az előbbi országban az összesített munkaerőpiaci pangás 21,9 százalék, míg az utóbbi országban kifejezetten a munkanélküliség bőven az uniós átlag, vagyis 5,7 százalék felett van 12,2 százalékkal. A két déli állam azonban még nem szerepel az Eurostat összefoglalójában, bár 1999 és 2022 óta szerepelnek tagjelöltként az Unióban.

Összességében azt láthatjuk, hogy az EU tagállamokban 2024-re csökkent a pangás, vagyis egyre többen használják ki teljes potenciáljukat a munkaerőpiacon. Olyan országok is akadnak azonban, ahol a rugalmas foglalkoztatási keretek miatt sokan úgy kerülnek bele ebbe a statisztikába, hogy tudatosan vállalnak hosszútávon kevesebb óraszámú munkát, ilyen például Finnország és Svédország. Magyarországon viszont mindennel együtt kifjezetten alacsony a kihasználatlanság aránya, mindössze 6,3 százalék, ami különösen jónak számít az EU-n belül.