MOL, MÁV, állami hivatalok: könyörtelen szigorítás jön – de a multik mást terveznek

A szélessávú internet elterjedése előtt a távmunka csak egy szűk elit kiváltsága volt, a járvány azonban mindent átírt: 2019 végén még csak 110 ezren dolgoztak otthonról, az első Covid-hullám idején viszont már 700 ezren. Azóta stabilizálódott a helyzet, 2022 és 2024 között 300–400 ezer fő körül mozgott az érintettek száma.

Nemzetközi összevetésben Magyarország lemaradásban van: míg nálunk a dolgozók mintegy 12%-a végez távmunkát, addig Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában magasabb ez az arány, Nyugat-Európában pedig akár a munkavállalók fele is élhet a lehetőséggel.

A lehetőség erősen végzettség- és szektorfüggő. A felsőfokú végzettségűek fele otthonról is dolgozhat, az önálló értelmiségi szakmákban ez az arány 80% fölötti. A közszférában viszont alig 10–16%, míg a versenyszférában a diplomás beosztottak 71%-a, az irodai dolgozók 43%-a dolgozhat hibrid rendszerben. Regionálisan Budapest és környéke vezet (44%), vidéken jóval alacsonyabb az arány.

A jövedelem is számít: a legfeljebb 200 ezer forint nettót keresők között alig akad távmunkás, míg a 700 ezer felett keresők 60%-a él ezzel a lehetőséggel. A legfiatalabb generáció (29 év alatt) a legrugalmasabb: majdnem felük home office-ol legalább néha.

A távmunka formája is átalakult: minden negyedik érintett csak ritkán marad otthon, háromnegyedük viszont rendszeresen él vele. A kizárólag otthonról dolgozók többsége nő, és főleg magas végzettségű.

Miközben az állami és konzervatív szektor a teljes irodai visszatérés felé mozdul, a multik, IT-cégek és bankszektor inkább hibrid modellt tartanak fenn – részben a tehetségmegtartás miatt. A jövő nagy kérdése tehát nem az, marad-e a home office, hanem az, milyen formában. A heti 1–2 napos hibrid megoldás tűnik a kompromisszumnak. Aki viszont teljesen megszünteti az otthoni munkavégzést, az komoly fluktuációs és toborzási kockázatot vállal.